2024. május 6. hétfő
Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Újrahasznosított szegények

Újrahasznosított szegények
(barisboduc fotója)

„A politika nagy vívmánya, hogy ezeket a szegényeket is lehet hasznosítani, mert ha munkásként már nem is, szavazóként még mindig működhetnek.” Para-Kovács Imre blogjából (Amerikai Népszava):

„Szerencsés az az ország, melynek saját szegényei vannak, mert nézzük csak meg az Egyesült Államokat vagy Németországot, ahová Mexikóból, illetve Törökországból kell szegényeket importálni, hogy elvégezzék a mocskos munkákat. Magyarország azonban nem szorul ilyesmire, dús legelői és barátságos városai bő szegényterméssel szolgálnak évről évre, és csak néha-néha kell kormányzati beavatkozás, hogy a szegények száma az elvártra növekedjen.

Természetesen szegényekre csak addig van szükség, amíg hasznos munkát végeznek: feltöltik a polcokat az áruházakban, lemossák a kocsit, takarítják az utcát, vezetik a villamost, azonban a felvilágosodással reánk szabadított fertő, meg az úgynevezett demokrácia csapdába terelte a társadalmakat, mert a munkaképtelen, öreg vagy csak makacs és lusta szegényeket nem lehet megetetni a medvékkel vagy farkasokkal, hanem bámulni kell a rusnya pofájukat, amíg aztán az elégtelen táplálkozás, vagy a kivéreztetett közegészségügy jóvoltából fel nem veszik a néhai nevet, ami nem ritkán ötven, sőt hatvan évet is jelenthet.”

„Mindez a rohadt liberálisok miatt.”

„A politika nagy vívmánya, hogy ezeket a szegényeket is lehet hasznosítani, mert ha munkásként már nem is, szavazóként még mindig működhetnek, így legalább nem hiába habzsolják a nyugdíjat, szociális segélyt vagy a közkutakból az ingyenvizet.” (…)

„A választások közeledtével a politika felveszi a kapcsolatot a szegények képviselőjével, aki szintén szegény, de úgy érzi, hogy tartogat még számára valamit az élet. Az öltönyös ember megérkezik, elmondja, hogy mi lenne a feladata. A feladat általában az, hogy a szegények szavazzanak az öltönyös ember pártjára. Pénzért. Tűzifáért. Iható vízért. A szegényeknek tök mindegy, hogy az öltönyös ember pártja nyeri-e a választásokat vagy nem, de mivel csak négyévente kapnak pénzt ingyen, örömmel megígérik, hogy szavaznak.

Ekkor jön egy másik öltönyös ember, és felhívja a szegények figyelmét a választási csalás rettenetes mivoltára, majd pénzt ígér, ha lebuktatják az előző öltönyös embert. Ha elég ostoba, kamerát is ad. A szegény nem hülye, ezért első körben elfogadja a pénzt a szavazatáért, második körben pedig azért, hogy leleplezze, hogy első körben pénzt fogadott el, nem fog itt hülyéskedni, elvégre ki tudja, lesz-e még az ő életében választás, az öltönyös emberek pedig örülnek.”

Az öltönyös emberek hülyébbek, mint a szegények. Fontos tudni, hogy ha az öltönyös emberek azzal állítanának oda, hogy olyan filmet szeretnének, amin Orbán Viktor egy földönkívüli csápos űrutazót elégít ki orálisan, akkor a szegények estére szállítanák a bizonyító erejű fölvételt, ha pedig olyat, amin Elvis Presley pingpongozik a Nagylábúval, akkor azt.”

„Ebben a történetben mindenki hibátlanul elvégzi a feladatát, mindenki ésszerűen cselekszik, senki sem hibáztatható, ám a végén mindenki ráfarag, és mindenki idióta marad, de ez senkit sem érdekel.

Ami rémisztő az egészben, hogy akadnak olyan öltönyös emberek, akik a pénzért szállított dokumentumfilmeket komolyan veszik, bizonyítva ezzel, hogy csak és kifejezetten csalással kerülhettek ebbe a pozícióba, holott helyük a piramis alján lenne, tűzifa és iható víz nélkül. Nyilván az ufókat és Elvist is elhinnék, ha a főnökük azt mondaná nekik. Bár, ha jobban belegondolok, az ufókat akkor is, ha nem mondja.”

„Szórakoztató folyománya az eseményeknek, hogy a lebukást követően minden szereplő felháborodik, csalást kiált, ellenfele örökös eltiltását követeli a politikától, feljelentést tesz, nyilatkozik, és úgy forgatja a szemét, mint egy epilepsziás kaméleon. Aztán akinek van főügyésze, az nyer, akinek meg nincs, az veszít. A szegények persze minden esetben vesztenek, és ha nem lenne a várható átlagéletkoruk olyan kellemetlenül alacsony, minden bizonnyal előbb-utóbb észrevennék, hogy sorsuk így is, úgy is bukás. Szerencsére ezt a felismerést már nem érik meg.”

2013. október 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább