Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kikérem magamnak!
Gerold László
„Venczel Valentin, ha már arra vetemedett, hogy alaptalanul megvádoljon többtíz ismert és elismert szakembert, akkor talán az is elvárható lenne, hogy erkölcsi minimumként nyilvánosan elnézést kérjen tőlünk.” Gerold László blogjából (Vajadaság Ma):
„Minden írásos megnyilatkozás eleve és óhatatlanul személyes jellegű akkor is, ha ezt igyekszünk elkerülni. Ez a jegyzet azonban kifejezetten s elkerülhetetlenül személyes jellegű akar lenni, amint erre a címből s a cím utáni írásjelből félreérthetetlenül következtetni lehet. S ehhez alapul azok a nyilatkozatok szolgálnak, melyeket Venczel Valentin, az Újvidéki Színház közelmúltban kinevezett és hivatalba lépő igazgatója tett.”
„Emlékeztetnék: eddig itt a Portékában két alkalommal foglalkoztam a kérdéssel. Először július 25-én Lila köd címmel írtam Venczel pályázatra benyújtott programjáról, másodszor Gratula! címmel visszafogott, de nem titkolt iróniával gratuláltam azoknak, akik számára a formális, jogi feltételek teljesítése elég volt ahhoz, hogy támogassák a szakmaiság minimumát sem tartalmazó programot prezentáló jelöltet.” (…)
„Az eredmény, amint tudjuk, Venczel Valentin kinevezése. S ezzel le is zárulhatott volna az eset. A kellő tanulságok levonása után így gondoltam magam is. Csakhogy nem zárult. Nem is zárulhat. Mert Venczel Valentin ahelyett, hogy amikor a sajtónak nyilatkozott, arról beszélt volna, mit akar tenni az általa vezetett színház javára, egyrészt önellentmondások sorozatát produkálva éppen olyan közhelyeket, de nyugodtan mondhatnám, szakmai butaságokat tudott csak mondani, amilyeneket a „programjában” is leírt, s ilyen módon csak megerősítette a róla kialakult, semmiképpen sem kedvező képet, másfelől pedig olyan rágalmazásokat, gyanúsításokat engedett meg magának, amit nem lehet szó nélkül hagyni.”
„Míg Venczel gátlástalanul udvarol színészeknek, administrációnak, közönségnek, miközben arról nem akar tudomást venni, hogy az ő esetleges kinevezését a színház munkaközössége, amint megtudta, hogy ki a pályázó, egy kivétellel nem támogatta (amit – ahogy értesültem róla – illetéktelenül elhallgattak!), addig ugyancsak gátlástalanul nekiment azoknak, akik programjáról (hangsúlyozom: programjáról!) nyilvánosan véleményt mondtak. Azzal vádolt meg mintegy ötven magyar és szerb kritikust, színházi embert, hogy feltett szándékunk zavart gerjeszteni. Ami szemenszedett hazugság. Tudja Venczel, hogy ezek az emberek több éve rendszeres látogatói az előadásoknak, melyekről többen több-kevesebb rendszerességgel írnak is, hogy szeretik az Újvidéki Színházat, és eszükbe sem jutna, hogy a kiválóan teljesítő színházban zavart keltsenek? Nem tudja, mert, ha tudná, meggondolná, mit nyilatkozik rólunk a sajtónak. Nem vélne összeesküvést, nem tekintene színházellenes maffiának bennünket, csak azért, mert az ő satnya programját észrevételezni mertük. Viselkedése őt magát minősítő etikai probléma.”
„Talán mindez szót se érdemelne, ha vélekedésével nem lépne ki a szakember természetes reflexióinak köréből, érdemben tudna cáfolni, és nem tételezné fel azt, hogy amikor az ő pályázati programját kifogásoljuk, akkor ezt nem a színház érdekében tesszük, hanem „másról van szó”, ahogy tévéinterjúban fogalmazott, nem gondolná, hogy számunkra a színház csupán ürügy más irányba, alkalmasint az őt hathatósan támogató politika felé történő szurkapiszkálódásra. Az, aki így gondolkodik, efféle konstrukciókat szül, félő, hogy vezetőként sem a színház érdekeit fogja szolgálni, hogy az Újvidéki Színházat nem önálló, független kulturális intézményként fogja/tudja működtetni.”
„Végezetül: a bevezetőben említett személyesség okáról, jogosultságáról.”
„A színház januárban fogja ünnepelni fennállása 40. évfordulóját. Személy szerint nem csak hogy minden előadását láttam, legtöbbről írtam is – lásd: tíz, ill. harminc év előadáskritikáit tartalmazó köteteimet (Színház a nézőtérről és Léthuzatban), de figyelmébe ajánlom a kolozsvári Játéktér c. színházi szaklapban a napokban megjelenő Színházportré profilvonalakból, appendixszel című hosszabb tanulmányomat, melyben a színház arculatának alakulását mutatom be –, hanem még a színház megalakulása előtt, akkor Magyar Szó-s újságíróként interjúsorozatot készítettem vajdasági politikusokkal és kulturális munkásokkal arról, hogy kell-e Újvidéken magyar színház. Ezek alapján joggal kikérem magamnak, hogy – megnevezetlenül, de a szakmai tiltakozást kiváltó jegyzet szerzőjeként nyilván rám (is) célozva – a színház ellenségének tartson, aki színházon kívüli szempontoktól vezérelve zavart kíván előidézni a kiváló formát mutató színház életében. És kikérem mindazok nevében is, akik írásom nyomán spontánul nyilatkozatban kifogásolták Venczel Valentin pályázati beadványának tagadhatatlan szakmaiatlanságát.
Venczel Valentin, ha már arra vetemedett, hogy alaptalanul megvádoljon többtíz ismert és elismert szakembert, akkor talán az is elvárható lenne, hogy erkölcsi minimumként nyilvánosan elnézést kérjen tőlünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az erőszak fúgái a senkiföldjén
Végel László áprilisi Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia-i székfoglalóján ismét Sinkó Ervint idézte fel, a jugoszláv, >
Értelmiségi „lakoma” Óbecsén
Az esemény hiányossága az is, hogy mindennemű összegzés, közlemény vagy állásfoglalás nélkül ért véget. Úgy tűnik, >
Az elfüggönyözött valóság
Nagyon sajnálom, hogy a VMSZ képviselői a szerbiai parlamentben nem szólaltak fel erélyesebben a jelenlegi szerbiai >
A „pásztori döbbenet” kritikátlan terjesztése
A vajdasági nemzeti kisebbségek számára „Presevo-völgy is intő jel lehet azzal kapcsolatban, hogy – törvénnyel vagy >
„A titkárnak fogalma sincs”, de az elnöknek se! (2.)
Szakállasnak és Nyilasnak az államapparátusban és a Vajdasági Magyar Jogász Egyletben (VMJE) betöltött tisztségével kapcsolatban az >
„Ne követeljétek a jogaitokat, elég, hogy nem gyilkolunk benneteket”
Kamberi nyilatkozatairól – a helyi sajtó mellett – beszámolt a Beta hírügynökség, az N1 televízió, a >
Veszélyben az oktatás és a művelődés (is)!
Az oktatásért felelős MNT (VMSZ-es) tisztségviselőinek tevékenysége az oktatás területén többnyire a magyarországi adófizetők pénzéből befolyt >
„A titkárnak fogalma sincs”!
„A titkárnak fogalma sincs”, hogy mit írt alá, az államtitkár azt üzeni a tanároknak, hogy „ne >
A magyarok pisszenni sem mernek
Ha az orosz csapatok maradtak volna Magyarországon is, akkor nyilván nem Orbán Viktor lenne az ország >
A magyar közösség lemarad az oktatásban!
A magyarok a középiskolai végzettség tekintetében azonban 3,7 százalékkal, a felsőfokú végzettség szempontjából pedig már 10,7 >
BÚJTATOTT RÁGALMAZÁS
Mindezek fölött ott duzzad a migráns-botrány felhője is. Szeptember 8-án már nem az erdőkben, a falvakban >
Közép-Európa újra időszerű
Akkor már végleg felismertem, hogy a nyolcvanas évek nagy álma, Kelet-Közép-Európa dögrováson van. Éppen akkor került >