Ma Hermina, Lídia, Kamélia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Kikérem magamnak!
Gerold László
„Venczel Valentin, ha már arra vetemedett, hogy alaptalanul megvádoljon többtíz ismert és elismert szakembert, akkor talán az is elvárható lenne, hogy erkölcsi minimumként nyilvánosan elnézést kérjen tőlünk.” Gerold László blogjából (Vajadaság Ma):
„Minden írásos megnyilatkozás eleve és óhatatlanul személyes jellegű akkor is, ha ezt igyekszünk elkerülni. Ez a jegyzet azonban kifejezetten s elkerülhetetlenül személyes jellegű akar lenni, amint erre a címből s a cím utáni írásjelből félreérthetetlenül következtetni lehet. S ehhez alapul azok a nyilatkozatok szolgálnak, melyeket Venczel Valentin, az Újvidéki Színház közelmúltban kinevezett és hivatalba lépő igazgatója tett.”
„Emlékeztetnék: eddig itt a Portékában két alkalommal foglalkoztam a kérdéssel. Először július 25-én Lila köd címmel írtam Venczel pályázatra benyújtott programjáról, másodszor Gratula! címmel visszafogott, de nem titkolt iróniával gratuláltam azoknak, akik számára a formális, jogi feltételek teljesítése elég volt ahhoz, hogy támogassák a szakmaiság minimumát sem tartalmazó programot prezentáló jelöltet.” (…)
„Az eredmény, amint tudjuk, Venczel Valentin kinevezése. S ezzel le is zárulhatott volna az eset. A kellő tanulságok levonása után így gondoltam magam is. Csakhogy nem zárult. Nem is zárulhat. Mert Venczel Valentin ahelyett, hogy amikor a sajtónak nyilatkozott, arról beszélt volna, mit akar tenni az általa vezetett színház javára, egyrészt önellentmondások sorozatát produkálva éppen olyan közhelyeket, de nyugodtan mondhatnám, szakmai butaságokat tudott csak mondani, amilyeneket a „programjában” is leírt, s ilyen módon csak megerősítette a róla kialakult, semmiképpen sem kedvező képet, másfelől pedig olyan rágalmazásokat, gyanúsításokat engedett meg magának, amit nem lehet szó nélkül hagyni.”
„Míg Venczel gátlástalanul udvarol színészeknek, administrációnak, közönségnek, miközben arról nem akar tudomást venni, hogy az ő esetleges kinevezését a színház munkaközössége, amint megtudta, hogy ki a pályázó, egy kivétellel nem támogatta (amit – ahogy értesültem róla – illetéktelenül elhallgattak!), addig ugyancsak gátlástalanul nekiment azoknak, akik programjáról (hangsúlyozom: programjáról!) nyilvánosan véleményt mondtak. Azzal vádolt meg mintegy ötven magyar és szerb kritikust, színházi embert, hogy feltett szándékunk zavart gerjeszteni. Ami szemenszedett hazugság. Tudja Venczel, hogy ezek az emberek több éve rendszeres látogatói az előadásoknak, melyekről többen több-kevesebb rendszerességgel írnak is, hogy szeretik az Újvidéki Színházat, és eszükbe sem jutna, hogy a kiválóan teljesítő színházban zavart keltsenek? Nem tudja, mert, ha tudná, meggondolná, mit nyilatkozik rólunk a sajtónak. Nem vélne összeesküvést, nem tekintene színházellenes maffiának bennünket, csak azért, mert az ő satnya programját észrevételezni mertük. Viselkedése őt magát minősítő etikai probléma.”
„Talán mindez szót se érdemelne, ha vélekedésével nem lépne ki a szakember természetes reflexióinak köréből, érdemben tudna cáfolni, és nem tételezné fel azt, hogy amikor az ő pályázati programját kifogásoljuk, akkor ezt nem a színház érdekében tesszük, hanem „másról van szó”, ahogy tévéinterjúban fogalmazott, nem gondolná, hogy számunkra a színház csupán ürügy más irányba, alkalmasint az őt hathatósan támogató politika felé történő szurkapiszkálódásra. Az, aki így gondolkodik, efféle konstrukciókat szül, félő, hogy vezetőként sem a színház érdekeit fogja szolgálni, hogy az Újvidéki Színházat nem önálló, független kulturális intézményként fogja/tudja működtetni.”
„Végezetül: a bevezetőben említett személyesség okáról, jogosultságáról.”
„A színház januárban fogja ünnepelni fennállása 40. évfordulóját. Személy szerint nem csak hogy minden előadását láttam, legtöbbről írtam is – lásd: tíz, ill. harminc év előadáskritikáit tartalmazó köteteimet (Színház a nézőtérről és Léthuzatban), de figyelmébe ajánlom a kolozsvári Játéktér c. színházi szaklapban a napokban megjelenő Színházportré profilvonalakból, appendixszel című hosszabb tanulmányomat, melyben a színház arculatának alakulását mutatom be –, hanem még a színház megalakulása előtt, akkor Magyar Szó-s újságíróként interjúsorozatot készítettem vajdasági politikusokkal és kulturális munkásokkal arról, hogy kell-e Újvidéken magyar színház. Ezek alapján joggal kikérem magamnak, hogy – megnevezetlenül, de a szakmai tiltakozást kiváltó jegyzet szerzőjeként nyilván rám (is) célozva – a színház ellenségének tartson, aki színházon kívüli szempontoktól vezérelve zavart kíván előidézni a kiváló formát mutató színház életében. És kikérem mindazok nevében is, akik írásom nyomán spontánul nyilatkozatban kifogásolták Venczel Valentin pályázati beadványának tagadhatatlan szakmaiatlanságát.
Venczel Valentin, ha már arra vetemedett, hogy alaptalanul megvádoljon többtíz ismert és elismert szakembert, akkor talán az is elvárható lenne, hogy erkölcsi minimumként nyilvánosan elnézést kérjen tőlünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?
Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >
Szirmok és tüskék
Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >
Egy polgáridomár furcsa kalandjai
Igazán érthetetlen tehát, hogy miért és mitől fél. Hacsak nem arról van szó, hogy tényleg élvezi >
Gyűjthetjük-e csokrokba a szép mezei virágokat?
Nemzedékem és a nálamnál fiatalabb nemzedékek is, napjainkban sorsdöntő csata színhelyének közelében él. Az ágyúdörgések hallhatók, >
Újra győzött a nacionalizmus
Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és >
Liberális demokrácia rovásírással
Kérdezik, hogy mi van velünk, magyarokkal? Jól elvagyunk. Igaz, hogy most valami sérüléssel bajlódunk, mert a >
Elvtársak, ne lőjetek!
Vagyis lehullott végre a nagy koszos lepel a szemérmesen megbúvó és rejtőzködő igazságról, hogy tudniillik a >
Index!
Ezek a fiatalemberek – az Index szerkesztői, munkatársai – bebizonyították, hogy különösebb hangoskodás és hencegés és >
A vajdasági/délvidéki magyarok helyzetével nincs aki törődjön!
Félő hogy közösségünk megoldatlan kérdései teljesen elsikkadnak/elvésznek/eltűnnek Szerbia további EU-csatlakozási tárgyalásai folyamán. A gyakorlatból (lásd Románia >
Szellemi aura
Érdekes, hogy a vajdasági irodalomban két jelentős alkotó műveiben ismertem fel ezt a szellemi aurát. Az >
Európa rossz tréfa
Nem érdemes már azt a szemrehányást tenni a magyar kormánynak, hogy önös húzásai és gesztusai „nem >
Trianoni csend – anyám csendje
A könyvet elolvasva számos zsidó barátom és ismerősöm elmondta, hogy a holokausztot átélt szüleik is hallgattak >