2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Horvát-magyar két ellenség

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Csak egyes magyar körökben él az a buta mítosz, hogy a magyarok meg a horvátok mindig is barátok voltak.“ Szerbhorváth György blogja (commmunity.eu):

„Ez nem háborús állapot” – mondja a horvát kormányfő. Zoran Milanović mérsékletre int mindenkit, ellentétben Orbánékkal, akik a legszívesebben lerohannák Horvátországot. Kár, hogy a horvátok tele vannak (részben új) fegyverekkel, na meg ugye épp Antall Józsefék adtak el nekik pár kamionnyi Kalasnyikovot 1991-ben. És hát a horvátok a legutóbbi háborújukat megnyerték, ellentétben a magyarokkal. A magyar számítás akkor persze nem csak az volt, hogy a horvátok essenek neki az ősellenség rácoknak, hanem ugyebár ott volt az anyagi haszon, plusz a magyar raktárak tele voltak a pufajkások levetett fegyvereivel. Szóval, nem a magyar-horvát szolidaritásról volt szó, hanem üzletről, fegyvercsempészetről, amiért a Tudjman-rezsim nagyon is hálás volt.

Az ügy, ugyebár, közismert: kiadjuk-é a MOL-vezér Hernádit a horvátoknak, miután már az  Interpol is körözi. De Orbánék egy nagy fityiszt mutattak a horvátoknak, mondván, az ottani bíróságok amúgy sem függetlenek (bezzeg a magyarok!). Hernádi eleve ártatlan, punktum, nem  vett részt az INA-MOL körüli korrupciós ügyben, ami miatt egyébként a korábbi horvát kormányfő, Ivo Sanader már a sitten ül.

De félreértés, ha valaki azt hiszi, hogy no, most megromlik az ezeréves horvát-magyar barátság. Az igaz, hogy a két nemzet, ha jól tudom, nem háborúskodott egymással, de az is biztos, hogy alig találunk olyan horvát írást, tanulmányt, könyvet, amely köszönetet mondana azért a magyaroknak, mert vagy nyolcszáz évig a magyar királyság (aztán a monarchia) kötelékébe tartozott korábbi független államuk. Csak egyes magyar körökben él az a buta mítosz, hogy a magyarok meg a horvátok mindig is barátok voltak. Lópikulát, ez a történelmi emlékezet a velejéig hamis, erről több magyar turista is beszámolt már…  A horvátoknak amúgy megvan az ősellenségük a szerbekben, a szlovén testvéreket sem szeretik, a Dalmáciát megszálló olaszokat a tengerparton meg qrvára nem, ahogy egy dubrovniki pincérnő mesélte bosszúsan, a II. világháború alatt az olaszok megették az összes macskájukat. Szóval, van kit utálniuk, szerencsére mi nem vagyunk az első sorban.

Biztosan akadnak példák a szövetségkötésekre, a jó viszonyokra, de ellenpélda is bőségesen akad. Íme, különösen perverz az, ami épp a II. világháború alatt történt, amikor a Független Horvát  Államot a Pavelić-féle fasiszta, Hitler-barát rezsim vezette, míg a magyart a Horthy-féle. Mindkét állam Hitler szövetségese volt, ám láss csodát, viszonyuk közel sem volt barátságos, sőt. Pedig még ellenségeik is közösek voltak: az usztasák szerbeket, zsidókat, cigányokat, kommunistákat zártak koncentrációs táborokba és irtották őket s.k., a magyarok pedig szintén szerbeket, zsidókat, cigányokat, kommunistákat. Apró különbség, hogy a horvátok inkább a saját kezükbe vették a népirtást, míg a magyarok inkább deportálták őket és a németekre bízták, intézzék el őket Auschwitzban, bár az újvidéki razzia ugyebár szintén a saját kezűség bizonyítéka.

A két állam ideológiája tehát nem különösebben állt szemben egymással, vagyis inkább megegyeztek, azzal, hogy a Pavelić-féle eleve fasiszta, szélsőjobboldali, totalitárius volt, míg a Horthy-rendszer fokozatosan lett egyre inkább az. Azok kerültek hatalomra, akik etnikailag tiszta államot akartak, és épp emiatt ütközött egymással a két szomszédos „szövetséges”. Horthyék azt szerették volna, ha a bunyevácok takarodnak a Bácskából, ezt viszont nagyon nem akarták a horvátok, akik meg inkább a baranyai magyaroktól szabadultak volna. Ungváry Krisztián nagyszerű könyve, a Horthy-rendszer mérlege ragyogó példákkal illusztrálja ezt a páréves történetet, tessék elolvasni. A lényeg most az: a horvátok és a magyarok ugyan legalább egymást nem irtották, és ennek Hitler se örült volna, úgyhogy maradt a pusztán igen feszült viszony. Ezt az epizódot ugyanakkor egyik fél sem emlegeti különösebben, a II. világháború (helyi) történetéből szépen ki lett írva, pontosabban meg se lett nagyon írva.

Most olvasom Vesna Pusić horvát külügyminiszter véleményét – miután magyar kollégája, Martonyi János nem ment el Dubrovnikba -, hogy a Hernádi-ügynek nem kellene kihatnia a horvát-magyar viszonyokra.

Nem-e.

2013. október 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább