2019. július 23. kedd
Ma Lenke, Brigitta, Apollinár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Horvát-magyar két ellenség

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Csak egyes magyar körökben él az a buta mítosz, hogy a magyarok meg a horvátok mindig is barátok voltak.“ Szerbhorváth György blogja (commmunity.eu):

„Ez nem háborús állapot” – mondja a horvát kormányfő. Zoran Milanović mérsékletre int mindenkit, ellentétben Orbánékkal, akik a legszívesebben lerohannák Horvátországot. Kár, hogy a horvátok tele vannak (részben új) fegyverekkel, na meg ugye épp Antall Józsefék adtak el nekik pár kamionnyi Kalasnyikovot 1991-ben. És hát a horvátok a legutóbbi háborújukat megnyerték, ellentétben a magyarokkal. A magyar számítás akkor persze nem csak az volt, hogy a horvátok essenek neki az ősellenség rácoknak, hanem ugyebár ott volt az anyagi haszon, plusz a magyar raktárak tele voltak a pufajkások levetett fegyvereivel. Szóval, nem a magyar-horvát szolidaritásról volt szó, hanem üzletről, fegyvercsempészetről, amiért a Tudjman-rezsim nagyon is hálás volt.

Az ügy, ugyebár, közismert: kiadjuk-é a MOL-vezér Hernádit a horvátoknak, miután már az  Interpol is körözi. De Orbánék egy nagy fityiszt mutattak a horvátoknak, mondván, az ottani bíróságok amúgy sem függetlenek (bezzeg a magyarok!). Hernádi eleve ártatlan, punktum, nem  vett részt az INA-MOL körüli korrupciós ügyben, ami miatt egyébként a korábbi horvát kormányfő, Ivo Sanader már a sitten ül.

De félreértés, ha valaki azt hiszi, hogy no, most megromlik az ezeréves horvát-magyar barátság. Az igaz, hogy a két nemzet, ha jól tudom, nem háborúskodott egymással, de az is biztos, hogy alig találunk olyan horvát írást, tanulmányt, könyvet, amely köszönetet mondana azért a magyaroknak, mert vagy nyolcszáz évig a magyar királyság (aztán a monarchia) kötelékébe tartozott korábbi független államuk. Csak egyes magyar körökben él az a buta mítosz, hogy a magyarok meg a horvátok mindig is barátok voltak. Lópikulát, ez a történelmi emlékezet a velejéig hamis, erről több magyar turista is beszámolt már…  A horvátoknak amúgy megvan az ősellenségük a szerbekben, a szlovén testvéreket sem szeretik, a Dalmáciát megszálló olaszokat a tengerparton meg qrvára nem, ahogy egy dubrovniki pincérnő mesélte bosszúsan, a II. világháború alatt az olaszok megették az összes macskájukat. Szóval, van kit utálniuk, szerencsére mi nem vagyunk az első sorban.

Biztosan akadnak példák a szövetségkötésekre, a jó viszonyokra, de ellenpélda is bőségesen akad. Íme, különösen perverz az, ami épp a II. világháború alatt történt, amikor a Független Horvát  Államot a Pavelić-féle fasiszta, Hitler-barát rezsim vezette, míg a magyart a Horthy-féle. Mindkét állam Hitler szövetségese volt, ám láss csodát, viszonyuk közel sem volt barátságos, sőt. Pedig még ellenségeik is közösek voltak: az usztasák szerbeket, zsidókat, cigányokat, kommunistákat zártak koncentrációs táborokba és irtották őket s.k., a magyarok pedig szintén szerbeket, zsidókat, cigányokat, kommunistákat. Apró különbség, hogy a horvátok inkább a saját kezükbe vették a népirtást, míg a magyarok inkább deportálták őket és a németekre bízták, intézzék el őket Auschwitzban, bár az újvidéki razzia ugyebár szintén a saját kezűség bizonyítéka.

A két állam ideológiája tehát nem különösebben állt szemben egymással, vagyis inkább megegyeztek, azzal, hogy a Pavelić-féle eleve fasiszta, szélsőjobboldali, totalitárius volt, míg a Horthy-rendszer fokozatosan lett egyre inkább az. Azok kerültek hatalomra, akik etnikailag tiszta államot akartak, és épp emiatt ütközött egymással a két szomszédos „szövetséges”. Horthyék azt szerették volna, ha a bunyevácok takarodnak a Bácskából, ezt viszont nagyon nem akarták a horvátok, akik meg inkább a baranyai magyaroktól szabadultak volna. Ungváry Krisztián nagyszerű könyve, a Horthy-rendszer mérlege ragyogó példákkal illusztrálja ezt a páréves történetet, tessék elolvasni. A lényeg most az: a horvátok és a magyarok ugyan legalább egymást nem irtották, és ennek Hitler se örült volna, úgyhogy maradt a pusztán igen feszült viszony. Ezt az epizódot ugyanakkor egyik fél sem emlegeti különösebben, a II. világháború (helyi) történetéből szépen ki lett írva, pontosabban meg se lett nagyon írva.

Most olvasom Vesna Pusić horvát külügyminiszter véleményét – miután magyar kollégája, Martonyi János nem ment el Dubrovnikba -, hogy a Hernádi-ügynek nem kellene kihatnia a horvát-magyar viszonyokra.

Nem-e.

2013. október 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább