2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Újvidék Víg Színháza

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Újvidék Víg Színháza

Utódja már lelkesen buzdítja a vajdasági magyarokat a VMSZ támogatására.

Adva van egy színház Vajdaság székvárosában, amely az utóbbi években sikert sikerre halmoz és a társulat kiváltotta a kisebbségi magyar, a szerb és a magyarországi közvélemény elismerését. Nem csak szerencsés körülmények közrejátszása miatt, néhány olyan igazgató irányította az utóbbi évtizedekben az intézményt, akik szakértelmükkel megteremtették a lehetőséget a modern és nívós színjátszásra. Talán ez a szakmai (és egyéb) függetlenség szúrhatott szemet. Mindenesetre, Gyarmati Kata fiatal dramaturg, megbízottként elődjei (Vicsek Károly, László Sándor) hagyományait követte. A társulat, a közönség és a szakmai közvélemény egyöntetű véleménye szerint. Csakhogy manapság ez távolról sem elegendő, még Vajdaságban sem.

Kezdjük a végéről: akárcsak Magyarországon, illetve Budapesten, Újvidéken is a művelődési intézmények többségének alapítója a fővárosi közgyűlés, illetve a jelen esetben a városi képviselő-testület. Újvidéken ebben a testületben, tekintettel a város nemzetiségi összetételére, elenyésző számú magyar nemzetiségű képviselő van. Tehát akiket legalább nyelvileg érintene a probléma. Ezért aztán ez a grémium egy másik testület, a Szabadkán székelő Magyar Nemzeti Tanács (ebben hatalmas többségben a Vajdasági Magyar Szövetség tagjai) kulturális bizottságának javaslatát vitatja meg (vagy nem) és fogadja el. És el is fogadta. A verdikt: Venczel Valentin az Újvidéki Színház új igazgatója.

„A pályázatra ketten jelentkeztek, Gyarmati Kata, az eddigi megbízott igazgató és Venczel Valentin nagybecskereki származású, két évtizede Magyarországon élő színész. A színház igazgatóbizottsága csak az utóbbi pályázó beadványát fogadta el, és a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága is őt támogatta. Szakmai körökben azonban nagy port vert föl a hír és hazai, magyarországi meg romániai színházi szakemberek is Gyarmati Kata mellett álltak ki, nyílt levélben fordultak a városvezetéshez és a pályázat megsemmisítését kérték. A tiltakozások ellenére a város képviselő-testület Venczel mellett döntött.” (Idézet: Vajdaság Ma)

A döntés előtt magyar és szerb színházi szakemberek nyílt levélben fordultak a döntéshozókhoz:

„Mélységes aggodalommal értesültünk a hírekből arról, hogy az Újvidéki Színház igazgatói posztjára kiírt pályázaton a színház igazgató bizottsága és a Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottsága olyan jelöltet támogat, aki nem a rangos intézmény eddigi, sokszorosan díjazott munkásságát akarja továbbvinni és kiteljesíteni, aki nincs tisztában a helyi viszonyokkal, lehetőségekkel és igényekkel, aki a színház eddigi eredményeit lebecsüli, a társulat képességét leminősíti, és aki az eddigi művészeti elképzelésekkel szemben reális és perspektivikus alternatívát nem kínál.”

Az sem segített az ügyön, hogy a társulat 18 tagja közül 17 Gyarmati Katát támogatta. A megbízott igazgatónő egy formális feltételnek nem felelt meg: magyarországi diplomája van (!). Ennek honosítása folyamatban van, de a folyamat a pályázat kiírásakor nem fejeződött be. Hogy miért nem, nem világos.

Érdekesen zajlott a már említett Magyar Nemzeti Tanács kulturális bizottságának tanácskozása is. Ebben, talán mondani sem kell, csak magyar anyanyelvűek vannak, méghozzá a vajdasági magyarság kulturális életében jártas személyek. Első nekifutásra nem sikerült nekik egyhangúlag támogatni a tanács és a párt (VMSZ) által preferált Venczelt. De miután a párt vezető kultúrpolitikusa odaszólt, az engedelmes bizottsági tagok egyként álltak ki - az utóbb meg is választott – igazgató-jelölt mellett.

De hát miért ne lenne jó igazgató Venczel, aki Újvidéken diplomázott az itteni Akadémián, mint az első színészgeneráció tagja? S aki már több mint két évtizede Magyarországon, pontosabban Egerben színészkedik. Gerold László kritikus szerint: „Venczel Valentin pályázati anyaga totális tájékozatlanságról tanúskodik – lila köd! –, ami alapján nem nehéz megállapítani: a jelölt alkalmatlan arra, hogy vezesse az Újvidéki Színházat.”

A körülmények jobb megértéséhez tudni kell, hogy Vajdaságban jelenleg három és fél magyar színház működik: van egy népszínház, a szabadkai, amelynek épületét lebontották és ki tudja, mikor építik ismét fel. De más helyszínen a társulat működik. Aztán van egy, szintén szabadkai avantgárd színház, a Kosztolányi, a művészszínházként számon tartott újvidéki és egy most indult zentai kamaraszínház.

Úgy tűnik ez a felállás már nem lesz érvényes, mert az új igazgató szerint a művészszínház koncepció elitista és annak ellenére, hogy ez az újvidékiek esetében „kimagasló szakmai, művészeti eredményekkel járt”, Venczel a népszínházi modellt részesítené előnyben. Szerinte az Újvidéki Színháznak az eddiginél jobban kell a szórakoztatás irányába fordulnia. Mintha az eddig rendszeresen játszott musicalek nem ebbe a kategóriába tartoznának.

Gerold László csemegézett a befutott jelölt pályázatából: „egy bizonyos hermetizmus” jellemzi a színházat, ami megnehezíti a „közönség által történő befogadást és a szakmai megértést”; a meghívott vendégrendezők meghívása „mögött nem mindig látszik a meghívás esztétikai, művészeti, filozófiai” indokoltsága; „irracionális hierarchia”, ami „az előadásokra is kicsapódott”, ami „gondolati kizárólagosság”-ot eredményez.

Az ügy megértéséhez érdemes Elor Eminát, a társulat egyik legtehetségesebb fiatal színésznőjét is idézni, aki szerint: „mi vagyunk minden nap a színházban és nekünk ez a második otthonunk.” Elor véleménye az, hogy egyes külső erők döntenek arról, hogy hogyan teljenek ezek a napok. (Vajdasági TV) És ezzel a dolgok lényegére tapintott.

A Milošević utáni Szerbiában, a most éppen a teljes lemorzsolódás stádiumában levő balközép Demokrata Párt még a hatalom birtokában, a többi között úgy akart felkapaszkodni az európai vonatra, hogy nagyobb engedményeket tett az itt élő kisebbségeknek. Tehát a magyarnak is. Ha nem lett volna Boris Tadićék megfelelési kényszere, hiába kardoskodott volna Budapest meg a vajdasági magyar politikum, hogy nekünk (legalább) kulturális autonómia kell. Ez csakis Belgrád kegyeinek köszönhető.

Így alakultak meg a nemzeti tanácsok, amelyek lassan átvették az illető kisebbség főleg kulturális, tájékoztatási és oktatási intézményeinek alapító jogait, de a vegyes nemzeti összetételű iskolák vezetőinek kinevezésébe is van beleszólásuk. Máshol, mint például az Újvidéki Színház direktorának megválasztása esetében, javaslati joggal rendelkezik az MNT. Mivel Vajdaságban az 5-6 magyar párt közül a Vajdasági Magyar Szövetségnek van fölényesen a legtöbb szavazója, a Magyar Nemzeti Tanács összetétele is ezt tükrözi. Nem kétharmadról van szó, hanem 77%-os VMSZ többségről. A 2010-es választásokon több mint 76000 magyarnak valló szerbiai állampolgár szavazott, ami azért a 250.000-et meghaladó vajdasági magyarságnak csak egy kisebbik része. A tanácsban megszerzett dominancia meghozta a szokásos következményeit: a VMSZ (vagy inkább az egy két emberre szűkült pártvezetőség) felhatalmazva érezte magát a birtokba kapott intézmények teljes „átvételére”. Méghozzá a jól bevált módszerrel: párthű káderek kinevezésével. A hűség győzelmét a szakértelem és a kétes politikai múlt felett az is mutatja, hogy például Milošević idején magas pártfunkciókat betöltő személyek is vezető beosztást kaptak. Az Újvidéki Színház új igazgatójára ez nem mondható el, ő a nyolcvanas években a Kumroveci pártiskolát fejezte be. A Josip Broz Tito szülőfalujában alapított intézménybe a volt Jugoszlávia legmegbízhatóbb fiataljai jártak. Az itt szerzett diploma a legjobb ajánlólevélnek számított.

Az MNT-nek (valójában a VMSZ-nek) több mint három év alatt sikerült tehát saját embereivel feltölteni a vajdasági magyar intézményeket. Legkirívóbb az egyetlen napilap, a Magyar Szó esete, ahol a pártsemleges főszerkesztőt mondva csinált vádakkal távolították el. Utódja már lelkesen buzdítja a vajdasági magyarokat a VMSZ támogatására.

Ebbe az összképbe nem illett bele az Újvidéki Színház sem. Meg a művészszínház sem. Jöhet a népszínház és a távirányítás.

2013. szeptember 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább