Ma Fülöp, Evelin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Testvéri remi
J. Garai Béla
„165 ezer az analfabéták száma, őket legfeljebb tévé vagy rádió útján lehet beoltani idegengyűlölettel.“ J. Garai Béla jgyzetéből (Vajdaság Ma):
„Ha nyugodtan akarsz aludni, ne olvass bulvársajtót! Az aranyszabályhoz azért érdemes tartani magunkat, mert megzavarhatják nyugalmunkat.“
„Mint az a belgrádi tabloid, amelynek holtbiztos értesülése szerint küszöbön a harmadik világháború! Az újabb világégésre való merész következtetést a lap elemzője abból vonta le, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a múlt heti szentpétervári G-20-as csúcstalálkozón figyelmeztette Barack Obama amerikai elnököt: országa Szíria segítségére siet, ha megtámadják. Mint tudjuk, az oroszok máris anyahajót indítottak a szíriai partok felé, és állítólag a kínaiak is arra készülnek, hogy néhány hadihajót irányítanak a térségbe, fedélzetükön ezer tengerészgyalogossal. Ha tehát az amerikai kongresszus a héten jóváhagyja a mérgesgázt bevető Asszad-rezsim elleni megtorló légicsapásokat, akkor már csak az égiekhez fohászkodhatunk, hogy ne legyen belőle globális konfliktus...“ (...)
„Egy másik bulvárlap viszont azzal riogatta a minap patrióta olvasótáborát, hogy Nis városát albán megszállás fenyegeti...Az olvasó már-már arra gondolhatott, hogy kegyetlen szkipetár fegyveresek támadást terveznek a dél-szerbiai nagyváros ellen, de a cikkből kiderült, hogy csak lakásvásárlásról van szó. A pénzes albánok alattomosan, inkognitóban érkeznek, írta a lap, és közvetítők útján próbálnak ingatlanokhoz jutni. Értesülésük szerint eddig háromszáz lakás került a tulajdonukba. Kezükre játszik, hogy az elszegényedett helybeliek – sajnálkozott a cikkíró - nem tudnak ellenállni a szemtelenül magas összegeknek, és megfeledkezve a hazafiasságról, eladják nekik házukat vagy lakásukat. Egy kicsit furcsa, hogy hazafiatlanságnak állítja be azt, hogy a nisiek koszovói albánokkal üzletelnek, miközben a hivatalos propaganda szerint Koszovó Szerbia elszakíthatatlan része. Akkor most hogy is állunk? Koszovó a mienk, de az albánok nem? Ők idegenek, tehát nem vehetnek lakást Szerbiában? Vagy már tudomásul vettük, hogy Koszovó önálló állam? Mindegy, az efféle szkizofrén sztorik arra azonban mindenképpen jók, hogy ellenszenvet szítsanak a szomszéd nációkkal szemben, és az ördögnél is feketébbre fessék őket. Nem tudom, hogy mennyire vevő a nagyközönség az ilyen szövegekre, de egy részüket biztosan közömbösen hagyja: az írástudatlanokat. Éppen az írásbeliség világnapján tették közzé a legújabb adatot, hogy Szerbiában 165 ezer az analfabéták száma, és nyolcszázezren vannak, akik még az általánost sem fejezték be. Őket legfeljebb tévé vagy rádió útján lehet beoltani idegengyűlölettel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kékek és vörösök
Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >
Milošević, az úttörő
Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >
A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul
Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >
Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért
A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >
Kaméleonok kora
Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >
A náci irodalomról
A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >
Hát egy magyar mennyit ér?
Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >
A románellenesség ellen
Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >
30 éve (Keszég Karcsi)
Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >
A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott
Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >
Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus
Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >
30 éve (5. rész)
Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >