Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mi a baj a Magyar Szóval?
Bódis Gábor
Vagy a Hezbolahhal? Esetleg Adolf Hitlerrel? Netán Osamával?
Azzal kezdeném, hogy a vajdasági magyarság egyetlen napilapjáról van szó, immár több mint hatvan éve. Ami egyrészt egy szegénységi bizonyítvány is, hiszen az Új Symposion és a Napló (ez utóbbi súlyos szerénytelenség, bevallom) média világában nem sikerült több generációnak sem egy másik napilapot kihozni önmagából. Pedig a történelmi előzmények (Bácsmegyei Napló és a többiek) jobbat sejtettek. Lehet most mindent a kommenistákra kenni (mellesleg ők hozták létre a Magyar Szót), de tessék csak körül nézni a többi kisebbségben és kommunista elnyomásban élt magyarokat. Pozsonyban, Kolozsváron, Bukarestben. A helyzetet súlyosbította az online média színre lépése, ami még inkább elmélyítette a vajdasági magyar újságírás válságát. Egyetlen egy (komolytalan és soviniszta „hírportálokról“ ezúttal sem szólnék) internetes hírfelület létezik, a Vajdaság Ma. Ismét nézzünk körül a szomszédságban? Szabadság, Krónika, Manna, Transindex, Bumm, Paraméter, Slovensko, do toho!...Ők ott jobbak lennének? Vagy van más magyarázat. Például az, hogy Vajdaságban már Kánaán van, hiszen megvalósult a zautonómia, ezáltal az történik, amit az itteni magyarok akarnak. Vagy csak egy szűk elit, amely még a többségük bizalmát sem élvezi. És amely egy észak-koreai tipusú média világot (a színházak einstandolása most van folymatban) képzel el magának.
Ezért jelenik meg az aktuális magyar törzsfőnök (akit a törzs többsége nem is érez magáénak) minden nap a címlapon. És ezért áll ott a Magyar Szó, ahova vissza zuhant.
De a lejtőn nem lehet megállni. Legutóbb egy rendkívül súlyos egy éjszakás szabadkai bűnsorozatról szóló tudósítást a kuruc.info is megirígyelhette volna. Nem arról van szó, hogy a város közvéleményét elképesztő bűnesetről (két kiskorú vérlázító módon molesztált, sőt kínozott több fiatalembert) nem kellett volna részletesen beszámolni. Ennek az ellenkezője az igaz. Csakhogy a civilizált világban egyes személyek bűneit bűn egy egész nemzetre, etnikai csoportra kivetíteni. Nyugaton, újságíróknál ez megbocsáthatatlan hiba, itt Keleten nem ennyire tiszta a kép. Itt a mozgalmi/pártos újságírás uralkodik. Tisztelet a kivételnek. És ezekhez a tiszteletre méltóakhoz tartozott nagyon sokáig a Magyar Szó is. Most pedig ezzel a tudósítással, amelyben az egyik kárvalott szavait szó szerint idézte („cigányok voltak“) átlépte a Rubikont. Sajnos ez az uszító „hangvétel“ nagyon is idomul a magyarországi kormánypárti vagy szélsőjobbos trendhez. Jöhet az ezzel párosuló antiszemitizmus. Az sem akadály, hogy már alig vannak zsidók.
A pontot az i-re azonban egy másik írás jelentette. Egy számomra ismeretlen fiatalember Mi a baj a Hezbollahhal? címmel írt egy valamit és az újság szerkesztői ezt megjelentették.
A zavaros okfejtés két részletét ragadnám ki. A szerzőnek baja van azzal, hogy kit is nevezhetünk terroristának és vajon miért csak azokat, akiket az USA meg nyugati szövetségesei (és persze Izrael) tartanak annak. Ezt a szerző, úgy tűnik igazságtalannak tartja, hiszen úgy tesz mintha nem tudná eldönteni ki a nagyobb terrorista a Közel-Keleten, a Hezbollah vagy az Egyesült Államok és Izrael. Pedig hát persze, hogy tudja: az utóbbiak.
Ez a Đoković szintű érvelés már címoldalra kerülhetne a már említett kuruc.info-n.
Az ifjú szerzőt persze történelmi tények nem zavarják. Azt sem, hogy a 2. világháborút az antifasiszta erők nyerték meg. Lehet, hogy számára ez egy sajnálatos tény, de így történt. Az ezután kialakult rend egyik alappillére, a háború természetéből fakadóan, a fajgyűlölet irtása. Viszont a közel-keleti különböző hezbollahok (hamászok, sőt fatahok is) egy nép kiirtását, államának eltörlését tartja alapigazságának. Ehhez a terror eszközeit választja. Válogatás nélkül.
Ezekhez viszonyítani az USA-t vagy az EU-t vagy teljes agyi homályra utal, vagy: az északról áradó szélsőjobb bűzös lehelete.
Éljen a Szabad Vajdaság! Halál a fasizmusra! – Szabadság a népnek!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >