Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Tartományunkat egy lóért
Szerbhorváth György
Ha politikus lennék, persze ma én is így tennék - a nép valagát nyalnám a szavazatokért. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):
A tézis nem új: a politikus már rég a politikából él, nem a politikáért. Azaz saját hatalmáért küzd, pozícióért (és természetesen többért), közben váltig azt hangoztatja, hogy önzetlenül harcol közösségünk érdekeiért, megmaradásáért. Így nyáron, amikor egymást érik a bográcsosfőző- meg aratóversenyek, fesztiválok, tánci-tánci gasztropogramok pálinkával megvadítva, a híradásokban naponta hallhatjuk az unos-untalan frázist is, miszerint "ez a rendezvény is azt bizonyítja, hogy közösségünknek van múltja, jelene és jövője és őrizzük hagyományainkat".
De már az sem új tétel, hogy a hagyományainkat mi magunk találjuk ki - önmagában ebben semmi csoda és elítélendő sincs. Az új fejlemény kishazámban, Szerbiában, illetve anyaországunkban inkább csak az, hogy feldőlt a korábbi egyensúly, amikor a hatalom (legyen az szerb, magyar vagy vajdasági magyar) mégiscsak a magaskultúra oldalára is állt, és ez alatt nem csak azt kell érteni, hogy egyes művészeket kiválogatva hozta létre saját udvarát. Hanem az az új, hogy mára a magas- avagy elitkultúra, illetve a szubkultúrák feleslegessé váltak a hatalom számára és szemében, hasznot abban nem lát, hát félrelöki. A pénz is kevesebb, hát inkább azt, amit a ne adj isten újat és mást alkotó művészekre költöttek, ma elszórják a nép szórakoztatására. És az nekik nem baj, ha az összességében többet visz el, mint ami a magaskultúrára menne - hisz szavazatokban mindez visszajöhet.
A magyar foci támogatására már szót sem érdemes fecsérelni - az ember csak sírva röhög, hogy hogyan véreznek el szégyenteljesen a magyar csapatok, hogyan züllenek el az olimpikonok, a sportolók, de a sportba természetesen zsákostól öntik az aranyat, mert igazolt focistából még mindig több van, mint alanyi költőből. A focista ráadásul biztosan nem gondolkodik, legfeljebb azon, mit szóljon vissza a bírónak. De ezt nem ragoznám tovább, tényleg annyira unalmas és szégyenteljes a sztori.
Ám most a lovakról kéne szólni, a Nemzeti Vágtáról, vagy minek hívják ezt a "hagyományt", amit Geszti Péter talált ki, egy liberó csávó, aki az SZDSZ egyik kampánycsinálójából vált az újabb akármilyen nemzeti cirkusz rendezőjévé. Aztán időben, még úgy 2010-ben lepasszolta a cuccot, és azóta megy az össznépi szarakodás arról, mekkora egy lovas nemzet vagyunk, benne van a vérünkben, a lovon és lóra születtünk. Csak hát ha ló, akkor előbb jutnak ma eszünkbe az angolok (akik nem vágták taccsra a lovassportjukat a fogadóirodákkal egyetemben), a mongolok, a hunok és a francia és szász lovagok, és persze az arab paripák. Az igaz, hogy nem vagyunk egy kifejezett tengeri nemzet (mert azt is elveszítettük), de hogy különösebben lovas sem vagyunk, az is biztos - mindenkinek megvannak a maguk huszárjai, a lengyelek lovakkal rohamoztak a náci tankok ellen, de csak a magyarban van meg a felvágás, hogy magának sajátítson ki valamit.
És ehhez csatlakozik most a Vajdaság is, miközben Szerbia gyakorlatilag tönkrement, és ha az EU nem húzná, semmi reménye sem lenne semmire. De épp a szomszéd falu politikusa, aki egykor a magas kultúra, a népi kultúra meg minden más támogatója és élharcosa volt (egyszer megszámoltuk, 12 pozíciót töltött be úgy a politikában, mint a művelődésben, egyházban stb.-ben, és még földeket is művel), jött most rá arra, hogy a Nemzeti Vágta vajdaságosításával talán megmozgathatja a népet, a nép meg majd rájuk szavaz.
Voltaképp tökmindegy, hogy kiről és melyik pártról van szó (persze a legnagyobb vajdasági magyarról). Hisz ez esetben is egy a lényeg: amikor a tartományban nincs pénz semmi újra, kutatásokra, bármire, aminek köze van az észhez, addig erre természetesen van, mert mint minden politikai elit, ők is úgy vonzódnak a lovas sporthoz, a pacikhoz, mint ami hatalmukat szimbolizálhatja, ezért hát az effajta rendezvényekre akad támogatás is. Nemrég például a Lovas a magyar és szerb kulturális örökségben címmel tartottak közös konferenciát, naná, a kvázi-tudományt is bevetik mint egy lovashadsereget, hogy a Vajdaságot a ló hazájává változtassák. Csak hát korábban a Vajdaság elsősorban az igáslovakról volt híres, és nem a lipiciaikról vagy valami őshonos, ottani fajtáról. Most meg a kormányfő is arról regélt, hogy felült fehér lovára, hogy a Vajdaságban regionálisan ki kell egyenlíteni a lótenyésztést, micsoda dolog az, hogy egyes helyeken van, máshol meg nincs. Ez kb. a vas és érc országa logikája - mintha mindenből kéne mindenhol.
Úgyhogy ismét úgy járunk, mint a bácskai néptáncmozgalom esetében: autentikus, hagyományos bácskai népzene alig van, így tánc sem - de meg lett csinálva, mert a népnek ez a jó. Kit érdekel, hogy aztán az egész átvált a muskátlizenébe, vagyis a lakodalmas rockba - nem lesz ez másképp Zobnaticán sem, amit az I. Vajdasági Vágtának neveznek, de különválasztják a magyarokat és a szerbeket (illetve a nem magyarokat). Így aztán húsz magyar versenyezhet azért, hogy a győztes eljuthasson Budapestre, míg hét szerb (avagy szláv nevű) fut a Nemzetközi Vágta előfutamán, amiben ez esetben semmi nemzetközi sincs.
A tévében aztán a főszervező meg elmondja, hogy a rendezvény azt bizonyítja, nekünk meg a lovaknak is van múltja, jelene, jövője. Én inkább azt javaslom neki, menjen ki Hollandiába, üljön fel egy vonatra, és garantálom, hogy egy órányi utazás alatt több tucatnyi szép gazdaságot fog látni, melynek csatornácskákkal lehatárolt portáján gyönyörű lovak szaladgálnak. Ez a modern lovászat, nem pedig a nemzeti vágtázás. De a hollandokról sose hallottuk, hogy ők lovas nemzet lennének. Akkor már, ugye, ők a tenger népe - és ebben is inkább van igazuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >
Hét hónappal később
Az összecsődült tömeg hangosan kommentálta a történteket, az emberek végtelenül dühösek voltajk, soha még nem láttam >
A vereség tudomásulvétele
Tizenhárom év egy a politikai garnitúra életében nagy idő. Amit tizenhárom év alatt nem tudott megoldani, >
Politikusok a csendőrök sorfala mögött
Kritikusan gondolkodtam a 2000 után hatalomra kerülő pártokkal szemben is. De van egy különbség a 2000-ben >
Tito immár nem közéleti, hanem magánéleti téma
Azt viszont egymással versengve bizonygatták, hogy Tito idejében az ember éjfél után nyugodtan indulhatott az ember >
A kelet-közép-európai nacionalizmusok és a nemzeti kisebbségek
Orbán egy rugalmas eszmére gondol, így például a kisebbségi ”többlet-jogosítványokra” utal, de ide sorolható a kisebbségi >
A Magyar Nemzeti Tanács a VMSZ fiókszervezete
Pásztor-Fremond „elmélete” a közösség megosztását jelenti „jó” és „rossz” magyarokra. A rosszemlékű, „egy közösség, egy párt, >
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >