Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Jenci†
„Meghalt Jenci, Ferenczi Jenő, a színész, adja hírül a tévé. A gyerekeknek Jenci bácsi.” Gerold László búcsúztatója (Vajdaság Ma):
„Nekem is az volt az ötvenes évek elején, amikor kisszínészként be-bejártam a rádióba, Ladik Katival, Vajda Tibivel, s amikor még Jenci bá is külsős volt. Civilben kéményseprő, foglalkozás szerinti fekete ruhában, s kotróseprővel a vállán. Így lépett be a próbára. S ezt szó szerint kell érteni. Belépett. Az utcáról az alacsony ablakon át ott az Újvidéki Rádió egykori és mai épületében. Azóta ismerem Jencit, ki színházi életünk egyik jellegzetes alakjaként vált ismertté. Színész. Egészen pontosan komikus. Számos nyilvános vidám- és gyerekműsorok, élőújságok (Magyarzó Pistike!), és több színházi előadás jellegzetes szereplője. Jenci „a” Bohóc. Így kiemelve: idézőjelbe tett névelővel és nagybetűvel. Ahogy dukál annak, aki nem a testén, hanem belül a lelkében viselte azt a jellegzetes bohócruhát, ami nála nem felveszem-leveszem jelmez, hanem életforma volt. Sors. S ezt mutatta meg legjobb alakításaiban az Újvidéki Színházban, ahol miután kora ifjúságától kezdve műkedvelő évein, majd rádiós korszakán át – itt a vidámestek Gerich Bandi–Ferenczi Jenő kettőse fogalommá vált –, s rövid szabadkai kitérő után mintegy húsz szerepe között a Játék a kastélyban Almádyja, a Három nővér Csebutikinje, a Cseresznyéskert Szimeonov-Piscsikje, a Tangó Eugeniusza, A székek Öregembere szerepében színészete kiteljesedett. Ezek a szerepek voltak Ferenczi Jenő színészi pályájának csúcsai, melyekre most őt gyászolva elsősorban gondolni kell.” (…)
„Csupa kisember, akiket Ferenczi Jenő egyszerre ellenállhatatlanul komikusan és ugyanakkor mély emberi együttérzéssel formált emlékezetes alakká. Ez volt színészetének igazi, egyedi művészi titka, ami emlékét sokáig őrizni fogja mindazokban, akiknek megadatott Ferenczi Jenőt színpadon látni.”
„Ha bevezetőként személyes emléket idéztem, engedtessék meg, hogy befejezésképp is ezt tegyem. Beregszászi vendégszereplésről tért haza a színház, s bár megkülönböztetett figyelemben részesültünk, Záhonynál több órát várakoztunk, majd a magyar oldalra érve siettünk némi inni- s ennivalót vásárolni, hogy aztán minél előbb gondtalanul robogjunk hazafelé. Néhány kilométer után vettem észre, hogy Jenci széke üres. Lemaradt. Szóltam. Visszafordultunk érte, amiért hálás volt. Most, hiába fordulnánk vissza, Ferenczi Jenő, ez a kedves ember és remek komikus – nincs többé. Számára a függöny végleg lehullott, de szellemképe bennünk él.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >