Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Jenci†
„Meghalt Jenci, Ferenczi Jenő, a színész, adja hírül a tévé. A gyerekeknek Jenci bácsi.” Gerold László búcsúztatója (Vajdaság Ma):
„Nekem is az volt az ötvenes évek elején, amikor kisszínészként be-bejártam a rádióba, Ladik Katival, Vajda Tibivel, s amikor még Jenci bá is külsős volt. Civilben kéményseprő, foglalkozás szerinti fekete ruhában, s kotróseprővel a vállán. Így lépett be a próbára. S ezt szó szerint kell érteni. Belépett. Az utcáról az alacsony ablakon át ott az Újvidéki Rádió egykori és mai épületében. Azóta ismerem Jencit, ki színházi életünk egyik jellegzetes alakjaként vált ismertté. Színész. Egészen pontosan komikus. Számos nyilvános vidám- és gyerekműsorok, élőújságok (Magyarzó Pistike!), és több színházi előadás jellegzetes szereplője. Jenci „a” Bohóc. Így kiemelve: idézőjelbe tett névelővel és nagybetűvel. Ahogy dukál annak, aki nem a testén, hanem belül a lelkében viselte azt a jellegzetes bohócruhát, ami nála nem felveszem-leveszem jelmez, hanem életforma volt. Sors. S ezt mutatta meg legjobb alakításaiban az Újvidéki Színházban, ahol miután kora ifjúságától kezdve műkedvelő évein, majd rádiós korszakán át – itt a vidámestek Gerich Bandi–Ferenczi Jenő kettőse fogalommá vált –, s rövid szabadkai kitérő után mintegy húsz szerepe között a Játék a kastélyban Almádyja, a Három nővér Csebutikinje, a Cseresznyéskert Szimeonov-Piscsikje, a Tangó Eugeniusza, A székek Öregembere szerepében színészete kiteljesedett. Ezek a szerepek voltak Ferenczi Jenő színészi pályájának csúcsai, melyekre most őt gyászolva elsősorban gondolni kell.” (…)
„Csupa kisember, akiket Ferenczi Jenő egyszerre ellenállhatatlanul komikusan és ugyanakkor mély emberi együttérzéssel formált emlékezetes alakká. Ez volt színészetének igazi, egyedi művészi titka, ami emlékét sokáig őrizni fogja mindazokban, akiknek megadatott Ferenczi Jenőt színpadon látni.”
„Ha bevezetőként személyes emléket idéztem, engedtessék meg, hogy befejezésképp is ezt tegyem. Beregszászi vendégszereplésről tért haza a színház, s bár megkülönböztetett figyelemben részesültünk, Záhonynál több órát várakoztunk, majd a magyar oldalra érve siettünk némi inni- s ennivalót vásárolni, hogy aztán minél előbb gondtalanul robogjunk hazafelé. Néhány kilométer után vettem észre, hogy Jenci széke üres. Lemaradt. Szóltam. Visszafordultunk érte, amiért hálás volt. Most, hiába fordulnánk vissza, Ferenczi Jenő, ez a kedves ember és remek komikus – nincs többé. Számára a függöny végleg lehullott, de szellemképe bennünk él.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >