Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Azért vannak a jó barátok
Bódis Gábor
„Demján Sándor a kőgazdag magyar cégvezér meglepődött azon, hogy rá is vonatkoznak a gravitáció törvényei.” Para-Kovács Imre blogjából (Amerikai Népszava):
„Mindig van abban valami szórakoztató, amikor az oligarcha fapofával asszisztál a diktátor minden húzásához, nem érdekli, ha megfosztja szabadságától a népet, ha demokratikus intézményeket rombol, ha választási csalást készít elő, aztán amikor ő is sorra kerül, rettenetesen felidegesíti magát, mert miazmá?!, hogy nem élvez védelmet, amikor semmibe sem szólt bele, semmit sem ellenzett, semmiért sem tiltakozott! De még ekkor is annyira gyáva, hogy előadja a tudom, hogy sokat dolgozik. De magam, és az OTSZ 105 tagszervezete nevében úgy érzem, a kormánybiztos valamit nagyon eltolt műsorszámot. Móka és kacagás. Mert a Gazda természetesen nem hibázhat, de ezek a gonosz kamarások és udvaroncok mindig keverik a barnamártást, és hiába a bölcsesség, jóindulat és tehetség legfelül, ha a megvalósításba hiba csúszik. Az alkalmazottak eltolják. A vezér okos, de szolgái tanulatlanok. Ha ezt Kádár János tudná, biztos nem engedné! Ő jót akar, de a nemzetközi helyzet és a buta muzsikok miatt mindig félremegy.”
„Demján Sándor a kőgazdag magyar cégvezér meglepődött azon, hogy rá is vonatkoznak a gravitáció törvényei, és magasról még kellemetlenebb a pofára esés, mint például fekvő helyzetből. A Fidesz ugyanis ellopja a takarékszövetkezeteket, mert nagy magyar bankot szeretne, ami itt minden esetben azt jelenti, hogy Fidesz-bankot, mert erre kaptak felhatalmazást a választóktól 2014-ben, semmi másra, de esetleg szívesen hamisítanak 2010-es tavaszi újságokat, benne a hírrel, miszerint Orbán Viktor bejelenti, hogy 2013-ban takarékszövetkezeteket fog – ööööö – megmenteni. Nincs itt semmi látnivaló. Orbán mellett senki és semmi nincs biztonságban, tudja ezt már sok udvaronc, cég és cégvezető, nincs olyan szökőkút vagy termőföld, ami ne lenne veszélyben.” (…)
„A kérdés csak az, hogy amikor a nagyvállalkozó már nem tud nem szembenézni a helyzettel, egyértelműen Orbán ellen fordul, vagy sikerül megállapodniuk valamilyen mindkét fél számára kedvező gazdasági megoldásban, amitől visszavonul, és hagyja tovább szétbarmolni az országot.
Mert Magyarország érdeke természetesen egy pillanatra sem merül föl, azzal foglalkozzanak az Európai Unióban, elvégre úgyis ráérnek, ráadásul nem is választotta meg őket senki.
A magyar értelmiség sokadszorra ugyanabban a mókás helyzetben: reménykedhetünk, hogy egy viszonylag civilizált nép mihamarabb gyarmatosítja az országot, különben hosszú időre megint ez lesz a legbugrisabb pontja a Földnek.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Baljós gyermekbetegség
Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >
November 25. – a gyász napja!
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >
Isten veled, FüVÉSZ!
Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >
Mesterlövészek
Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >
„Sokat elvittek, de sokan jönnek”
Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >
Lengyel-magyar párbeszéd
Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >
Demokrácia vagy posztfasizmus?
Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >
Nyírő Józsefet olvasva
Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >
„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >
„Ich habe alles geprüft und erwogen”
Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >
„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”
Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >
Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata
A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >