2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csodaszezon Vatikánban

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Csodaszezon Vatikánban
(Johnatyroth illusztrációja)

Az egykori szocialista káder, aki mára persze nagy hívő lett, a pápa elé járulva, egyszerre csak folyékonyan kezdett németül beszélni. Aztán soha többé. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Természetesen én is hiszek a csodákban, még ha nem is vatikáni módra. Például befizetem az ötös lottót, többnyire egy találatom sincs, de nincs az az Isten, aki lebeszélhetne a bolondok adójáról: igenis, egyszer csak megnyerem a lottót és utána beutazom a fél világot.

Például elnézek Costa Ricába, főleg, ha megbetegszem, viszek valami vatikáni kazettát, aztán imádkozok. A józan észre semmi szükség nincs is abból már ezen a világon, elég a vak hit, az ügybuzgóság, aztán majd csak lesz valahogy. De ennél is fontosabb, hogy a pápák szentekké, de legalább boldogokká váljanak. Hogy erre mi szükség, arra természetesen könnyű választ adni: a nép, az úgynevezett hívők elé paranormális jelenségeket kell vetni, hogy ámuljanak, akár a cirkuszban, s megerősödjenek hitükben. Aztán meg perkálják a papoknak az egyházi adót, ami után persze az egyház nem adózik.

Íme, a legújabb eset, ami ha nem lenne siralmas, röhejes lenne. Nem azt mondom, hogy mindezekért utólag pl. II. János Pál pápa lenne a hibás, de hát azért maga is hozzájárult annak az imbecillis közegnek a kialakításához, mely most szentté avatásán ügyködik. Mert Boldognak már eddig is Boldog. De hogy szentté váljék, ahhoz igazolni kell az általa véghezvitt csodákat. De a csodatételhez bizony ma már életben sem kell lenni, ahogyan az a most szétkürtölt meséből kiderült. Történt ugyan Costa Ricában, hogy egy asszony csodálatos módon meggyógyult. Aneurizmában szenvedett, ez valami agyi izé, elég veszélyes, halálos is lehet. Ám az ötvenéves néni hirtelen meggyógyult, eltűnt az aneurizmája, és ennek oka semmi más, minthogy tévén nézte 2011. május elsején II. János Pál pápa boldoggá avatását. Bizony, nem focimeccset nézett, nem szappanoperát, nem koncertet nézett, hanem épp a boldoggá avatást. És ahogyan azt az MTI (mi más) kritikátlan jelentésében olvashatjuk: „Az orvosok megerősítették, hogy Mora teljesen meggyógyult, és megmagyarázhatatlan módon nyoma sincs az aneurizmának. Az esetet alaposan megvizsgálták az orvosokból és teológusokból álló testületek, melyek tagjai végül megállapították, hogy a Costa Rica-i asszony gyógyulása valóban csoda volt, olyan, amely megfelel a néhai lengyel pápa szentté avatásához szükséges követelményeknek.”

Hallelluja! Annak persze tényleg örvendhetünk, hogy a hölgy meggyógyult – éljen soká egészségben! De mi a tosz is van? Hogy orvosok és teológusok is megállapították, bizony, csoda történt? A teológusok kavarásán természetesen nem csodálkozunk, de hogy az orvosi kar is egy tévéközvetítésnek tudja be a csodálatos gyógyulást, azon annál inkább. És nem csak amiatt, mert épp egyes keresztény kuruzslók szoktak a tévénézés káros hatásáról értekezni. Bár ez az aspektus is megérdemelne egy misét, sőt, rögtön a Szent Péter bazilikában – hogy-hogy az ördögdoboz segített most a betegen? Mert ha ez így megy, tényleg új utak nyílhatnak meg az orvostudományban: minden beteget le kell ültetni a képernyő elé, lenyomni nekik egy pápás cuccot, és ha a szentté váló II. János Pál egy emberen már így segített, akkor bizonyára segít majd a többieken is.

Természetesen az MTI híradása sem tér ki arra, hogy az aneurizmából mások kigyógyultak-e és hogyan. Nem, megy a parasztvakítás, mert a Vatikán jó, Brüsszel meg rossz, tudjuk jól. Nem a 21. században élünk, hanem az ősi időkben, amikor a varázslóknak illett hinni, akik meg nem hittek, mehettek a máglyára. Újra a butaság kora jöhet, boldog (és boldogtalan) válik szentté, mert az egyház így legitimálgatja magát. Nem tudom, II. János Pál forog-e a sírjában, talán igen – mert annál azért nagyobb embernek volt mondható, semmint hogy ilyen tévés kézrátételes csodával akarják a vitrin kiemelkedő helyére tenni. Amilyenekből százasával szerepelnek a kereskedelmi tévékben, elég bekapcsolni délelőtt a magyar tv2-t, és lehet ámulni-bámulni.

De ha a vatikáni zsenik ennyire belejöttek a szentté avatásba, segítenék én nekik, hogy egy füst alatt a nyugdíjba ment, bézbólsapkás Benedeket is szentté avassák. Mert talán elkerülte figyelmüket az eset, amikor csoda történt vele s általa. Pár éve ugyanis a vajdasági parlament egykori magyar elnöke – neve most nem is lényeges – meglátogatta a pápát. Az egykori szocialista káder mára persze nagy hívő lett, úgyhogy teljesen átszellemülten mesélte el a sajtónak mennybemenetelét. Vagyis hogy amikor a pápa elé járult, csoda történt. Mert ugyan ő alig tud németül, de Benedek aurájában egyszer csak folyékonyan elkezdett beszélni németül! Akkor és ott, mert utána ismét csak visszaesett a konyhanyelvi német szintjére.

És mi ez, ha nem valóságos csoda? Tátsuk hát nagyra a szánkat, hisz ahogyan a nagy Heidegger (aki tényleg tudott németül) mondotta: már csak egy Isten menthet meg bennünket. Szentekből már úgyis tele a padlás.

2013. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább