Ma Stefánia, Jakab névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Így gondozzuk a Trianon traumánkat
Bódis Gábor
„A magyar kormány újratermeli a sértett, neurotikus, szomszédaival megbékélni képtelen, együttműködésre nem hajlandó új generációk egész sorát.” A Csehszlovák Kém blogjából (Slovensko, do toho!):
„Június 4. kapcsán sokan figyelmeztettek: a történet könnyen belecsúszhat a nacionalista hagyományba. Két éve az origo egy remek cikkben szétszedte azt az oktatási háttéranyagot, amelyet „Trianon” kapcsán ajánlanak a magyarországi történelemtanároknak. Az ajánlott irodalom egyszerre próbál leszámolni az ún. „Trianon-legendákkal”, majd egy másik fejezetben megerősíti azokat. Úgy döntöttem megvizsgálom, hogyan zajlik az emléknap megtartása az egyes konkrét helyeken, településeken és iskolákban, a rendezvények üzenete mennyire van összhangban a törvényalkotó eredeti szándékával, esetleg tapasztalhatunk-e lényegi eltérést. A megvizsgált településeket véletlenszerűen választottam ki.
Kecel
„Napjaink Internacionáléjával, a székely-himnusszal kezdünk, majd jön második helyen a magyar állami verzió, a szél vörös zászló helyett Árpád-sávos zászlót lenget a hivatalos magyar nemzeti lobogó mellett a Bács-Kiskun megyei településen. A NeÖN jegyében Bányai Gábor (Fidesz) Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnöke szerint „nemcsak a magyarok, ők is fogynak, hiszen tudják, hogy rablott területen vannak, olyan országrészeket uralnak, amely sosem volt az övék, és higgyék el: a rablott vagyon könnyen szokott elmenni”.”
„Vagy: „Ez az Európa, a világ a mai napig engedi, hogy Szlovákiában és Csehországban a Benes-dekrétumok szerint lehessen megítélni magyarokat és németeket, hogy elvehessék vagyonukat.” A beszédek és nap egyik slágerének – Juhász Gyula: Trianon – elszavalása után, sirató jellegű dallamra megkoszorúzták a Nagymagyarország sziluettet. Iszonyat vicces, ahogy öltönyös figurák néma csendben fejet biccentenek egy kődarab előtt, de vajon ki lehet a sírban?” (…)
Csata (Szlovákia)
„Szovákiában is megemlékeztek a "trianoni békediktátumról", Harmati Zsolt, a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének első tanácsosa szerint "éljünk bár az elcsatolt területeken vagy az anyaországban, magyarságunk egy és ugyanaz." Van egy rossz hírem a tanácsos úr számára: ez az állítás már az 1930-as években sem volt igaz, maga a Horthy-rezsim sem kezelte őket egyenrangú állampolgárként.” (…)
„A „magyarság legnagyobb tragédiájának” valódi okairól – világháború elvesztése, nemzetiségi elnyomás - egyetlen egy általam megvizsgált megemlékezésen sincs szó, a megemlékezések alapján úgy tűnhet, mintha az országban csak magyarok éltek, és a „békediktátum” valamiféle fatális véletlen miatt következett volna be.
Nem mutatják be a szónokok közelebbről a határon túli magyarokat és e csoportok a magyarországi társadalomtól eltérő szétfejlődését sem, esetleg marginális módon említik őket, de akkor egységes, homogén tömbként, a nemzet legendás egyharmadáról beszélnek.
Nem esik szó a magyarországi ünnepségeken azokról a nemzetekről sem, amelyek többségben éltek az „elszakított” területeken, vagy ha igen, akkor valamiféle homályos „Közép-Európa” fogalom keretén belül és/vagy negatív kontextusban említik őket.
A kisdiákok a legócskább uszításokat, frázisokat hallhatják a „Nemzeti Összetartozás Napi” ünnepségek keretén belül, például: „áruló” Nyugat és „tolvaj” szomszéd népek, Trianon oka pedig az volt, hogy az ország „zsoldosok, kufárok, tolvajok” kezére jutott.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >
A szabadság egyféle vákuumban él
Nem tudom ezt mással magyarázni, mint azzal, hogy a társadalom hangosabb része kemény rendszerpárti, a másik, >
„Az elnök meghalt, éljen az elnök”?
Elmondása szerint „testvéri viszonyban van Juhász Bálinttal (a Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjével), Fremond Árpáddal (az MNT elnökével) >
Marko, te nem ismered az oroszokat
Az Informbíró határozata (1948) után Tito elhatározta, hogy Brioniba helyezi át nyári rezidenciáját, mire Ranković megjegyezte, >