Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Így gondozzuk a Trianon traumánkat
Bódis Gábor
„A magyar kormány újratermeli a sértett, neurotikus, szomszédaival megbékélni képtelen, együttműködésre nem hajlandó új generációk egész sorát.” A Csehszlovák Kém blogjából (Slovensko, do toho!):
„Június 4. kapcsán sokan figyelmeztettek: a történet könnyen belecsúszhat a nacionalista hagyományba. Két éve az origo egy remek cikkben szétszedte azt az oktatási háttéranyagot, amelyet „Trianon” kapcsán ajánlanak a magyarországi történelemtanároknak. Az ajánlott irodalom egyszerre próbál leszámolni az ún. „Trianon-legendákkal”, majd egy másik fejezetben megerősíti azokat. Úgy döntöttem megvizsgálom, hogyan zajlik az emléknap megtartása az egyes konkrét helyeken, településeken és iskolákban, a rendezvények üzenete mennyire van összhangban a törvényalkotó eredeti szándékával, esetleg tapasztalhatunk-e lényegi eltérést. A megvizsgált településeket véletlenszerűen választottam ki.
Kecel
„Napjaink Internacionáléjával, a székely-himnusszal kezdünk, majd jön második helyen a magyar állami verzió, a szél vörös zászló helyett Árpád-sávos zászlót lenget a hivatalos magyar nemzeti lobogó mellett a Bács-Kiskun megyei településen. A NeÖN jegyében Bányai Gábor (Fidesz) Bács-Kiskun megye közgyűlésének elnöke szerint „nemcsak a magyarok, ők is fogynak, hiszen tudják, hogy rablott területen vannak, olyan országrészeket uralnak, amely sosem volt az övék, és higgyék el: a rablott vagyon könnyen szokott elmenni”.”
„Vagy: „Ez az Európa, a világ a mai napig engedi, hogy Szlovákiában és Csehországban a Benes-dekrétumok szerint lehessen megítélni magyarokat és németeket, hogy elvehessék vagyonukat.” A beszédek és nap egyik slágerének – Juhász Gyula: Trianon – elszavalása után, sirató jellegű dallamra megkoszorúzták a Nagymagyarország sziluettet. Iszonyat vicces, ahogy öltönyös figurák néma csendben fejet biccentenek egy kődarab előtt, de vajon ki lehet a sírban?” (…)
Csata (Szlovákia)
„Szovákiában is megemlékeztek a "trianoni békediktátumról", Harmati Zsolt, a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének első tanácsosa szerint "éljünk bár az elcsatolt területeken vagy az anyaországban, magyarságunk egy és ugyanaz." Van egy rossz hírem a tanácsos úr számára: ez az állítás már az 1930-as években sem volt igaz, maga a Horthy-rezsim sem kezelte őket egyenrangú állampolgárként.” (…)
„A „magyarság legnagyobb tragédiájának” valódi okairól – világháború elvesztése, nemzetiségi elnyomás - egyetlen egy általam megvizsgált megemlékezésen sincs szó, a megemlékezések alapján úgy tűnhet, mintha az országban csak magyarok éltek, és a „békediktátum” valamiféle fatális véletlen miatt következett volna be.
Nem mutatják be a szónokok közelebbről a határon túli magyarokat és e csoportok a magyarországi társadalomtól eltérő szétfejlődését sem, esetleg marginális módon említik őket, de akkor egységes, homogén tömbként, a nemzet legendás egyharmadáról beszélnek.
Nem esik szó a magyarországi ünnepségeken azokról a nemzetekről sem, amelyek többségben éltek az „elszakított” területeken, vagy ha igen, akkor valamiféle homályos „Közép-Európa” fogalom keretén belül és/vagy negatív kontextusban említik őket.
A kisdiákok a legócskább uszításokat, frázisokat hallhatják a „Nemzeti Összetartozás Napi” ünnepségek keretén belül, például: „áruló” Nyugat és „tolvaj” szomszéd népek, Trianon oka pedig az volt, hogy az ország „zsoldosok, kufárok, tolvajok” kezére jutott.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >
Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)
Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >
„Ej, ráérünk arra még!”?
Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >
A statisztaszerep bevállalása
Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >
Kifelé a Machiavelli-fasorból
Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >
A migráns
A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >
Védtük Szerbiát Horvátországban…
Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >