2020. szeptember 27. vasárnap
Ma Adalbert, Vince névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A nemzet kalapácsa

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A nemzet kalapácsa
Klinghammer István

„Bárhol bármikor tud olyan marhaságot mondani, amely komolyságnak tűnik és a hallgatóságnak is tetszik.” Braun Róbert blogjából (hvg.hu):

„Winston Churchill hatvanöt éves koráig igazi lúzer volt. Bukott politikus, csatavesztő admiralitás első lordja, kudarcos pénzügyminiszter és monomániás öregember, akit párttársai is elnéző jóindulattal tartottak számon, mint valaha volt fontos, de immár megvénült és alkalmatlan embert. Majd megnyerte második világháborút, kapott irodalmi Nobel-díjat, meg-, majd visszaszerezte a miniszterelnökséget, alkotó része volt az új világrend kialakításában. A XX. század legnagyobb alakjává vált, élettörténete a nyugdíjkorhatár és a hagyományos életpályamodell legnagyobb cáfolata. De ez nem mindenkire vonatkozik.”

„Klinghammer István például ifjabb korában nem sokat tett le a tudomány asztalára. Idegen nyelvű publikációi, idézetsége elenyésző, tudományos hatása (impact faktora) nulla. Egy kontraszelektált világban ez persze nem akadályozta meg, hogy egyetemi tanár, rektor és akadémikus legyen. Ezekben a funkcióiban nagy bajt nem okozott, igaz, jót sem tett.”

„Most ő szegődött arra, hogy megváltoztassa a felsőoktatás rendszerét, hatvanötön, sőt hetvenkettőn túl. Ebből viszont nagy baj lesz. “A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak.” – mondja. Ez persze egyszerű butaság, de nem ez a legnagyobb baj vele. Azt mutatja, hogy Klinghammernek egy pár dologról az ég világon semmi fogalma nincs. Ez az “értéktermelés”, a gazdaság működés, a természet és műszaki, valamint a humán tudományok mibenléte és persze a boldogság. Ez nem baj akadémikus rektorként, de nagy baj államtitkárként. A választók előtt csak az menti, hogy mindezekről Orbán Viktornak sincs sok fogalma, csak ő ügyesebben fogalmazott a napokban: “A műszaki értelmiségnek egyre inkább kulcsszerepe van az ország felemelkedésében, és ez a szerep erősödni fog a jövőben.” Ő azonban rendelkezik azzal a képességgel, hogy bárhol bármikor tud olyan marhaságot mondani, amely komolyságnak tűnik és a hallgatóságnak is tetszik.”

2013. június 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább