2020. január 27. hétfő
Ma Angéla, Angelika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Krisnások a könyvhéten

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Krisnások a könyvhéten

Mert jöttek a krisnások, önfeledten mulatva, akár egy falusi lakodalmas menet, táncikáltak, ugrabugráltak. Szerbhorváth György blogja (Paraméter):

Ültünk a Vörösmarty téren, és a könyv heti programot figyeltük: íróbarátunk beszélgetet egy másik íróbarátnőnkkel. És sasoltunk is volna, ám egyszerre másokra kellett felfigyelnünk – előbb csak halkan szólt az ének, a dobok, aztán egyre erősödött a zeneszó. Mert jöttek a krisnások, önfeledten mulatva, akár egy falusi lakodalmas menet, táncikáltak, ugrabugráltak. De az eszükbe sem jutott, hogy a könyvhét mégsem zenei fesztivál – bár a megnyitón mindig megjelenik a tűzoltózenekar. És az sem jutott el az agyukig, csak amikor páran szóltunk, jeleztük nekik, hogy az emberek nem azért ülnek a színpad előtt, mert úgy kényelmes, hanem épp egy beszélgetést hallgatnak. Vagy hallgattak volna, ha a krisnás lármától ez lehetséges lett volna. Igaz, ami igaz, a menet elhalkult végül, de csak egy ideig, aztán ugyanúgy folytatták. Mit érdeklik őket az írók, a könyvek? – pedig maguk is előszeretettel árusítják kiadványaikat, sőt, direkt marketingjük elég agresszív.

 Mármost a krisnásokkal egyébként nekem semmi bajom sincs, ifjúkoromban még a Bhagavad Gitát is olvasgattam, bár számomra fölöttébb misztikus (értsd: kb. érthetetlen) világ a krisnásoké. De két barátom is „megtért”, és még szimpatikus is volt az egész – különösen az indiai kaják. Sőt, rémlik, hogy a rockritmusban játszott krisnás zene is megfogott, aztán néha a bulin is nyomtuk a Hare Krisna, Hare Krisnát. És az is fölöttébb dicséretes, hogy a krisnások ételt osztanak a hajléktalanoknak, mert a magyar állam és társadalom, híres-hírhedt keresztény egyházaink javával egyetemben tesz a szegényekre, a rendőrség meg újabban épp az ételért sorban állókat igazoltatja. Mert ugyebár rontják az ország imázsát.

De ezúttal a krisnások is leszerepeltek, legalábbis előttem. Van abban valami perverz, hogy azok, akik még egy hangya véletlen eltaposását is erkölcsi kérdésnek találják (bűnnek, merthogy netán mi magunk is egy hangyaként reinkarnálódunk következő életünkben), és abszolút erőszakmentes hitet hirdetnek, maguk nem tartják szimbolikus erőszaknak azt, ha mások életét zavarják meg. Most épp a kulturális életet, a könyvhetet, ahová az emberek a könyvek meg az írók miatt mennek, legalábbis reméljük, nem pedig akármilyen zenét hallgatni. Ám mint a legtöbb vallási mozgalom, íme, még az egyik legtoleranciapártibb is megzakkan, és képtelenek felfogni, hogy mi illik és mi nem illik. És még nekik áll feljebb, ha szólunk nekik, mert természetesen saját erkölcseiket, viselkedésüket, kultúrájukat tartják a legigazibbnak, az egyedüli üdvözítőnek.

Hasonló intoleranciát egyébként épp Jeruzsálemben tapasztaltam, abban a városban, melyet három világvallás is a magáénak hisz és tud. A szeretet jegyében aztán már évezredek óta üldözik egymást, de nem mennék most vissza a keresztes háborúkig. Mert elég morbid az is, ami ma történik ott. Például a Via Dolorosán mendegélnek a keresztény csoportok, viszik mondjuk a tinédzser lengyel lányok a vállukon a keresztet a keresztúton, és közben énekelnek. Aztán, mivel az út java Jeruzsálem óvárosának arab negyedén át halad, amikor az arab boltosok hallják, hogy jönnek a keresztény éneklők, egyszerűen felhangosítják a rádióikat, hagy üvöltsön az arab zene és elnyomja a keresztények énekét. Miután elhaladt a menet, akkor aztán lehalkítják, saját vendégeiket, kuncsaftjaikat és önmagukat mégsem vegzálnák. Vagy áll az ortodox zsidó a városfalnál, és mert hát rájött a szükség, lehugyozza a falat. Persze a keresztény negyed falát, mert neki ezt is szabad, miközben ott hömpölyög a tömeg. Képzeljük csak el, mi történne, ha egy keresztény vizelné le a Siratófalat, vagy épp a Sziklamecsetet – helyben meglincselnék. De szombaton nem szabad fényképezni a siratófalnál, mert a fényképezőgép elektronikus készülék – mintha az Ószövetség idején már erre is gondoltak volna… És így meg egy az ott körbe-körbe, mintha ezen a módon akarnák megjelölni a terepüket, akár a kutyák. Mindegyik közösség elvárja, hogy betartsuk az ő szabályaikat, de mindegyik magától értetődőnek tartja, hogy ők a másik szabályait nem tartják be.

Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a krisnások zenés felvonulása nem a világ vége, és egy beszélgetés megzavarása nem őrült kultúrbotrány. De kíváncsi lennék, mit szólnának ők, ha a vegetáriánus ételeik osztogatásakor odasomfordálnék a bográcsukhoz, és belekarikáznék egy rúd kolbászt, mondván, a hajléktalanok közt bizonyára sokan ennének kolbászt. Gondolom, a fejemre öntenék az egészet, mert megsértettem őket. És lehet, igazuk is lenne, de legalábbis nem panaszkodhatnék.

2013. június 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Öt helyett három százalék?

A magyar közösség ügyeihez való ilyen viszonyulás is a VMSZ (Vučić Magyarjai Szövetségének) a kétszínűségét mutatja >

Tovább

„Vékony léc” a határ?

Egyesek szemében az egykori vajdasági Keresztapa, aki szervezett bűnözésért kilenc évet töltött fegyházban, regényeit százezrek olvassák. >

Tovább

Cigányellenesség most

Az ellenzéki politikai osztály, Parteiwesen és értelmiség rémületes sunyítása a menekült- és a romakérdésben semmi jóval >

Tovább

Én (is) szóltam

A legfélelmetesebb és a legromlottabb mozzanata a Norbi-ügynek az, hogy valójában nem is a kövérek ellen >

Tovább

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább