Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Másról szól ez a kurva ország
Bódis Gábor
„Hátborzongató szembenézni azzal, hogy amibe ő belebukott, annak a sokszorosát benyeli a magyar, ha közben a fülébe duruzsolják, hogy ez valójában nem fáj, hanem nemzeti.” Tóta W. Árpád blogjából (hvg.hu):
„Ez egy FPS-tudósítás, first person shooter, az előadás ugyanis úgy néz ki, hogy balra egy fotelben Gyurcsány, jobbra meg három újságíró, Balogh Ákos Gergely von Mandiner, Kakuk György a Hír24-től, és jómagam. Elhíresült Gyurcsány-mondatokra emlékezünk, az exminiszterelnök pedig magyarázkodik.” (…)
„Óriásbotrány volt minden mondatból annak idején. Babakocsis polgárasszonyok tüntettek az öregecskedés ellen Pelczné Gáll Ildikó vezényletével, népszavazni menetelt a magyar háromszáz forintért, meg azért, hogy őneki ne hazudjanak – pedig azzal a népszavazással is hazudtak neki. Pimf kis ügyek a rablóbárók macsóizmusának árnyékából visszanézve. Gyurcsány régi ballépései súlyukat vesztették a gigantikus, történelmi elkúrás mellett, amely ma napról napra terebélyesedik fölöttünk. Főleg hogy ezt az egészet az az ígéret hozta ránk, hogy nem lesz megszorítás, sem semmi olyan, amit Gyurcsány csinált. Hátborzongató szembenézni azzal, hogy amibe ő belebukott, annak a sokszorosát benyeli a magyar, ha közben a fülébe duruzsolják, hogy ez valójában nem fáj, hanem nemzeti. És éppen jobban teljesítünk.”
„Őszödöt, azt nem hagyja. Elmondaná ma is, vállalja és büszke rá. Különben is azért volt az egész, mert a tufa MSZP-sekkel máshogy nem lehetett beszélni. Még mindig meggyőződése, hogy igaza volt akkor, hogy méltatlanul tették őt tönkre; sőt a jelen fejlemények tükrében nyilván arra jutott: jobban járt volna Magyarország, ha megbocsátja neki az őszinteségét, felfogja a reformok szükségességét, és nem buktatja meg őt merő meg nem értésből.”
„A jelenlévő közönséget erről nem kell meggyőznie: népe csekély számú, de lelkes. Szeretik őt, amitől még nehezebb lehet Gyurcsány Ferencnek lenni: ezek itt rajongók, és csak valami titkos kockadobáson múlik, hogy őt sztárolják, és nem Orbán Viktort. Más viszont már alig áll vele szóba. Gyurcsány Ferenc egy tömegpszichózis áldozata, amiből elmenekült egy másikba. Nincs már esélye, hogy megpróbálja újra, nincs értelme tulajdonképpen a pártjának sem, mert ilyen választási rendszer mellett külön indulni kártékony, szövetkezni meg nem mer vele senki. Amit ő józan ésszel manapság akarhat, az nem a hatalom, csak a feloldozás. Az pedig járni jár, csak nem jut.”
Következő cikk: Szabó Dezső Tormay Cécile-ről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >