2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Királyt akarunk!

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Királyt akarunk!
(eN-1 illusztrációja)

„Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Olyan magasztos volt az egész, mintha egy szívfacsaró hollywoodi tündérmese jelenetét látnánk: pazar külsőségek, meghatódott szónokok kifogástalan öltönyökben, fennkölt szózatok a nemzet egységéről, az igazságtalanságok helyrehozataláról... És egymás mellett mindazok, akik pillanatnyilag a nemzet vezető alakjainak számítanak: T. Nikolić elnök, I. Dačić kormányfő, Karagyorgyevics Sándor trónörökös, M. Dodik banjalukai despota, Irinej pátriárka. Szem nem maradhatott szárazon a patrióta tévénéző táborban! Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását. Azzal sem törődve, hogy emiatt másnap a betévő félbarna veknit se tudja megvenni. Igen, az oplenaci újratemetésről van szó, amikor állami pompa mellett hazai földbe kerültek a világháború idején száműzött királyi család külföldön elhunyt tagjainak földi maradványai. Egy kicsit furcsának találtam, hogy az egykori szerb uralkodóház tagjainak, köztük Péter királynak a sírjánál pont a köztársasági elnök mond beszédet, de hát mi már ilyen furcsa köztársaságban élünk, ahol a köztársasági eszme felkent képviselője a monarchia tagjainak sírja felett szónokol.” (…)

„De térjünk vissza a tévé-előfizetéshez: a kérdés körül komoly politikai vita kezd kialakulni, mintha más baj nem is lenne ebben az országban. Az ügyben Vučić első miniszterelnök-helyettes a fő bűnös, ő csinált belőle problémát, amikor teljesen átgondolatlanul és demagóg célzattal bejelentette, hogy márpedig a tévé-előfizetést „a lakosság tehermentesítése céljából” meg fogják szüntetni, merthogy ezt a választási kampányban megígérte szavazóinak. És ő „nem olyan politikus”, aki ne teljesítené ígéreteit. Persze, az is az itteni furcsaságok közé tartozik, hogy a kormányfő helyettes csak úgy, minden előzetes egyeztetés nélkül, a maga szakállára bejelentheti, hogy a közszolgálati tévé és rádió működéséhez szükséges évi nyolcvanmillió eurót a jövőben a költségvetésből fedezik, mert legutóbb egy kumrovecinek voltak ilyen előjogai. A felvetés természetesen azzal a nem várt következménnyel járt, hogy az eddig is csak gyéren folydogáló előfizetés-patakocska kezdett teljesen elapadni, a két tévészékház, a belgrádi és az újvidéki pedig hallatlan anyagi gondok elé került. Ki lesz bolond tovább fizetni, gondolta a jónép, ha már a közkedvelt kormányfő-helyettes ilyen nagylelkű velünk szemben? Ám azon túl, hogy az előfizetés megszüntetése nem más mint közönséges szemfényvesztés (ugyan kinek a zsebéből fogják kifizetni azt a nyolcvanmilliót, ha nem az adófizetőkéből?), komoly aggályok is felmerülnek: ha államilag finanszírozzák a köztévét, ki szavatolja, hogy a kormány nem fog beleavatkozni a szerkesztéspolitikába? Melyik főszerkesztő fogja a saját jótevőjét kritizálni? Nem csoda, hogy az újságíró-egyesületek máris felemelték a hangjukat, de aggodalmát fejezte ki az Európai Unió is. Ahelyett, hogy arra buzdítanák az embereket – mondják Brüsszelben –, hogy teljesítsék előfizetési kötelezettségüket (Szerbiában már csak harminc, Vajdaságban ötvenhét százalék fizet), a kormány megpróbálja erősíteni befolyását. Arról nem is beszélve, hogy az államkassza kong az ürességtől, és nem bírná el az újabb nyolcvanmilliós kiadást. M. Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter nyomban vétót jelentett be, mondván ilyen célokra egyszerűen nincs pénz a büdzsében. Most utaztak el a Nemzetközi Valutaalap képviselői, akik világosan megmondták, hogy rendkívüli takarékossági intézkedésekre van szükség, ha nem akarják csődbe vinni az országot. Haladéktalanul meg kell húzni azt a bizonyos nadrágszíjat: drasztikusan csökkenteni kell a köztisztviselői apparátust, és legalább tíz százalékkal lefaragni a fizetésüket, megreformálni a nyugdíjrendszert... Most ott tartunk, hogy mindkét politikus a maga igazát bizonygatja, a közszolgálati tévé pedig egyre szegényebb. Ha nem történik változás, nem állítjuk vissza a monarchiát, vagy az Unió nem nyúl a hónunk alá, akkor félő, hogy az oplenaci újratemetés évfordulójára a tévések már biciklin fognak kivonulni.”

2013. május 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább