Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Királyt akarunk!
J. Garai Béla
„Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Olyan magasztos volt az egész, mintha egy szívfacsaró hollywoodi tündérmese jelenetét látnánk: pazar külsőségek, meghatódott szónokok kifogástalan öltönyökben, fennkölt szózatok a nemzet egységéről, az igazságtalanságok helyrehozataláról... És egymás mellett mindazok, akik pillanatnyilag a nemzet vezető alakjainak számítanak: T. Nikolić elnök, I. Dačić kormányfő, Karagyorgyevics Sándor trónörökös, M. Dodik banjalukai despota, Irinej pátriárka. Szem nem maradhatott szárazon a patrióta tévénéző táborban! Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását. Azzal sem törődve, hogy emiatt másnap a betévő félbarna veknit se tudja megvenni. Igen, az oplenaci újratemetésről van szó, amikor állami pompa mellett hazai földbe kerültek a világháború idején száműzött királyi család külföldön elhunyt tagjainak földi maradványai. Egy kicsit furcsának találtam, hogy az egykori szerb uralkodóház tagjainak, köztük Péter királynak a sírjánál pont a köztársasági elnök mond beszédet, de hát mi már ilyen furcsa köztársaságban élünk, ahol a köztársasági eszme felkent képviselője a monarchia tagjainak sírja felett szónokol.” (…)
„De térjünk vissza a tévé-előfizetéshez: a kérdés körül komoly politikai vita kezd kialakulni, mintha más baj nem is lenne ebben az országban. Az ügyben Vučić első miniszterelnök-helyettes a fő bűnös, ő csinált belőle problémát, amikor teljesen átgondolatlanul és demagóg célzattal bejelentette, hogy márpedig a tévé-előfizetést „a lakosság tehermentesítése céljából” meg fogják szüntetni, merthogy ezt a választási kampányban megígérte szavazóinak. És ő „nem olyan politikus”, aki ne teljesítené ígéreteit. Persze, az is az itteni furcsaságok közé tartozik, hogy a kormányfő helyettes csak úgy, minden előzetes egyeztetés nélkül, a maga szakállára bejelentheti, hogy a közszolgálati tévé és rádió működéséhez szükséges évi nyolcvanmillió eurót a jövőben a költségvetésből fedezik, mert legutóbb egy kumrovecinek voltak ilyen előjogai. A felvetés természetesen azzal a nem várt következménnyel járt, hogy az eddig is csak gyéren folydogáló előfizetés-patakocska kezdett teljesen elapadni, a két tévészékház, a belgrádi és az újvidéki pedig hallatlan anyagi gondok elé került. Ki lesz bolond tovább fizetni, gondolta a jónép, ha már a közkedvelt kormányfő-helyettes ilyen nagylelkű velünk szemben? Ám azon túl, hogy az előfizetés megszüntetése nem más mint közönséges szemfényvesztés (ugyan kinek a zsebéből fogják kifizetni azt a nyolcvanmilliót, ha nem az adófizetőkéből?), komoly aggályok is felmerülnek: ha államilag finanszírozzák a köztévét, ki szavatolja, hogy a kormány nem fog beleavatkozni a szerkesztéspolitikába? Melyik főszerkesztő fogja a saját jótevőjét kritizálni? Nem csoda, hogy az újságíró-egyesületek máris felemelték a hangjukat, de aggodalmát fejezte ki az Európai Unió is. Ahelyett, hogy arra buzdítanák az embereket – mondják Brüsszelben –, hogy teljesítsék előfizetési kötelezettségüket (Szerbiában már csak harminc, Vajdaságban ötvenhét százalék fizet), a kormány megpróbálja erősíteni befolyását. Arról nem is beszélve, hogy az államkassza kong az ürességtől, és nem bírná el az újabb nyolcvanmilliós kiadást. M. Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter nyomban vétót jelentett be, mondván ilyen célokra egyszerűen nincs pénz a büdzsében. Most utaztak el a Nemzetközi Valutaalap képviselői, akik világosan megmondták, hogy rendkívüli takarékossági intézkedésekre van szükség, ha nem akarják csődbe vinni az országot. Haladéktalanul meg kell húzni azt a bizonyos nadrágszíjat: drasztikusan csökkenteni kell a köztisztviselői apparátust, és legalább tíz százalékkal lefaragni a fizetésüket, megreformálni a nyugdíjrendszert... Most ott tartunk, hogy mindkét politikus a maga igazát bizonygatja, a közszolgálati tévé pedig egyre szegényebb. Ha nem történik változás, nem állítjuk vissza a monarchiát, vagy az Unió nem nyúl a hónunk alá, akkor félő, hogy az oplenaci újratemetés évfordulójára a tévések már biciklin fognak kivonulni.”
Következő cikk: Ferenc pápát is kétharmaddal választották meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >
Húsz éve (1. rész)
Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >
Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”
A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >