Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Királyt akarunk!
J. Garai Béla
„Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Olyan magasztos volt az egész, mintha egy szívfacsaró hollywoodi tündérmese jelenetét látnánk: pazar külsőségek, meghatódott szónokok kifogástalan öltönyökben, fennkölt szózatok a nemzet egységéről, az igazságtalanságok helyrehozataláról... És egymás mellett mindazok, akik pillanatnyilag a nemzet vezető alakjainak számítanak: T. Nikolić elnök, I. Dačić kormányfő, Karagyorgyevics Sándor trónörökös, M. Dodik banjalukai despota, Irinej pátriárka. Szem nem maradhatott szárazon a patrióta tévénéző táborban! Aki csak elmulasztotta befizetni az utolsó tévé-előfizetést, mind szaladt a postára, hogy kiegyenlítse tartozását. Azzal sem törődve, hogy emiatt másnap a betévő félbarna veknit se tudja megvenni. Igen, az oplenaci újratemetésről van szó, amikor állami pompa mellett hazai földbe kerültek a világháború idején száműzött királyi család külföldön elhunyt tagjainak földi maradványai. Egy kicsit furcsának találtam, hogy az egykori szerb uralkodóház tagjainak, köztük Péter királynak a sírjánál pont a köztársasági elnök mond beszédet, de hát mi már ilyen furcsa köztársaságban élünk, ahol a köztársasági eszme felkent képviselője a monarchia tagjainak sírja felett szónokol.” (…)
„De térjünk vissza a tévé-előfizetéshez: a kérdés körül komoly politikai vita kezd kialakulni, mintha más baj nem is lenne ebben az országban. Az ügyben Vučić első miniszterelnök-helyettes a fő bűnös, ő csinált belőle problémát, amikor teljesen átgondolatlanul és demagóg célzattal bejelentette, hogy márpedig a tévé-előfizetést „a lakosság tehermentesítése céljából” meg fogják szüntetni, merthogy ezt a választási kampányban megígérte szavazóinak. És ő „nem olyan politikus”, aki ne teljesítené ígéreteit. Persze, az is az itteni furcsaságok közé tartozik, hogy a kormányfő helyettes csak úgy, minden előzetes egyeztetés nélkül, a maga szakállára bejelentheti, hogy a közszolgálati tévé és rádió működéséhez szükséges évi nyolcvanmillió eurót a jövőben a költségvetésből fedezik, mert legutóbb egy kumrovecinek voltak ilyen előjogai. A felvetés természetesen azzal a nem várt következménnyel járt, hogy az eddig is csak gyéren folydogáló előfizetés-patakocska kezdett teljesen elapadni, a két tévészékház, a belgrádi és az újvidéki pedig hallatlan anyagi gondok elé került. Ki lesz bolond tovább fizetni, gondolta a jónép, ha már a közkedvelt kormányfő-helyettes ilyen nagylelkű velünk szemben? Ám azon túl, hogy az előfizetés megszüntetése nem más mint közönséges szemfényvesztés (ugyan kinek a zsebéből fogják kifizetni azt a nyolcvanmilliót, ha nem az adófizetőkéből?), komoly aggályok is felmerülnek: ha államilag finanszírozzák a köztévét, ki szavatolja, hogy a kormány nem fog beleavatkozni a szerkesztéspolitikába? Melyik főszerkesztő fogja a saját jótevőjét kritizálni? Nem csoda, hogy az újságíró-egyesületek máris felemelték a hangjukat, de aggodalmát fejezte ki az Európai Unió is. Ahelyett, hogy arra buzdítanák az embereket – mondják Brüsszelben –, hogy teljesítsék előfizetési kötelezettségüket (Szerbiában már csak harminc, Vajdaságban ötvenhét százalék fizet), a kormány megpróbálja erősíteni befolyását. Arról nem is beszélve, hogy az államkassza kong az ürességtől, és nem bírná el az újabb nyolcvanmilliós kiadást. M. Dinkić gazdasági és pénzügyminiszter nyomban vétót jelentett be, mondván ilyen célokra egyszerűen nincs pénz a büdzsében. Most utaztak el a Nemzetközi Valutaalap képviselői, akik világosan megmondták, hogy rendkívüli takarékossági intézkedésekre van szükség, ha nem akarják csődbe vinni az országot. Haladéktalanul meg kell húzni azt a bizonyos nadrágszíjat: drasztikusan csökkenteni kell a köztisztviselői apparátust, és legalább tíz százalékkal lefaragni a fizetésüket, megreformálni a nyugdíjrendszert... Most ott tartunk, hogy mindkét politikus a maga igazát bizonygatja, a közszolgálati tévé pedig egyre szegényebb. Ha nem történik változás, nem állítjuk vissza a monarchiát, vagy az Unió nem nyúl a hónunk alá, akkor félő, hogy az oplenaci újratemetés évfordulójára a tévések már biciklin fognak kivonulni.”
Következő cikk: Ferenc pápát is kétharmaddal választották meg
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >
„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?
Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >
A politikamentesítés „eredménye”
Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >
Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban
Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >
Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy
De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >