Ma Malvin, Teréz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Rózsa-Flores Eduardo élete és halála - Balázs Attila előadásában
Szerbhorváth György
„Mert Balázs Attila vérbeli regényíró, ilymód sose tudjuk, hányadán is állunk vele, vagyis azzal, amiről ír: most ez komoly?" Szerbhorváth György kritikája, librarius.hu:
„Nehéz egy olyan könyvről írni, melynek hősével e sorok írója anno egyszer majdnem összeverekedett azon, mi történt a horvát-szerb fronton, valahol a Baranyában a magyarokkal a 90-es évek elején. És akinek magamutogató stílusát, dicsekvéseit sem bírta. Sem pálfordulásait az életben. Úgyhogy félve vettem kézbe földim új könyvét, melynek már címe és alcíme sem egyszerű, ámde költői: Pokol mélyén rózsakert – avagy az ezredes úr golyóstolla, és műfajként így határozza meg magát: „dokumentum-fikció, tehát: erős írói színezéket tartalmaz”.”
„Mert Balázs Attila vérbeli regényíró, ilymód sose tudjuk, hányadán is állunk vele, vagyis azzal, amiről ír: most ez komoly? Tényleg az utóbbi idők leghírhedtebb magyarországi kalandorának regényét tartjuk a kezünkben, vagy az újvidéki származású író – aki Cuniculus c. művével vált szintén hírhedtté irodalmi körökben – átírta a valóságot, és olyasmit költött hozzá, ami úgymond nem igaz?”
„De ugyan mi is lehetne a valóság ebben az egyébként hallatlanul izgalmas és fordulatos történetben? Hisz a főhős esetében még azt sem hisszük el, mi a neve, nemhogy azt, amit elmesélt dokumentumfilmekben vagy a róla szóló (fél)játékfilmben, a Chicóban, amelyben saját magát játszotta. Ebben aztán végképp beképzeltnek tűnt ez az alak, aki állítólag a bolíviai Santa Cruzban született, és a hatóságok pont ott lőtték le az elnök elleni összeesküvés vádja miatt, amit eddig szintén nem bizonyítottak be. Az tán biztos, hogy meghalt a magyar zsidó apától és katalán anyától származó össz-művész, aki chilei és svéd kitérővel került Budapestre, ahol az ELTE utolsó KISZ-titkára volt, de előtte Carlos, a terrorista fordítója is, vagyis a titkosszolgálat embere. 1991-ben újságíróként került Horvátországba, aztán (ismét tán) az első külföldi önkéntesként harcolt a szerbek ellen, csak éppen az ő felségterülete alatt halt meg pár külföldi újságíró… Fordulatos életútjáról ír hol viccesen, hol riporterként és elemzőként Balázs Attila, aki szintén akkor és ott volt haditudósító, ahol Rózsa-Flores. Akár Che Guevara utódjának is mondhatjuk őt, aki szintén Bolíviában harcolt, és szintén úgy akarta megmenteni a világot, hogy aki nem egyezett vele, hát az megjárta – tessék csak elolvasni e másik baloldali (vagy milyen) profi forradalmár naplóit is, hogy lássák, mit művelt a parasztokkal, akiket maga akart megmenteni a kizsákmányolástól: hát elvette utolsó háziállatukat is, mert éhes volt, na.”
„Szerencsére Balázs A. író maradt, és identitását sem váltogatta, mint a főhős. Aki előbb baloldali volt, meg zsidó, aztán meg magyar szélsőjobboldali, végül iszlamista, a kutyáját meg Titóról nevezte el. Az ilyen emberre mondják, hogy már akkor is hazudik, amikor kérdez, nem csoda, ha alapjáraton mindig újságíró volt, amikor meg megunta, önkéntes forradalmár, csak hát zsoldért. Mint ismeretes, 2009-ben lőtték le egy székelyföldi s egy ír kollégájával egyetemben, egyik társa, Tóásó Előd pedig még mindig börtönben ül, de hogy mi az igazság, mi is csak úgy kérdezhetjük, ahogy Pilátus Jézustól.”
„De hát ez mégiscsak regény, a párbeszédekben még Freud vagy Borges is megjelenik, meg sokan mások, akikkel Chico együtt „dolgozott” vagy épp átvert. Egyben reménykedünk, hogy miután szerzőnk megírta Rózsa-Flores regényes életrajzát, sem újabb Kepes-film, sem újabb magyar művészfilm nem szól alakjáról. Inkább hollywoodi szuperprodukciónak mehetne el, a könyv kiváló forgatókönyvalap, bár erős a gyanúnk, hogy az effajta filmek átlagos nézője a tizedik percben elveszítené a fonalat, ki ez a csávó és hol járunk. Még jó, hogy a mi Kárpát-medencékben ez az atipikus sztori szinte magától értetődő, semmin sem lepődünk meg.”
„Kiknek ajánljuk hát a regényt? Kevésbé Rózsa-Flores híveinek a különböző korszakaiból, s akik a hőst látják benne. Inkább a Balázs A.-fanoknak, és akiket érdekel, egy ember hogyan bolondul meg és/vagy ver át sorra mindenkit, avagy a kalandregények kedvelőinek is.”
„Kiknek nem ajánljuk? Akik nem szeretik a komplikált helyzeteket, és elvárják, hogy a főhős életútja szép egyenletes legyen. Vagyis a fejlődésregények szerelmeseinek semmiképp.”
Kommentek
Jó, Gyurkám, egész jó...
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„A vajdasági magyarság lapja”?
A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >