Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Rózsa-Flores Eduardo élete és halála - Balázs Attila előadásában
Szerbhorváth György
„Mert Balázs Attila vérbeli regényíró, ilymód sose tudjuk, hányadán is állunk vele, vagyis azzal, amiről ír: most ez komoly?" Szerbhorváth György kritikája, librarius.hu:
„Nehéz egy olyan könyvről írni, melynek hősével e sorok írója anno egyszer majdnem összeverekedett azon, mi történt a horvát-szerb fronton, valahol a Baranyában a magyarokkal a 90-es évek elején. És akinek magamutogató stílusát, dicsekvéseit sem bírta. Sem pálfordulásait az életben. Úgyhogy félve vettem kézbe földim új könyvét, melynek már címe és alcíme sem egyszerű, ámde költői: Pokol mélyén rózsakert – avagy az ezredes úr golyóstolla, és műfajként így határozza meg magát: „dokumentum-fikció, tehát: erős írói színezéket tartalmaz”.”
„Mert Balázs Attila vérbeli regényíró, ilymód sose tudjuk, hányadán is állunk vele, vagyis azzal, amiről ír: most ez komoly? Tényleg az utóbbi idők leghírhedtebb magyarországi kalandorának regényét tartjuk a kezünkben, vagy az újvidéki származású író – aki Cuniculus c. művével vált szintén hírhedtté irodalmi körökben – átírta a valóságot, és olyasmit költött hozzá, ami úgymond nem igaz?”
„De ugyan mi is lehetne a valóság ebben az egyébként hallatlanul izgalmas és fordulatos történetben? Hisz a főhős esetében még azt sem hisszük el, mi a neve, nemhogy azt, amit elmesélt dokumentumfilmekben vagy a róla szóló (fél)játékfilmben, a Chicóban, amelyben saját magát játszotta. Ebben aztán végképp beképzeltnek tűnt ez az alak, aki állítólag a bolíviai Santa Cruzban született, és a hatóságok pont ott lőtték le az elnök elleni összeesküvés vádja miatt, amit eddig szintén nem bizonyítottak be. Az tán biztos, hogy meghalt a magyar zsidó apától és katalán anyától származó össz-művész, aki chilei és svéd kitérővel került Budapestre, ahol az ELTE utolsó KISZ-titkára volt, de előtte Carlos, a terrorista fordítója is, vagyis a titkosszolgálat embere. 1991-ben újságíróként került Horvátországba, aztán (ismét tán) az első külföldi önkéntesként harcolt a szerbek ellen, csak éppen az ő felségterülete alatt halt meg pár külföldi újságíró… Fordulatos életútjáról ír hol viccesen, hol riporterként és elemzőként Balázs Attila, aki szintén akkor és ott volt haditudósító, ahol Rózsa-Flores. Akár Che Guevara utódjának is mondhatjuk őt, aki szintén Bolíviában harcolt, és szintén úgy akarta megmenteni a világot, hogy aki nem egyezett vele, hát az megjárta – tessék csak elolvasni e másik baloldali (vagy milyen) profi forradalmár naplóit is, hogy lássák, mit művelt a parasztokkal, akiket maga akart megmenteni a kizsákmányolástól: hát elvette utolsó háziállatukat is, mert éhes volt, na.”
„Szerencsére Balázs A. író maradt, és identitását sem váltogatta, mint a főhős. Aki előbb baloldali volt, meg zsidó, aztán meg magyar szélsőjobboldali, végül iszlamista, a kutyáját meg Titóról nevezte el. Az ilyen emberre mondják, hogy már akkor is hazudik, amikor kérdez, nem csoda, ha alapjáraton mindig újságíró volt, amikor meg megunta, önkéntes forradalmár, csak hát zsoldért. Mint ismeretes, 2009-ben lőtték le egy székelyföldi s egy ír kollégájával egyetemben, egyik társa, Tóásó Előd pedig még mindig börtönben ül, de hogy mi az igazság, mi is csak úgy kérdezhetjük, ahogy Pilátus Jézustól.”
„De hát ez mégiscsak regény, a párbeszédekben még Freud vagy Borges is megjelenik, meg sokan mások, akikkel Chico együtt „dolgozott” vagy épp átvert. Egyben reménykedünk, hogy miután szerzőnk megírta Rózsa-Flores regényes életrajzát, sem újabb Kepes-film, sem újabb magyar művészfilm nem szól alakjáról. Inkább hollywoodi szuperprodukciónak mehetne el, a könyv kiváló forgatókönyvalap, bár erős a gyanúnk, hogy az effajta filmek átlagos nézője a tizedik percben elveszítené a fonalat, ki ez a csávó és hol járunk. Még jó, hogy a mi Kárpát-medencékben ez az atipikus sztori szinte magától értetődő, semmin sem lepődünk meg.”
„Kiknek ajánljuk hát a regényt? Kevésbé Rózsa-Flores híveinek a különböző korszakaiból, s akik a hőst látják benne. Inkább a Balázs A.-fanoknak, és akiket érdekel, egy ember hogyan bolondul meg és/vagy ver át sorra mindenkit, avagy a kalandregények kedvelőinek is.”
„Kiknek nem ajánljuk? Akik nem szeretik a komplikált helyzeteket, és elvárják, hogy a főhős életútja szép egyenletes legyen. Vagyis a fejlődésregények szerelmeseinek semmiképp.”
Kommentek
Jó, Gyurkám, egész jó...
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >