Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A Milošević klón
Bódis Gábor
„A haza nem lehet ellenzékben, pláne ha alá is írják.”
Idősebb vajdasági olvasóink valószínűleg emlékeznek még a sokkal jobb évtizedeket maga mögött tudó belgrádi Politika című napilap szerepére a szerb kommunista/nacionalista diktátor hatalomra jutásának és háborús kalandjainak idején. Nem egyedül, hiszen akkor a többi szerb (utánuk meg a horvát, bosnyák, szlovén stb.) médiummal karöltve (tisztelet a kivételeknek) a legalantasabb ösztönökre játszva háborús uszítást hajtottak végre. Bűnszövetségben, csoportosan. Különösen hírhedt volt az úgynevezett olvasói rovat, az Odjeci i reagovanja (Visszhangok és reagálások), habár amikor mostanság a vajdasági magyar sajtó cikkeinek kommentjeit olvasom, elborzadva látom, hogy a vak sovinizmus nagyban dívik szűkebb hazánk - nyelvükben alig élő - magyarjaiban. Csakhogy ők Orbán Viktorban nem Miloševićet látják, hanem a magyar Hőst. Aki kicsi ugyan, meg vidéki is, de a mienk. Aki szembeszáll a gonosz (zsidópárti) Nyugattal. Vajon Milošević nem ezt tette? Csak neki nem kellett a zsidókat gyűlölnie, hiszen ott voltak tálcán a horvátok, akikkel azután együtt utálhatta a bosnyákokat. Ezt megelőzően meg a szlovénokat. Meg az ősellenségeket, az albánokat. Meg aki arra járt.
Tehát miben különbözik a szintén dicső évtizedekre visszatekintő Magyar Nemzet című napilap az akkori Politikától? Az előbbi propagandistái nemrégiben hadat üzentek Amerikának, majd lehúzták a vizes lepedőt Angela Merkelről. De csak azután, hogy a Kedves Vezér szokásos rádiószónoklatában egy németországi kampányvitára utalva, ezt találta kibökni: "a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be".
Erre írta a Spiegel Online, hogy „Orbán náci módszerekkel vádolja Merkelt”. A magyar külügy (az az elhanyagolható része, amely nem áll Szijjártó államtitkár fennhatósága alatt) erre kit ültetett a vádlottak padjára? Természetesen a Spiegel Online-t, mint a botrány kiváltóját. Mintha Orbán nem ment volna neki, egy iszlámista öngyilkos merénylő elszántságával a legfontosabb támogatójának.
Ebben a magyarázatban és ügyben benne van minden, amit a jelenkori magyar dilettantizmusról tudni kell. Halvány sejtelme sincs a magyar uralkodó osztálynak, hogy mi a szerepe a sajtónak. Ők csak az MTVA nevű propaganda giccsegylet szintjéig tudják eltűrni a sajtó függetlenségét. Akárcsak Milošević (meg Tuđman, Izetbegović stb.).
Addig független a mi sajtónk, amíg még annál is szebbeket mond rólunk, mint amit mi magunkról elképzelünk. Nem könnyű feladat. Így vált a túllihegés a pártatlanság vezérelve. Aki lélegzetet vesz, kihullik. És mehet nyelvésznek.
Másrészt: annak a Németországnak (meg mellesleg Amerikának) megy neki az orbáni Magyarország (akárcsak annak idején Milošević), amely a magyarok történelmi partnere. A legsötétebb német történelmi szerepvállalás idején, a nyakukba és másukba lihegtünk (mint most az MTVA) és most, amikor Németország az egységes, demokratikus Európa alappillére és 12 pontot adott ByeAlexnek, akkor mi nekimegyünk.
Ahogyan annak idején a szerb sajtó írt Madeleine Albright amerikai külügyminiszterről, úgy ír ma a Fidesz sajtó Angela Merkelről. A hölgyek iránti tisztelet és lovagiasság mindkét csapatot jellemzi.
Volt még egy bolsevik (nem minősítés, hanem eredet) módszer annak idején: a Vezérhez érkező támogató táviratok tömkelege erősített meg, nyomatékosított egyes, egyébként is vitathatatlanul hasznos és csak a nép érdekeit szolgáló döntéseket. Ugyanezt a kommunikációs célt szolgálják a különböző aláírásgyűjtések (pl. rezsicsökkentés). Ez pedig a Párt iránti hűség szondázása és a toborozás ősi, ösztönének serkentése. A haza nem lehet ellenzékben, pláne ha alá is írják.
Mindebből persze a határon túli magyar mit sem észlel, hiszen az MTVA-tól értesül arról, hogy neki mi a jó. Konkrétan, a vajdasági magyar médiában még egy rosszul odabiggyesztett vessző sem csorbíthatja Orbán Viktor dicső győzelmeit. Mi felett is?
Következő cikk: Orbán tudta, hogy árt, de muszáj volt náciznia
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >