2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Milošević klón

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Milošević klón
(sykonurse illusztrációja)

„A haza nem lehet ellenzékben, pláne ha alá is írják.”

Idősebb vajdasági olvasóink valószínűleg emlékeznek még a sokkal jobb évtizedeket maga mögött tudó belgrádi Politika című napilap szerepére a szerb kommunista/nacionalista diktátor hatalomra jutásának és háborús kalandjainak idején. Nem egyedül, hiszen akkor a többi szerb (utánuk meg a horvát, bosnyák, szlovén stb.) médiummal karöltve (tisztelet a kivételeknek) a legalantasabb ösztönökre játszva háborús uszítást hajtottak végre. Bűnszövetségben, csoportosan. Különösen hírhedt volt az úgynevezett olvasói rovat, az Odjeci i reagovanja (Visszhangok és reagálások), habár amikor mostanság a vajdasági magyar sajtó cikkeinek kommentjeit olvasom, elborzadva látom, hogy a vak sovinizmus nagyban dívik szűkebb hazánk - nyelvükben alig élő - magyarjaiban. Csakhogy ők Orbán Viktorban nem Miloševićet látják, hanem a magyar Hőst. Aki kicsi ugyan, meg vidéki is, de a mienk. Aki szembeszáll a gonosz (zsidópárti) Nyugattal. Vajon Milošević nem ezt tette? Csak neki nem kellett a zsidókat gyűlölnie, hiszen ott voltak tálcán a horvátok, akikkel azután együtt utálhatta a bosnyákokat. Ezt megelőzően meg a szlovénokat. Meg az ősellenségeket, az albánokat. Meg aki arra járt.

Tehát miben különbözik a szintén dicső évtizedekre visszatekintő Magyar Nemzet című napilap az akkori Politikától? Az előbbi propagandistái nemrégiben hadat üzentek Amerikának, majd lehúzták a vizes lepedőt Angela Merkelről. De csak azután, hogy a Kedves Vezér szokásos rádiószónoklatában egy németországi kampányvitára utalva, ezt találta kibökni:  "a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be".

Erre írta a Spiegel Online, hogy „Orbán náci módszerekkel vádolja Merkelt”. A magyar külügy (az az elhanyagolható része, amely nem áll Szijjártó államtitkár fennhatósága alatt) erre kit ültetett a vádlottak padjára? Természetesen a Spiegel Online-t, mint a botrány kiváltóját. Mintha Orbán nem ment volna neki, egy iszlámista öngyilkos merénylő elszántságával a legfontosabb támogatójának.

Ebben a magyarázatban és ügyben benne van minden, amit a jelenkori magyar dilettantizmusról tudni kell. Halvány sejtelme sincs a magyar uralkodó osztálynak, hogy mi a szerepe a sajtónak. Ők csak az MTVA nevű propaganda giccsegylet szintjéig tudják eltűrni a sajtó függetlenségét. Akárcsak Milošević (meg Tuđman, Izetbegović stb.).

Addig független a mi sajtónk, amíg még annál is szebbeket mond rólunk, mint amit mi magunkról elképzelünk. Nem könnyű feladat. Így vált a túllihegés a pártatlanság vezérelve. Aki lélegzetet vesz, kihullik. És mehet nyelvésznek.

Másrészt: annak a Németországnak (meg mellesleg Amerikának) megy neki az orbáni Magyarország (akárcsak annak idején Milošević), amely a magyarok történelmi partnere. A legsötétebb német történelmi szerepvállalás idején, a nyakukba és másukba lihegtünk (mint most az MTVA) és most, amikor Németország az egységes, demokratikus Európa alappillére és 12 pontot adott ByeAlexnek, akkor mi nekimegyünk.

Ahogyan annak idején a szerb sajtó írt Madeleine Albright amerikai külügyminiszterről, úgy ír ma a Fidesz sajtó Angela Merkelről. A hölgyek iránti tisztelet és lovagiasság mindkét csapatot jellemzi.

Volt még egy bolsevik (nem minősítés, hanem eredet) módszer annak idején: a Vezérhez érkező támogató táviratok tömkelege erősített meg, nyomatékosított egyes, egyébként is vitathatatlanul hasznos és csak a nép érdekeit szolgáló döntéseket. Ugyanezt a kommunikációs célt szolgálják a különböző aláírásgyűjtések (pl. rezsicsökkentés). Ez pedig a Párt iránti hűség szondázása és a toborozás ősi, ösztönének serkentése. A haza nem lehet ellenzékben, pláne ha alá is írják.

Mindebből persze a határon túli magyar mit sem észlel, hiszen az MTVA-tól értesül arról, hogy neki mi a jó. Konkrétan, a vajdasági magyar médiában még egy rosszul odabiggyesztett vessző sem csorbíthatja Orbán Viktor dicső győzelmeit. Mi felett is?

2013. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább