2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A nyugdíjbizottság

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A nyugdíjbizottság
(chemical-nos fotója)

„Az ingyenes temetést is meg kell vonni tőlük, sőt, ássák ki mielőbb maguknak a sírjukat, míg lapátra áll a kezük.” Szerbhorváth György blogja (Parameter.sk):

A magyar kormány nem nyugszik: ha már börtönbe nem zavarhatja az átlagban százéveseket, akik ha a Rákosi- és Kádár-rendszer oszlopai nem is voltak, de legalább ügynökök, besúgók tartótisztjei, sztahanovista szakácsnék, elvetemülten túltermelő bányászok és hasonlók igen, hát legalább jól odacsap nekik: megvonja azoktól a nyugdíjpótlékot, akik ezt egykori állami kitüntetés után kapják. (Nem is értem, a rezsicsökkentést mér’ nem vonják meg tőlük? Sőt, a gáz- és vízszolgáltatást, hogy ott fagyjanak meg éhen-szomjan, hovatovább az ingyenes temetést is meg kell vonni tőlük, sőt, ássák ki mielőbb maguknak a sírjukat, míg lapátra áll a kezük.)

 Hogy probléma legyen, ahhoz persze bizottságot kellett alapítani. Elöljáróban megjegyzem, jómagam adófizető polgárként elvben egyezek a nyugdíjpótlék-megvonással, de igazságtalannak tartom,  hogy az csupán száz-pár emberre érvényes. Ha úgymond bűnös (a büdös majd később jön) komcsiktól megvonják, mert részt vettek 56 leverésében, titkosszolgálati múltjuk van, akkor miért nem vonják meg másoktól? Nem megyek messzire – nézzük meg, hány művész kapott állami kitüntetést, Kossuthot meg mit-tudom-én-mit-nem, amiért ezek szerint nekik is jár a nyugdíjpótlék. Miközben művészetüket megette a fene, szocreál baromság volt anno, sőt, az se, egyszerűen csak dilettánsok ők, akik közel álltak a tűzhöz. Nem, ez nem mehet így tovább. Szerintem újra kell olvasni minden Kossuth-díjas író művét, azt értelmezni, s dönteni – jár-e a pótlék (ha már a díj nem visszavonható, mint kiderült a múltkor). Jó pénzér’ vállalom. Végignézni a színházi előadásokat, mert színészből is annyi állami díjas van, mint a nyű – márpedig régi a téma, hogy a művész karrierje érdekében hogyan nyal csontig a művelődési miniszternek (a Nemzeti utolsó premierje is épp a Mephisto volt). Kérdezzük tisztelettel: hol van most Fekete György, amikor tennivaló akad? Miért nem lép a lóvéval kistafírozott akadémiájuk, hol vannak a bizottságok? Akik megállapítják, hogy X.Y. költő bizony egy-egy rímével Kádárékat szolgálta, hogy Moldováról ne is beszéljünk, mert társadalomkritikai művei szelepként szolgálták a rendszert. Sorba áll még Juhász Ferenc, és eleve gyanús Esterházy Péter, pedig még nem is nyugdíjas.

Mert akárhonnan is nézzük az ügyet, egyezünk-e vagy sem, hogy megrugdossuk az életük alkonyán lévő rendszer-kiszolgálókat, a lényeg mégsem ez már. Hanem a bizottság. Oké, az sem mellékes, hogy nekik van listájuk azokról, akik III/III-asok voltak, nekünk meg nincsen (a kitüntetett művészek listáját viszont a korabeli sajtóból könnyedén összeállíthatjuk), de itt megint csak ama klasszikus esettel állunk szemben, amikor a bizottság többe fáj, mint az, amit kvázi megspórolnak a nyugdíjpótlék elvonásával.

De a bizottságról nem tudunk semmit – kik voltak benne és mennyiért ügyködtek az ügynökök ügyén? Rétvári Bence államtitkár ugyanis szépen kifejtette, hogy a minisztériumon belül felállított bizottság „körülbelül” ezer embert vizsgált át. Akárhányan is voltak, ez nem kis munka. S végül „több mint száz” nyuggertől vonják meg a cuccost. Jellemző, hogy még azt sem tudják megmondani, pontosan hány embert vizsgáltak meg és hánytól vonják meg a pótlékot. Ha számolni sem tud a bizottság, akkor ugyan mit tud? Mert nehogy valaki már azt mondja, nem lehetne megmondani, hogy mondjuk 999 vagy 1001 embert vizsgáltak meg, ebből meg 105 vagy 112 ember nem fog ezentúl kandírozott mandarinzselét zabálni a Zserbóban, a büdös (igen, már büdös is) komcsija. Szóval, nem tudjuk, hogy akkor mennyi lesz itt megspórolva, mert akár ugye nemzetgazdasági célról is szó lehetne itten, mert 8 és 16 ezer forintig lesz megvonás per koponya (de legalább azt megtudhattuk, hogy ezek szerint az állami kitüntetések után más és más összegű pótlék jár).

De mivel a Közig. és Hazugazságügyi minisztériumban élő ember nincs, aki összeadna, szorozna, hát megtesszük ezt magunk, átlagolva. Vegyünk 110 embert (ez „kábé” „több mint száz”), átlagban 13 ezer forintot per hó – ez akkor 1.430.000 Ft, summa summarum évente 17 millió meg az apró. Na most én ezzel tudnék mit kezdeni, de hogy egy nemzet kasszájában mit nyom, nem ragoznám – és ne feledjük, igen idősekről van szó, tehát évenként még inkább csökken a megspórolt összeg, amit kommunistaüldözésünk során megspóroltunk.

Ami viszont nincs megspórolva, az a bizottság munkája. Akár belsősök végezték, akár külsősöket kértek fel, időbe és pénzbe került, és „kb.” ezer embert átvilágítgatni, a múltjában kotorászni, hogy akkor mondjuk 1947 őszén részt vett-e „a demokratikus államrend lebontásában”, mégse két perc és egy gyors szavazás. Hogy egy ember hevenyészett életrajzát – ami nincs a wikin, hisz mondjuk titkosszolgálati krapek volt, nem a nyilvánosság előtt élte életét – összeállítsuk, azt én egy huszason alul nem vállalnám,és ez még csak nettó, szóval, szorzunk, osztunk, plusz a szavazás, a titkárnő, a kávék: egy ember átvilágítása százezer Matolcsy által szignózott forinton alul aligha jön ki (oké, Biszkunál biztos csak odaköptek az asztal alá), tehát ezer ember szorozva százezer forint, az száz millió forint! Vagyis úgy hat év alatt jön vissza az összeg, feltéve, ha mindegyikük él is addig.

Mármost erre Rétvári jönne a rézfaszú bagollyal, hogy nem is annyiba került egy ember – de akkor meg mibe? Mert a belsős ember is pénzbe kerül, ha pluszba nem kap semmit, addig is ezzel szarakodott, nem valami fontosabb üggyel, a fizu meg ketyeg. Ha meg oly olcsóba’ volt az akció, az azt jelenti, aligha lehettek alaposak és körültekintőek, tehát tárgyilagosak és igazságosak sem.

Nem kétséges, fontos a múlttal való elszámolás és a társadalmi igazságosság. De ezt az energiát (meg pénzt) nem ebbe kéne feccölni, hanem éppen a történelem- és társadalomtudományos kutatásokba, a szakemberek munkájába. De nem – ők a nekik nem tetsző intézeteket megszüntették vagy koldusbotra juttatták, a sajátjaik, történésznek csúfolt dilettánsaik meg tényleg csak arra jók, hogy esetleg effajta bizottságokban élvezkedjenek és álljanak bosszút  azokon, akik, megengedjük, tényleg senkik morális értelemben, mert kiszolgálták ama rendszert, de nagyon, és nem érdemelnek semmit. Mégis, a nevüket sem tudhatjuk meg, az megint csak hétpecsétes titok marad (?), mint a III/III-as tartótiszteké, példának okáért.

A magunk részéről csak reméljük, hogy azok, akik effajta bizottságokat kitalálnak és benne ülnek, megérik majd azt a rendszert, amikor már nyugdíj sem lesz, semmilyen, nem hogy pótlék. Ha meg lesz, megvonják tőlük. Igaz, ők már – mióta a magánnyugdíj pénztárakat kisöpörték – régóta máshová rakják az élére állított garasaikat, olyan biztosításokba, részvényekbe stb., ahonnan még ők maguk sem tudnák hirtelen kilopni. Legfeljebb egy új bizottság.

2013. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább

A Nyugat és Takaró Mihály

Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >

Tovább