2019. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A nyugdíjbizottság

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A nyugdíjbizottság
(chemical-nos fotója)

„Az ingyenes temetést is meg kell vonni tőlük, sőt, ássák ki mielőbb maguknak a sírjukat, míg lapátra áll a kezük.” Szerbhorváth György blogja (Parameter.sk):

A magyar kormány nem nyugszik: ha már börtönbe nem zavarhatja az átlagban százéveseket, akik ha a Rákosi- és Kádár-rendszer oszlopai nem is voltak, de legalább ügynökök, besúgók tartótisztjei, sztahanovista szakácsnék, elvetemülten túltermelő bányászok és hasonlók igen, hát legalább jól odacsap nekik: megvonja azoktól a nyugdíjpótlékot, akik ezt egykori állami kitüntetés után kapják. (Nem is értem, a rezsicsökkentést mér’ nem vonják meg tőlük? Sőt, a gáz- és vízszolgáltatást, hogy ott fagyjanak meg éhen-szomjan, hovatovább az ingyenes temetést is meg kell vonni tőlük, sőt, ássák ki mielőbb maguknak a sírjukat, míg lapátra áll a kezük.)

 Hogy probléma legyen, ahhoz persze bizottságot kellett alapítani. Elöljáróban megjegyzem, jómagam adófizető polgárként elvben egyezek a nyugdíjpótlék-megvonással, de igazságtalannak tartom,  hogy az csupán száz-pár emberre érvényes. Ha úgymond bűnös (a büdös majd később jön) komcsiktól megvonják, mert részt vettek 56 leverésében, titkosszolgálati múltjuk van, akkor miért nem vonják meg másoktól? Nem megyek messzire – nézzük meg, hány művész kapott állami kitüntetést, Kossuthot meg mit-tudom-én-mit-nem, amiért ezek szerint nekik is jár a nyugdíjpótlék. Miközben művészetüket megette a fene, szocreál baromság volt anno, sőt, az se, egyszerűen csak dilettánsok ők, akik közel álltak a tűzhöz. Nem, ez nem mehet így tovább. Szerintem újra kell olvasni minden Kossuth-díjas író művét, azt értelmezni, s dönteni – jár-e a pótlék (ha már a díj nem visszavonható, mint kiderült a múltkor). Jó pénzér’ vállalom. Végignézni a színházi előadásokat, mert színészből is annyi állami díjas van, mint a nyű – márpedig régi a téma, hogy a művész karrierje érdekében hogyan nyal csontig a művelődési miniszternek (a Nemzeti utolsó premierje is épp a Mephisto volt). Kérdezzük tisztelettel: hol van most Fekete György, amikor tennivaló akad? Miért nem lép a lóvéval kistafírozott akadémiájuk, hol vannak a bizottságok? Akik megállapítják, hogy X.Y. költő bizony egy-egy rímével Kádárékat szolgálta, hogy Moldováról ne is beszéljünk, mert társadalomkritikai művei szelepként szolgálták a rendszert. Sorba áll még Juhász Ferenc, és eleve gyanús Esterházy Péter, pedig még nem is nyugdíjas.

Mert akárhonnan is nézzük az ügyet, egyezünk-e vagy sem, hogy megrugdossuk az életük alkonyán lévő rendszer-kiszolgálókat, a lényeg mégsem ez már. Hanem a bizottság. Oké, az sem mellékes, hogy nekik van listájuk azokról, akik III/III-asok voltak, nekünk meg nincsen (a kitüntetett művészek listáját viszont a korabeli sajtóból könnyedén összeállíthatjuk), de itt megint csak ama klasszikus esettel állunk szemben, amikor a bizottság többe fáj, mint az, amit kvázi megspórolnak a nyugdíjpótlék elvonásával.

De a bizottságról nem tudunk semmit – kik voltak benne és mennyiért ügyködtek az ügynökök ügyén? Rétvári Bence államtitkár ugyanis szépen kifejtette, hogy a minisztériumon belül felállított bizottság „körülbelül” ezer embert vizsgált át. Akárhányan is voltak, ez nem kis munka. S végül „több mint száz” nyuggertől vonják meg a cuccost. Jellemző, hogy még azt sem tudják megmondani, pontosan hány embert vizsgáltak meg és hánytól vonják meg a pótlékot. Ha számolni sem tud a bizottság, akkor ugyan mit tud? Mert nehogy valaki már azt mondja, nem lehetne megmondani, hogy mondjuk 999 vagy 1001 embert vizsgáltak meg, ebből meg 105 vagy 112 ember nem fog ezentúl kandírozott mandarinzselét zabálni a Zserbóban, a büdös (igen, már büdös is) komcsija. Szóval, nem tudjuk, hogy akkor mennyi lesz itt megspórolva, mert akár ugye nemzetgazdasági célról is szó lehetne itten, mert 8 és 16 ezer forintig lesz megvonás per koponya (de legalább azt megtudhattuk, hogy ezek szerint az állami kitüntetések után más és más összegű pótlék jár).

De mivel a Közig. és Hazugazságügyi minisztériumban élő ember nincs, aki összeadna, szorozna, hát megtesszük ezt magunk, átlagolva. Vegyünk 110 embert (ez „kábé” „több mint száz”), átlagban 13 ezer forintot per hó – ez akkor 1.430.000 Ft, summa summarum évente 17 millió meg az apró. Na most én ezzel tudnék mit kezdeni, de hogy egy nemzet kasszájában mit nyom, nem ragoznám – és ne feledjük, igen idősekről van szó, tehát évenként még inkább csökken a megspórolt összeg, amit kommunistaüldözésünk során megspóroltunk.

Ami viszont nincs megspórolva, az a bizottság munkája. Akár belsősök végezték, akár külsősöket kértek fel, időbe és pénzbe került, és „kb.” ezer embert átvilágítgatni, a múltjában kotorászni, hogy akkor mondjuk 1947 őszén részt vett-e „a demokratikus államrend lebontásában”, mégse két perc és egy gyors szavazás. Hogy egy ember hevenyészett életrajzát – ami nincs a wikin, hisz mondjuk titkosszolgálati krapek volt, nem a nyilvánosság előtt élte életét – összeállítsuk, azt én egy huszason alul nem vállalnám,és ez még csak nettó, szóval, szorzunk, osztunk, plusz a szavazás, a titkárnő, a kávék: egy ember átvilágítása százezer Matolcsy által szignózott forinton alul aligha jön ki (oké, Biszkunál biztos csak odaköptek az asztal alá), tehát ezer ember szorozva százezer forint, az száz millió forint! Vagyis úgy hat év alatt jön vissza az összeg, feltéve, ha mindegyikük él is addig.

Mármost erre Rétvári jönne a rézfaszú bagollyal, hogy nem is annyiba került egy ember – de akkor meg mibe? Mert a belsős ember is pénzbe kerül, ha pluszba nem kap semmit, addig is ezzel szarakodott, nem valami fontosabb üggyel, a fizu meg ketyeg. Ha meg oly olcsóba’ volt az akció, az azt jelenti, aligha lehettek alaposak és körültekintőek, tehát tárgyilagosak és igazságosak sem.

Nem kétséges, fontos a múlttal való elszámolás és a társadalmi igazságosság. De ezt az energiát (meg pénzt) nem ebbe kéne feccölni, hanem éppen a történelem- és társadalomtudományos kutatásokba, a szakemberek munkájába. De nem – ők a nekik nem tetsző intézeteket megszüntették vagy koldusbotra juttatták, a sajátjaik, történésznek csúfolt dilettánsaik meg tényleg csak arra jók, hogy esetleg effajta bizottságokban élvezkedjenek és álljanak bosszút  azokon, akik, megengedjük, tényleg senkik morális értelemben, mert kiszolgálták ama rendszert, de nagyon, és nem érdemelnek semmit. Mégis, a nevüket sem tudhatjuk meg, az megint csak hétpecsétes titok marad (?), mint a III/III-as tartótiszteké, példának okáért.

A magunk részéről csak reméljük, hogy azok, akik effajta bizottságokat kitalálnak és benne ülnek, megérik majd azt a rendszert, amikor már nyugdíj sem lesz, semmilyen, nem hogy pótlék. Ha meg lesz, megvonják tőlük. Igaz, ők már – mióta a magánnyugdíj pénztárakat kisöpörték – régóta máshová rakják az élére állított garasaikat, olyan biztosításokba, részvényekbe stb., ahonnan még ők maguk sem tudnák hirtelen kilopni. Legfeljebb egy új bizottság.

2013. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább