2020. június 6. szombat
Ma Norbert, Norberta, Cintia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Volt! – Van?

Gerold László
Gerold László

Olyanok költöztek ide, akiket idegesít, ha valaki más nyelven szólal meg, ha másféle írásmódot használ. Gerold László blogja (Vajdaság Ma):

A város kifogyhatatlan kincsesbánya.

Ózer Ágnes történész. Őt a város múltja érdekli, de ha módot lát, akkor a múlt mellett a jelent is megemlíti, utal rá. Úgy jár el, ahogy egy vérbeli történésztől várható: dokumentumokat kutat, fedez fel, olvas, értelmez – a mai olvasó számára. Már ebből is látszik: szereti a várost. Újvidéket, amely nem szülőhelye, de ahol élete nagy részét élte, s éli. Úgy szereti, ahogy egy történészhez illik: tudni akar róla mindent, ami egykor volt, s aminek ma is nyoma van, vagy nincs, mert elveszett, netán elkótyavetyélték azok, akik itt élnek, akik számára a múlt semmit sem jelent, akiknek nincs városi kultúrájuk. Mert nem tanították meg őket arra, hogyan kell a városban a városhoz méltóan élni, viselkedni. Ahogy a huszadik század egyik legjelentősebb magyar kritikusa, Schöpflin Aladár írta még 1908-ban, amikor Budapest saját városi arculatát formálta, azokra gondolván, akik nem ismerik a város jelentette emberi normákat: „még nem tanulták meg hallgatni a város zenéjét”. A város ugyanis nem csak utcák, házak, terek rendszere, vagy káosza, bár látszatra az is, hanem elsősorban kultúra: egy létforma jelképe.

A város a polgári létforma tere és emblémája.

A város azok az emberek, akik a városban élnek, a város házait lakják, utcáin járnak, boltjaiban, piacain vásárolnak, akik egymással, az itt élő és az ide látogató többi emberrel kapcsolatba kerülnek, s ezenközben tudnak viselkedni, köszönnek, ha valahová bemennek, ha távoznak, megköszönik, ha valaki udvarias velük, tudnak türelmesek lenni, tisztelik a másikat, ha nyelvüket nem is értik, nem akarják saját elveiket, életformájukat másokra rákényszeríteni, úgy élnek egy közösségben, melynek normáit tiszteletben tartják, hogy ezzel senkinek sem ártanak.

És vannak kulturális igényeik.

Új Újvidék-könyvében (Volt egyszer egy Újvidék) Ózer Ágnes levéltári és sajtótörténeti kutatásai alapján ennek a polgári életformának kialakulását prezentálja. Erre a múltra utal a kötet címében a lenni ige múlt időt idéző változata: a volt. De egyszersmind azt is eszünkbe juttat(hat)ja, hogy az, ami volt, ma nincs. Nevezetesen az az Újvidék, amit egykor, a négy nyelven megnevezett szabad királyi város státusának elnyerése érdekében, majd hosszú időn át az itt lakók nagy körültekintéssel, okosan, pénzt, fáradtságot nem kímélve létrehoztak – nincs. Mert – fájjon ez bárkinek, el kell fogadni – nincs.

Egy másik város, egy másik Újvidék van. S ez normális is. Az idők változásával változik a városkép is, és változik a város lakossági összetétele is, de alapprincípiumok vannak, kellene, hogy legyenek. Más formák között élünk, mint eleink éltek ugyanitt. Az egykori helyszínek is mások. Másmilyen az újvidéki nyár, aminek a könyv szerzője egy egész fejezetet szentel, másmilyenek a szilveszterek, a városból szinte eltűntek a németek, akiknek talán mi, ma élő ős- és idejött újvidékiek elsősorban köszönhetjük, hogy Újvidék város. Eltűntek a háromnyelvű cégtáblák, ami semmiképpen sem válhat a városi vezetés dicséretére. Olyanok költöztek ide, akiket idegesít, ha valaki más nyelven szólal meg, ha másféle írásmódot használ. Miközben épült a város, ennek előzményeit szépen dokumentálja Ózer Ágnes valóban szép kötete (műszaki tervező: Csernik Előd, kivitelező: a Dániel Nyomda), meggondolatlanul és felelőtlenül rombolják is. S nem csak arra gondolok, hogy másféle háztípusok épülnek, ami – tetszik ez vagy nem – még természetes is, hanem arra, hogy tönkre teszik az újat, firkálják a házakat, törik a fákat, a padokat, a szemétkosarakat, szemetelnek… Nem sorolom tovább, pedig lenne mit.

Nem tudom, hányan veszik majd kezükbe ezt az egyszerre olvasmányos és szakmai jártasságot tanúsító, szép és okos könyvet – nem ártana, ha minél előbb szerb nyelvű változata is lenne! –, de aki ezt megteszi, annak Ózer Ágnes adat gazdag, s ugyanakkor szórakozást is nyújtó szövegei, melyekkel olykor a Magyar Szó újvidéki oldalán is találkozhatott az olvasó, és a kötet látványként is vonzó, de egyben egy világot dokumentáló képei, miközben egy régi világról, múltunkról tanúskodnak, a jelenhez is szólnak.

Várostörténelem, sőt több is ennél, szeretném hinni, hogy nem csak számunkra, őslakosok számára, de ugyanakkor kiindulópontokat is kínál egy talán egyszer megírandó városszociológiához, ahogy erre utal a kötet alcíme: Adalékok Újvidék társadalomtörténetéhez.

Mert összeköti a múltat és a jelent.

 

2013. április 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Öndicséret – lábasszimfónia kíséretében

Nem vagyok hivatott megítélni a járványellenes rendelkezéseket, viszont annyit konyítok a joghoz, hogy megítéljem: a rendkívüli >

Tovább

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább