Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Kritika” macolom
Bódis Gábor
„Ez már nem meglepetés, hanem folyamatos mérce a tálib ihletésű bosnyák értelmiségiek megnyilatkozásaiban.” Kemal Kurspahić blogjából (Radio Slobodna Evropa):
„Još od vremena kad je, neposredno prije rata, Murat Šabanović u Višegradu macolom odrubio glavu i srušio bistu nobelovca Ive Andrića – kasnije izjavljujući da je to uradio po nalogu iz centrale Stranke demokratske akcije u kojoj je od njega traženo da ukloni taj spomenik “kulturološkom mrzitelju muslimanskog naroda” i za nagradu mu obećan poslovni prostor u Sarajevu koji je ustupio svojoj sestri – hvata me jeza i pri pomisli na bošnjačku patriotsku književnu i uopšte umjetničku kritiku. Ona je od tih neposredno poratnih dana već imala tako brojne anticivilizacijske angažmane da najnoviji ispadi, poput promocije najnovijeg “bošnjačkog neprijatelja” u liku i djelu jednog od suosnivača kultnog splitskog satiričnog magazina “Feral tribune” Predraga Lucića, odavno više nisu iznenađenje već standard i kontinuitet u javnom angažmanu bošnjačkih intelektualaca talibanske inspiracije.” (…)
„To je kontekst u kojem najnovija kampanja protiv Predraga Lucića nimalo ne iznenađuje. Za one koji eventualno ne znaju o čemu se radi: uz promociju Lucićeve najnovije zbirke satirične poezije,“Mjesec iznad Splita“, pažnju bošnjčih ultrapatriota privukla je pjesma „Ići, mići, Ahmići“ koja je – u interpretaciji talibanske „književne kritike“ - doživljena kao vrijeđanje žrtava i slavljenje počinilaca masovnog zločina postrojbi HVO-a nad mještanima sela Ahmići nedaleko Travnika u aprilu 1992. Tako je autor koji je u deceniji krvavog raspada Jugoslavije zajedno s Viktorom Ivančićem i Borisom Dežulovićem, i kasnije Heni Erceg kao glavnom urednicom, bio nosilac najdosljednije antinacionalističkog medijskog projekta u našim podnebljima preko noći postao „mrzitelj svega bošnjaćkog“ i „glasnogovornik ustaštva“. Treba biti krajnje neobaviješten ili krajnje nehajan za činjenice, ili oboje, pa da se pjesma u kojoj autor o jednom od najstrašnijih zločina u troipogodišnjem ubijanju Bosne govori iz perspektive njegovih inspiratora i počinilaca posmatra izvan konteksta ukupnog antinacionalističkog angažmana Lucića i „Feral tribunea“. U tom angažmanu Miloševićeva i Tuđmanova politika, i njihova saglasnost u projektu podjele Bosne i Hercegovine koja je ilustrovana pored ostalog fotomontažom na naslovnoj strani u kojoj su Tuđman i Milošević zajedno u kadi, nigdje tako dosljedno i nigdje tako hrabro nije kritikovana kao u Feral Tribuneu u Hrvatskoj na vrhuncu Tuđmanove moći i po cijenu prijetnji i zastrašivanja, zapljene novina i finansijskih sankcija.” (…)
„Ironično je da napadi na Lucića dolaze iz onih patriotskih uporišta u kojima nikad nije dovođena u pitanje bošnjačka politika koja je – zarad osvajanja i ostajanja na vlasti – i prije rata vezivala zastave s kasnijim organizatorima nasilja nad Bosnom; koja je na najistaknutije državne funkcije u etnonacionalističkoj podjeli ratnog plijena postavljala i osnivače i nadzornike koncentracionih logora i kasnije haške osuđenike; i koja nikada nije istražila i kaznila ratne zločine nad hrvatskim i srpskim civilima. Logika po kojoj se ljudi poput Lucića guraju u neprijatelje a najtvrđi nacionalisti prihvataju kao partneri u vođenju države – uglavnom nikuda – vrlo je prosta: nacionalisti iz sva tri konstitutivna plemena prijeko su potrebni jedni drugima, oni održavaju onu količinu napetosti, straha i mržnje koja legitimizira nacionalizam kao ideologiju bez alternative. Iz te perspektive, ljudi koji su u zla vremena istrajavali na zastupanju vrijednosti dobrosusjedstva su neka vrsta „greške u sistemu“. Među svojima su nerijetko izdajnici i strani plaćenici; među drugima, pa i onima u čiju su odbranu stali, nerijetko su omraženiji od otvorenih nacionalista jer svojim postojanjem dovode u pitanje ključnu pretpostavku vladavine nacionalizma po kojoj su „svi oni“ – Srbi, Hrvati, Bošnjaci – „isti“.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >