2020. november 26. csütörtök
Ma Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

„Kritika” macolom

Bódis Gábor
Bódis Gábor
„Kritika” macolom
(ShawnCoss illusztrációja)

„Ez már nem meglepetés, hanem folyamatos mérce a tálib ihletésű bosnyák értelmiségiek megnyilatkozásaiban.” Kemal Kurspahić blogjából (Radio Slobodna Evropa):

„Još od vremena kad je, neposredno prije rata, Murat Šabanović u Višegradu macolom odrubio glavu i srušio bistu nobelovca Ive Andrića – kasnije izjavljujući da je to uradio po nalogu iz centrale Stranke demokratske akcije u kojoj je od njega traženo da ukloni taj spomenik “kulturološkom mrzitelju muslimanskog naroda” i za nagradu mu obećan poslovni prostor u Sarajevu koji je ustupio svojoj sestri – hvata me jeza i pri pomisli na bošnjačku patriotsku književnu i uopšte umjetničku kritiku. Ona je od tih neposredno poratnih dana već imala tako brojne anticivilizacijske angažmane da najnoviji ispadi, poput promocije najnovijeg “bošnjačkog neprijatelja” u liku i djelu jednog od suosnivača kultnog splitskog satiričnog magazina “Feral tribune” Predraga Lucića, odavno više nisu iznenađenje već standard i kontinuitet u javnom angažmanu bošnjačkih intelektualaca talibanske inspiracije.” (…)

„To je kontekst u kojem najnovija kampanja protiv Predraga Lucića nimalo ne iznenađuje. Za one  koji eventualno ne znaju o čemu se radi: uz promociju Lucićeve najnovije zbirke satirične poezije,“Mjesec iznad Splita“, pažnju bošnjčih ultrapatriota privukla je pjesma „Ići, mići, Ahmići“  koja je – u interpretaciji talibanske „književne kritike“ - doživljena kao vrijeđanje žrtava i slavljenje počinilaca masovnog zločina postrojbi HVO-a nad mještanima sela Ahmići nedaleko Travnika u aprilu 1992. Tako je autor koji je u deceniji krvavog raspada Jugoslavije zajedno s Viktorom Ivančićem i Borisom  Dežulovićem, i kasnije Heni Erceg kao glavnom urednicom, bio nosilac najdosljednije antinacionalističkog medijskog projekta u našim podnebljima preko noći postao „mrzitelj svega bošnjaćkog“ i „glasnogovornik ustaštva“. Treba biti krajnje neobaviješten ili krajnje nehajan za činjenice, ili oboje, pa da se pjesma u kojoj autor o jednom od najstrašnijih zločina u troipogodišnjem ubijanju Bosne govori iz perspektive njegovih inspiratora i počinilaca posmatra izvan konteksta ukupnog antinacionalističkog angažmana Lucića i „Feral tribunea“. U tom angažmanu Miloševićeva i Tuđmanova politika, i njihova saglasnost u projektu podjele Bosne i Hercegovine koja je ilustrovana pored ostalog fotomontažom na naslovnoj strani u kojoj su Tuđman i Milošević zajedno u kadi, nigdje tako dosljedno i nigdje tako hrabro nije kritikovana kao u Feral Tribuneu u Hrvatskoj na vrhuncu Tuđmanove moći i po cijenu prijetnji i zastrašivanja, zapljene novina i finansijskih sankcija.” (…)

„Ironično je da napadi na Lucića dolaze iz onih patriotskih uporišta u kojima nikad nije dovođena u pitanje bošnjačka politika koja je – zarad osvajanja i ostajanja na vlasti – i prije rata vezivala zastave s kasnijim organizatorima nasilja nad Bosnom; koja je na najistaknutije državne funkcije u etnonacionalističkoj podjeli ratnog plijena postavljala i osnivače i nadzornike koncentracionih logora i kasnije haške osuđenike; i koja nikada nije istražila i kaznila ratne zločine nad hrvatskim i srpskim civilima. Logika po kojoj se ljudi poput Lucića guraju u neprijatelje a najtvrđi nacionalisti prihvataju kao partneri u vođenju države – uglavnom nikuda – vrlo je prosta: nacionalisti iz sva tri konstitutivna plemena prijeko su potrebni jedni drugima, oni održavaju onu količinu napetosti, straha i mržnje koja legitimizira nacionalizam kao ideologiju bez alternative. Iz te perspektive, ljudi koji su u zla vremena istrajavali na zastupanju vrijednosti dobrosusjedstva su neka vrsta „greške u sistemu“. Među svojima su nerijetko izdajnici i strani plaćenici; među drugima, pa i onima u čiju su odbranu stali, nerijetko su omraženiji od otvorenih nacionalista jer svojim postojanjem dovode u pitanje ključnu pretpostavku vladavine nacionalizma po kojoj su „svi oni“ – Srbi, Hrvati, Bošnjaci – „isti“.

2013. április 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább

Czeslaw Milos: „Azt mondom, XX. század és libabőrös leszek tőle”

Mit fognak mondani a XXI. századról? Nemcsak Czeslaw Milos esszéit, hanem a verseit is kedvelem. A >

Tovább

Az egyetemi tanárok és az iszlám

Tudomásul veszem, én is azzal vigasztalódok, hogy a barbárság csatát nyerhet, de háborút nem. Előfordulhat-e azonban >

Tovább

Hivatásos optimisták

Amíg nem készül alapos, tárgyilagos elemzés/térképezés a magyar közösség helyzetéről Szerbiában, beleértve a szórvány állapotát is >

Tovább

Manapság kocsonyás lett a szellemi élet

Csakhogy a komp immár nem pusztán Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Az értelmiség nagy része >

Tovább

Európa árvái

Idővel azonban hála néhány kritikusnak, rádöbbentem, hogy ez egy másik titokzatos kisebbségit is megszólaltat. Európa legrejtélyesebb >

Tovább

Marxizmusról és egyebekről

De az biztos, hogy a primitív anyagiasság, az a materializmus, amely „az anyagi előny” ideológiája, a >

Tovább