Ma Gellért, Gerda, Mercédesz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Kritika” macolom
Bódis Gábor
„Ez már nem meglepetés, hanem folyamatos mérce a tálib ihletésű bosnyák értelmiségiek megnyilatkozásaiban.” Kemal Kurspahić blogjából (Radio Slobodna Evropa):
„Još od vremena kad je, neposredno prije rata, Murat Šabanović u Višegradu macolom odrubio glavu i srušio bistu nobelovca Ive Andrića – kasnije izjavljujući da je to uradio po nalogu iz centrale Stranke demokratske akcije u kojoj je od njega traženo da ukloni taj spomenik “kulturološkom mrzitelju muslimanskog naroda” i za nagradu mu obećan poslovni prostor u Sarajevu koji je ustupio svojoj sestri – hvata me jeza i pri pomisli na bošnjačku patriotsku književnu i uopšte umjetničku kritiku. Ona je od tih neposredno poratnih dana već imala tako brojne anticivilizacijske angažmane da najnoviji ispadi, poput promocije najnovijeg “bošnjačkog neprijatelja” u liku i djelu jednog od suosnivača kultnog splitskog satiričnog magazina “Feral tribune” Predraga Lucića, odavno više nisu iznenađenje već standard i kontinuitet u javnom angažmanu bošnjačkih intelektualaca talibanske inspiracije.” (…)
„To je kontekst u kojem najnovija kampanja protiv Predraga Lucića nimalo ne iznenađuje. Za one koji eventualno ne znaju o čemu se radi: uz promociju Lucićeve najnovije zbirke satirične poezije,“Mjesec iznad Splita“, pažnju bošnjčih ultrapatriota privukla je pjesma „Ići, mići, Ahmići“ koja je – u interpretaciji talibanske „književne kritike“ - doživljena kao vrijeđanje žrtava i slavljenje počinilaca masovnog zločina postrojbi HVO-a nad mještanima sela Ahmići nedaleko Travnika u aprilu 1992. Tako je autor koji je u deceniji krvavog raspada Jugoslavije zajedno s Viktorom Ivančićem i Borisom Dežulovićem, i kasnije Heni Erceg kao glavnom urednicom, bio nosilac najdosljednije antinacionalističkog medijskog projekta u našim podnebljima preko noći postao „mrzitelj svega bošnjaćkog“ i „glasnogovornik ustaštva“. Treba biti krajnje neobaviješten ili krajnje nehajan za činjenice, ili oboje, pa da se pjesma u kojoj autor o jednom od najstrašnijih zločina u troipogodišnjem ubijanju Bosne govori iz perspektive njegovih inspiratora i počinilaca posmatra izvan konteksta ukupnog antinacionalističkog angažmana Lucića i „Feral tribunea“. U tom angažmanu Miloševićeva i Tuđmanova politika, i njihova saglasnost u projektu podjele Bosne i Hercegovine koja je ilustrovana pored ostalog fotomontažom na naslovnoj strani u kojoj su Tuđman i Milošević zajedno u kadi, nigdje tako dosljedno i nigdje tako hrabro nije kritikovana kao u Feral Tribuneu u Hrvatskoj na vrhuncu Tuđmanove moći i po cijenu prijetnji i zastrašivanja, zapljene novina i finansijskih sankcija.” (…)
„Ironično je da napadi na Lucića dolaze iz onih patriotskih uporišta u kojima nikad nije dovođena u pitanje bošnjačka politika koja je – zarad osvajanja i ostajanja na vlasti – i prije rata vezivala zastave s kasnijim organizatorima nasilja nad Bosnom; koja je na najistaknutije državne funkcije u etnonacionalističkoj podjeli ratnog plijena postavljala i osnivače i nadzornike koncentracionih logora i kasnije haške osuđenike; i koja nikada nije istražila i kaznila ratne zločine nad hrvatskim i srpskim civilima. Logika po kojoj se ljudi poput Lucića guraju u neprijatelje a najtvrđi nacionalisti prihvataju kao partneri u vođenju države – uglavnom nikuda – vrlo je prosta: nacionalisti iz sva tri konstitutivna plemena prijeko su potrebni jedni drugima, oni održavaju onu količinu napetosti, straha i mržnje koja legitimizira nacionalizam kao ideologiju bez alternative. Iz te perspektive, ljudi koji su u zla vremena istrajavali na zastupanju vrijednosti dobrosusjedstva su neka vrsta „greške u sistemu“. Među svojima su nerijetko izdajnici i strani plaćenici; među drugima, pa i onima u čiju su odbranu stali, nerijetko su omraženiji od otvorenih nacionalista jer svojim postojanjem dovode u pitanje ključnu pretpostavku vladavine nacionalizma po kojoj su „svi oni“ – Srbi, Hrvati, Bošnjaci – „isti“.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >