2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Requiem egy bódéért

Kobzi János (Plajbászblog)
Requiem egy bódéért

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Nincs cégér, nincs pöffeszkedő felirat, csak az ajtó mellett fényesen csilingelő apró kacatok és az újságlapnyi kirakat jelzi, hogy ez egy áruda. Egy ősrégi trafik. Akkor is állt már, amikor még gyerek voltam és kakasos égetett-cukor nyalókát vásároltam és akkor is állt, amikor már felnőttként egy pakli cigarettáért tértem be.

Ősrégi trafik. Ugyanolyan ősrégi, mint maga a tulajdonosa, az idős hölgy. Meg van vagy százéves. Vagy csak nekem tűnik úgy?

Amióta az eszem tudom ott ült mindig a pult túloldalán, hajnaltól napnyugtáig, vagy annál is tovább, évtizedeken át, az év minden hetében, a hét minden napján. Nem volt soha alkalmazottja, nem voltak nagyratörő ábrándjai, csak ez a trafikja, amely biztosította neki a napi betevőt, amely körbeölelte őt óvón, mint egy meleg takaró, vagy mint egy jó anya.

Belépek most is, mint oly gyakran. Reccsen az öreg padló és ismerős szag csap meg. A dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának sajátos keveréke, ami maga az idő. Az idő szaga.

A hölgy most is ott ül a pult mögött. Görnyedt háttal, fáradt tekintettel és ugyanolyan fáradt mozdulattal veszi tudomásul jelenlétemet. A rövid, talán túlságosan is kurta köszönésen kívül nem hangzik szó. Némán nyúl maga mögé és veszi le a polcról a szokásos pakli cigarettát, hiszen ismer ő jól ugyanúgy, ahogyan a többieket, tudja ö minden vevőjének a szokásait. Az enyémet is.

Szinte csikorognak a mozdulatai. Fáradtan, megkeseredetten… végtelenül szomorúan. Mert valami most haldoklik. Valami, ami nagyon fontos volt számára, ami többet jelentett mindennél.

A bódé!

Mert ez a bódé nem csak egy munkahely, nem csak egy szimpla trafik, hanem maga az élet. A megtestesült múlt és a tragikus jelen, amellyel valamiféle furcsa szimbiózisba került. És ha ez az anya, ez a bódé most meghal, akkor meghal ő is. Most még lüktet benne valami, de ez a lüktetés valami más. Az utolsó dobbanások rendszertelen ütemét érezni, az utolsó lélegzetvételek hörgését lehet hallani. Az elmúlásét. A kegyetlen, erőszakos elmúlásét.

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Benn a dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának jellegzetes szaga, amibe oly jó volt mélyen beleszippantani, de ami most szinte fojt. Menekülök. Kinn a bódé előtt reszkető kézzel tekerem le az imént vásárolt cigaretta celofánboritását.

2013. április 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább