2021. április 21. Szerda
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Requiem egy bódéért

Kobzi János (Plajbászblog)
Requiem egy bódéért

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Nincs cégér, nincs pöffeszkedő felirat, csak az ajtó mellett fényesen csilingelő apró kacatok és az újságlapnyi kirakat jelzi, hogy ez egy áruda. Egy ősrégi trafik. Akkor is állt már, amikor még gyerek voltam és kakasos égetett-cukor nyalókát vásároltam és akkor is állt, amikor már felnőttként egy pakli cigarettáért tértem be.

Ősrégi trafik. Ugyanolyan ősrégi, mint maga a tulajdonosa, az idős hölgy. Meg van vagy százéves. Vagy csak nekem tűnik úgy?

Amióta az eszem tudom ott ült mindig a pult túloldalán, hajnaltól napnyugtáig, vagy annál is tovább, évtizedeken át, az év minden hetében, a hét minden napján. Nem volt soha alkalmazottja, nem voltak nagyratörő ábrándjai, csak ez a trafikja, amely biztosította neki a napi betevőt, amely körbeölelte őt óvón, mint egy meleg takaró, vagy mint egy jó anya.

Belépek most is, mint oly gyakran. Reccsen az öreg padló és ismerős szag csap meg. A dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának sajátos keveréke, ami maga az idő. Az idő szaga.

A hölgy most is ott ül a pult mögött. Görnyedt háttal, fáradt tekintettel és ugyanolyan fáradt mozdulattal veszi tudomásul jelenlétemet. A rövid, talán túlságosan is kurta köszönésen kívül nem hangzik szó. Némán nyúl maga mögé és veszi le a polcról a szokásos pakli cigarettát, hiszen ismer ő jól ugyanúgy, ahogyan a többieket, tudja ö minden vevőjének a szokásait. Az enyémet is.

Szinte csikorognak a mozdulatai. Fáradtan, megkeseredetten… végtelenül szomorúan. Mert valami most haldoklik. Valami, ami nagyon fontos volt számára, ami többet jelentett mindennél.

A bódé!

Mert ez a bódé nem csak egy munkahely, nem csak egy szimpla trafik, hanem maga az élet. A megtestesült múlt és a tragikus jelen, amellyel valamiféle furcsa szimbiózisba került. És ha ez az anya, ez a bódé most meghal, akkor meghal ő is. Most még lüktet benne valami, de ez a lüktetés valami más. Az utolsó dobbanások rendszertelen ütemét érezni, az utolsó lélegzetvételek hörgését lehet hallani. Az elmúlásét. A kegyetlen, erőszakos elmúlásét.

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Benn a dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának jellegzetes szaga, amibe oly jó volt mélyen beleszippantani, de ami most szinte fojt. Menekülök. Kinn a bódé előtt reszkető kézzel tekerem le az imént vásárolt cigaretta celofánboritását.

2013. április 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Rudiban volt minden reménysége…”

„Soha nem fogom megtudni, hogy mi történt a fiammal Koszovóban. Néha úgy vagyok vele, hogy már >

Tovább

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább