2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Requiem egy bódéért

Kobzi János (Plajbászblog)
Requiem egy bódéért

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Nincs cégér, nincs pöffeszkedő felirat, csak az ajtó mellett fényesen csilingelő apró kacatok és az újságlapnyi kirakat jelzi, hogy ez egy áruda. Egy ősrégi trafik. Akkor is állt már, amikor még gyerek voltam és kakasos égetett-cukor nyalókát vásároltam és akkor is állt, amikor már felnőttként egy pakli cigarettáért tértem be.

Ősrégi trafik. Ugyanolyan ősrégi, mint maga a tulajdonosa, az idős hölgy. Meg van vagy százéves. Vagy csak nekem tűnik úgy?

Amióta az eszem tudom ott ült mindig a pult túloldalán, hajnaltól napnyugtáig, vagy annál is tovább, évtizedeken át, az év minden hetében, a hét minden napján. Nem volt soha alkalmazottja, nem voltak nagyratörő ábrándjai, csak ez a trafikja, amely biztosította neki a napi betevőt, amely körbeölelte őt óvón, mint egy meleg takaró, vagy mint egy jó anya.

Belépek most is, mint oly gyakran. Reccsen az öreg padló és ismerős szag csap meg. A dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának sajátos keveréke, ami maga az idő. Az idő szaga.

A hölgy most is ott ül a pult mögött. Görnyedt háttal, fáradt tekintettel és ugyanolyan fáradt mozdulattal veszi tudomásul jelenlétemet. A rövid, talán túlságosan is kurta köszönésen kívül nem hangzik szó. Némán nyúl maga mögé és veszi le a polcról a szokásos pakli cigarettát, hiszen ismer ő jól ugyanúgy, ahogyan a többieket, tudja ö minden vevőjének a szokásait. Az enyémet is.

Szinte csikorognak a mozdulatai. Fáradtan, megkeseredetten… végtelenül szomorúan. Mert valami most haldoklik. Valami, ami nagyon fontos volt számára, ami többet jelentett mindennél.

A bódé!

Mert ez a bódé nem csak egy munkahely, nem csak egy szimpla trafik, hanem maga az élet. A megtestesült múlt és a tragikus jelen, amellyel valamiféle furcsa szimbiózisba került. És ha ez az anya, ez a bódé most meghal, akkor meghal ő is. Most még lüktet benne valami, de ez a lüktetés valami más. Az utolsó dobbanások rendszertelen ütemét érezni, az utolsó lélegzetvételek hörgését lehet hallani. Az elmúlásét. A kegyetlen, erőszakos elmúlásét.

Apró, kopott bódé a koszos, zajos buszmegállóban. Benn a dohnak, az apró csecsebecséknek és a dohány illatának jellegzetes szaga, amibe oly jó volt mélyen beleszippantani, de ami most szinte fojt. Menekülök. Kinn a bódé előtt reszkető kézzel tekerem le az imént vásárolt cigaretta celofánboritását.

2013. április 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább