Ma Vanda, Paula, Timóteusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Oszladozó mítosz
J. Garai Béla
Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül. J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):
(…) Jó lenne nekünk is fellélegezni, hogy már nem a koszovói mártírok körül forog a világ, hanem végre ránk is figyelnek, nem a koszovói mítoszokkal foglakozik a kormány, hanem a felzárkózás körüli teendőkkel. Ennyi történelmi viaskodásba egy nagyhatalom is belerokkant volna, nem hogy ez a balkáni szegényház. Ha még néhány évig elhúzódik az „igazságos harc az elrabolt déli tartomány visszaszerzéséért”, mindannyian belerokkanunk.
Fellélegezésről és megnyugvásról azonban egyelőre szó sincs. Belgrád utcáin zászlós patrióták hangoskodnak, a megállapodást nyélbe ütő vezetőket halállal fenyegetik, a szélsőjobb népszavazást követel.
A közvélemény egy jelentős része hallani sem akar kiegyezésről, megbékélésről, elvesztett háborúról, a realitások tudomásul vételéről. Tulajdonképpen nem is kell csodálkoznunk: akiknek éveken át azt sulykolták az agyába, hogy Koszovó „a legdrágább szerb szó”, a déli tartomány „Szerbia szíve”, és „semmi áron nem adjuk a siptár szakadároknak”, azok most egyszerűen nem tudják felfogni, hogy a kormány megállapodik a szeparatistákkal, és lényegében átengedi nekik a maradék északi vidékeket is, ahol a szerbek vannak többségben.
Hiába érvel az államvezetés, hogy ez volt a legtöbb, amit el lehetett érni (Tomislav Nikolić), vagy hogy szerteágazó autonómiát kapnak a nemzettársak, saját parlamentjük, sőt kormányuk is lesz (Ivica Dačić), ők csak azt látják, hogy a koszovói szerbek a pristinai hatalom illetékességébe kerülnek, „saját rendőrségük” is tulajdonképpen a koszovói rendőrség része lesz, és Pristina törvényei szerint tartják majd a választásokat.
Vagyis azt látják, hogy ha Belgrád formálisan nem is ismerte el Pristinát, gyakorlatilag önálló államként kezeli.
Azt látják, hogy akárhogy is csűri-csavarja a dolgot a kormány, a koszovói álomnak vége. Már lemondtak arról, hogy megváltoznak a nemzetközi erőviszonyok (például úgy, hogy Oroszország erőre kap), és akkor újra Szerbia fennhatósága alá kerül a déli tartomány.
Nem csoda, ha a mítoszokon nevelt plebsz tiltakozik és árulást emleget. És halálát követeli azoknak a vezetőknek, akiket még tegnap az egekbe magasztalt.
A történelem iróniája, hogy ezt a huszárvágást azoknak kellett végrehajtaniuk, akik húsz éve felelőtlenül belehajszolták Szerbiát a nacionalista őrületbe, akik a nemzeti igazság nevében megpróbálták „megvédeni” „elnyomott” nemzettársaikat, és közben pont az ellenkező hatást érték el Horvátországban is, Koszovóban is. És nem mellékesen mindannyiunkat belerángatták a háborúba: a szocialistáknak és a radikális múltjukkal verbálisan szakító haladóknak. Nem azért teszik, mert ekkorát változott a felfogásuk és imádják Európát, hanem mert rájöttek: nincs más kiút, Szerbia elsüllyed, ha tovább dacol.
A háborús éveket ellenzékként átvészelt pártoknak sem bátorsága, sem esélye nem volt arra, hogy ezt megtegyék - de az igazat megvallva, nem is akadt közöttük egy ilyen történelmi döntésre képes államférfi. Talán túl sem élte volna, aki ezt megkísérli.
Még kevésbé kell csodálkoznunk az észak-koszovói szerb aktivisták konok ellenállásán, hiszen nekik valóban rengeteg veszteni valójuk van. Azoknak kell beletörődniük a kisebbségi létbe, akik eddig leginkább beleélték magukat felsőbbrendű államalkotói mivoltukba, lekezelve a másodrendűeknek tartott albán polgártársakat. Azoknak kell ismerkedniük a trianoni szindrómával és a kisebbségi autonómia fogalmával, akik huszonöt éve nagyszerb álmoktól elvakítva segítségére voltak Miloševićnek Vajdaság autonómiájának joghurtba fojtásában. És akik mindeddig dédelgetett védencei, százmilliókkal támogatott üdvöskéi voltak a mindenkori belgrádi kormányoknak.
Most mártírként tüntetik fel magukat, és akár egy újabb háború árán is megvédenék pozícióikat. Ebben a törekvésükben hagyományos mentoraikra támaszkodnak, az ultranacionalista pártokra és a szerb egyházra. (…)
Közben a pártok között is kemény csaták folynak. Mi több, néhol még fizikai leszámolásra is sor került az aktivisták között. A délbánáti Torontálalmáson (Jabuka) a radikálisok volt cimboráikkal, a haladókkal tűztek össze, és a csetepatéban egy haladónak beverték a fejét. Reméljük, hogy ő lesz a megállapodás körüli hajcihő egyetlen sérültje.
A sebesült aktivistát menten felkereste a pancsovai kórházban a pártvezér Aleksandar Vučić miniszterelnök-helyetettes, és ismert nemzetóvói modorában kijelentette: nem fogják megengedni, hogy „a banditák legyőzzék a becsületes Szerbiát”. Semmi kétség, hogy kik a becsületesek és kik a banditák.
Egy kicsit úgy hangzott, mint a vadnyugati filmekben a serif intelme a marhatolvajokhoz. Csak a szereposztás volt egy kissé furcsa: hogy pont ő bélyegzi banditáknak a radikat, aki Vojislav Šešelj mellett serdült fel. Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül.
Következő cikk: A new political bomb: Did the Gyurcsány government spy on Fidesz politicians?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi vár Amerikára?
Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >
Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!
A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >
“Összeesküvés Amerika ellen”
Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >
Bizalmi válságban
A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >
A globális dráma
"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?
Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >