2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Oszladozó mítosz

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Oszladozó mítosz
Hashim Thaci

Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül. J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

(…) Jó lenne nekünk is fellélegezni, hogy már nem a koszovói mártírok körül forog a világ, hanem végre ránk is figyelnek, nem a koszovói mítoszokkal foglakozik a kormány, hanem a felzárkózás körüli teendőkkel. Ennyi történelmi viaskodásba egy nagyhatalom is belerokkant volna, nem hogy ez a balkáni szegényház. Ha még néhány évig elhúzódik az „igazságos harc az elrabolt déli tartomány visszaszerzéséért”, mindannyian belerokkanunk.

Fellélegezésről és megnyugvásról azonban egyelőre szó sincs. Belgrád utcáin zászlós patrióták hangoskodnak, a megállapodást nyélbe ütő vezetőket halállal fenyegetik, a szélsőjobb népszavazást követel.

A közvélemény egy jelentős része hallani sem akar kiegyezésről, megbékélésről, elvesztett háborúról, a realitások tudomásul vételéről. Tulajdonképpen nem is kell csodálkoznunk: akiknek éveken át azt sulykolták az agyába, hogy Koszovó „a legdrágább szerb szó”, a déli tartomány „Szerbia szíve”, és „semmi áron nem adjuk a siptár szakadároknak”, azok most egyszerűen nem tudják felfogni, hogy a kormány megállapodik a szeparatistákkal, és lényegében átengedi nekik a maradék északi vidékeket is, ahol a szerbek vannak többségben.

Hiába érvel az államvezetés, hogy ez volt a legtöbb, amit el lehetett érni (Tomislav Nikolić), vagy hogy szerteágazó autonómiát kapnak a nemzettársak, saját parlamentjük, sőt kormányuk is lesz (Ivica Dačić), ők csak azt látják, hogy a koszovói szerbek a pristinai hatalom illetékességébe kerülnek, „saját rendőrségük” is tulajdonképpen a koszovói rendőrség része lesz, és Pristina törvényei szerint tartják majd a választásokat.

Vagyis azt látják, hogy ha Belgrád formálisan nem is ismerte el Pristinát, gyakorlatilag önálló államként kezeli.

Azt látják, hogy akárhogy is csűri-csavarja a dolgot a kormány, a koszovói álomnak vége. Már lemondtak arról, hogy megváltoznak a nemzetközi erőviszonyok (például úgy, hogy Oroszország erőre kap), és akkor újra Szerbia fennhatósága alá kerül a déli tartomány.

Nem csoda, ha a mítoszokon nevelt plebsz tiltakozik és árulást emleget. És halálát követeli azoknak a vezetőknek, akiket még tegnap az egekbe magasztalt.

A történelem iróniája, hogy ezt a huszárvágást azoknak kellett végrehajtaniuk, akik húsz éve felelőtlenül belehajszolták Szerbiát a nacionalista őrületbe, akik a nemzeti igazság nevében megpróbálták „megvédeni” „elnyomott” nemzettársaikat, és közben pont az ellenkező hatást érték el Horvátországban is, Koszovóban is. És nem mellékesen mindannyiunkat belerángatták a háborúba: a szocialistáknak és a radikális múltjukkal verbálisan szakító haladóknak. Nem azért teszik, mert ekkorát változott a felfogásuk és imádják Európát, hanem mert rájöttek: nincs más kiút, Szerbia elsüllyed, ha tovább dacol.

A háborús éveket ellenzékként átvészelt pártoknak sem bátorsága, sem esélye nem volt arra, hogy ezt megtegyék - de az igazat megvallva, nem is akadt közöttük egy ilyen történelmi döntésre képes államférfi. Talán túl sem élte volna, aki ezt megkísérli.

Még kevésbé kell csodálkoznunk az észak-koszovói szerb aktivisták konok ellenállásán, hiszen nekik valóban rengeteg veszteni valójuk van. Azoknak kell beletörődniük a kisebbségi létbe, akik eddig leginkább beleélték magukat felsőbbrendű államalkotói mivoltukba, lekezelve a másodrendűeknek tartott albán polgártársakat. Azoknak kell ismerkedniük a trianoni szindrómával és a kisebbségi autonómia fogalmával, akik huszonöt éve nagyszerb álmoktól elvakítva segítségére voltak Miloševićnek Vajdaság autonómiájának joghurtba fojtásában. És akik mindeddig dédelgetett védencei, százmilliókkal támogatott üdvöskéi voltak a mindenkori belgrádi kormányoknak.

Most mártírként tüntetik fel magukat, és akár egy újabb háború árán is megvédenék pozícióikat. Ebben a törekvésükben hagyományos mentoraikra támaszkodnak, az ultranacionalista pártokra és a szerb egyházra. (…)

Közben a pártok között is kemény csaták folynak. Mi több, néhol még fizikai leszámolásra is sor került az aktivisták között. A délbánáti Torontálalmáson (Jabuka) a radikálisok volt cimboráikkal, a haladókkal tűztek össze, és a csetepatéban egy haladónak beverték a fejét. Reméljük, hogy ő lesz a megállapodás körüli hajcihő egyetlen sérültje.

A sebesült aktivistát menten felkereste a pancsovai kórházban a pártvezér Aleksandar Vučić miniszterelnök-helyetettes, és ismert nemzetóvói modorában kijelentette: nem fogják megengedni, hogy „a banditák legyőzzék a becsületes Szerbiát”. Semmi kétség, hogy kik a becsületesek és kik a banditák.

Egy kicsit úgy hangzott, mint a vadnyugati filmekben a serif intelme a marhatolvajokhoz. Csak a szereposztás volt egy kissé furcsa: hogy pont ő bélyegzi banditáknak a radikat, aki Vojislav Šešelj mellett serdült fel. Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül.

2013. április 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hogyan értelmezhető a VMSZ és a MM vezetőinek Szent István-napi beszéde?

Amennyiben a VMSZ és a MM netán/mégis (ki)„békülne, összeborulna”, az egyúttal az egyébként is csaknem teljesen >

Tovább

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább