2021. december 2. csütörtök
Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Oszladozó mítosz

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Oszladozó mítosz
Hashim Thaci

Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül. J. Garai Béla blogjából (Vajdaság Ma):

(…) Jó lenne nekünk is fellélegezni, hogy már nem a koszovói mártírok körül forog a világ, hanem végre ránk is figyelnek, nem a koszovói mítoszokkal foglakozik a kormány, hanem a felzárkózás körüli teendőkkel. Ennyi történelmi viaskodásba egy nagyhatalom is belerokkant volna, nem hogy ez a balkáni szegényház. Ha még néhány évig elhúzódik az „igazságos harc az elrabolt déli tartomány visszaszerzéséért”, mindannyian belerokkanunk.

Fellélegezésről és megnyugvásról azonban egyelőre szó sincs. Belgrád utcáin zászlós patrióták hangoskodnak, a megállapodást nyélbe ütő vezetőket halállal fenyegetik, a szélsőjobb népszavazást követel.

A közvélemény egy jelentős része hallani sem akar kiegyezésről, megbékélésről, elvesztett háborúról, a realitások tudomásul vételéről. Tulajdonképpen nem is kell csodálkoznunk: akiknek éveken át azt sulykolták az agyába, hogy Koszovó „a legdrágább szerb szó”, a déli tartomány „Szerbia szíve”, és „semmi áron nem adjuk a siptár szakadároknak”, azok most egyszerűen nem tudják felfogni, hogy a kormány megállapodik a szeparatistákkal, és lényegében átengedi nekik a maradék északi vidékeket is, ahol a szerbek vannak többségben.

Hiába érvel az államvezetés, hogy ez volt a legtöbb, amit el lehetett érni (Tomislav Nikolić), vagy hogy szerteágazó autonómiát kapnak a nemzettársak, saját parlamentjük, sőt kormányuk is lesz (Ivica Dačić), ők csak azt látják, hogy a koszovói szerbek a pristinai hatalom illetékességébe kerülnek, „saját rendőrségük” is tulajdonképpen a koszovói rendőrség része lesz, és Pristina törvényei szerint tartják majd a választásokat.

Vagyis azt látják, hogy ha Belgrád formálisan nem is ismerte el Pristinát, gyakorlatilag önálló államként kezeli.

Azt látják, hogy akárhogy is csűri-csavarja a dolgot a kormány, a koszovói álomnak vége. Már lemondtak arról, hogy megváltoznak a nemzetközi erőviszonyok (például úgy, hogy Oroszország erőre kap), és akkor újra Szerbia fennhatósága alá kerül a déli tartomány.

Nem csoda, ha a mítoszokon nevelt plebsz tiltakozik és árulást emleget. És halálát követeli azoknak a vezetőknek, akiket még tegnap az egekbe magasztalt.

A történelem iróniája, hogy ezt a huszárvágást azoknak kellett végrehajtaniuk, akik húsz éve felelőtlenül belehajszolták Szerbiát a nacionalista őrületbe, akik a nemzeti igazság nevében megpróbálták „megvédeni” „elnyomott” nemzettársaikat, és közben pont az ellenkező hatást érték el Horvátországban is, Koszovóban is. És nem mellékesen mindannyiunkat belerángatták a háborúba: a szocialistáknak és a radikális múltjukkal verbálisan szakító haladóknak. Nem azért teszik, mert ekkorát változott a felfogásuk és imádják Európát, hanem mert rájöttek: nincs más kiút, Szerbia elsüllyed, ha tovább dacol.

A háborús éveket ellenzékként átvészelt pártoknak sem bátorsága, sem esélye nem volt arra, hogy ezt megtegyék - de az igazat megvallva, nem is akadt közöttük egy ilyen történelmi döntésre képes államférfi. Talán túl sem élte volna, aki ezt megkísérli.

Még kevésbé kell csodálkoznunk az észak-koszovói szerb aktivisták konok ellenállásán, hiszen nekik valóban rengeteg veszteni valójuk van. Azoknak kell beletörődniük a kisebbségi létbe, akik eddig leginkább beleélték magukat felsőbbrendű államalkotói mivoltukba, lekezelve a másodrendűeknek tartott albán polgártársakat. Azoknak kell ismerkedniük a trianoni szindrómával és a kisebbségi autonómia fogalmával, akik huszonöt éve nagyszerb álmoktól elvakítva segítségére voltak Miloševićnek Vajdaság autonómiájának joghurtba fojtásában. És akik mindeddig dédelgetett védencei, százmilliókkal támogatott üdvöskéi voltak a mindenkori belgrádi kormányoknak.

Most mártírként tüntetik fel magukat, és akár egy újabb háború árán is megvédenék pozícióikat. Ebben a törekvésükben hagyományos mentoraikra támaszkodnak, az ultranacionalista pártokra és a szerb egyházra. (…)

Közben a pártok között is kemény csaták folynak. Mi több, néhol még fizikai leszámolásra is sor került az aktivisták között. A délbánáti Torontálalmáson (Jabuka) a radikálisok volt cimboráikkal, a haladókkal tűztek össze, és a csetepatéban egy haladónak beverték a fejét. Reméljük, hogy ő lesz a megállapodás körüli hajcihő egyetlen sérültje.

A sebesült aktivistát menten felkereste a pancsovai kórházban a pártvezér Aleksandar Vučić miniszterelnök-helyetettes, és ismert nemzetóvói modorában kijelentette: nem fogják megengedni, hogy „a banditák legyőzzék a becsületes Szerbiát”. Semmi kétség, hogy kik a becsületesek és kik a banditák.

Egy kicsit úgy hangzott, mint a vadnyugati filmekben a serif intelme a marhatolvajokhoz. Csak a szereposztás volt egy kissé furcsa: hogy pont ő bélyegzi banditáknak a radikat, aki Vojislav Šešelj mellett serdült fel. Még megérjük, hogy a „szeparatista” Thaci derék cowboy-já szelídül.

2013. április 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább

A bebetonozott rendszer

Amikor az egyik vagy a másik kisebbségi párton belül szakadás történt, akkor is a személyes túlhatalom >

Tovább