Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csak Bracika hiányzott
J. Garai Béla
Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Kínos álom gyötört az éjszaka, még most is zúg a fejem tőle.
Azt álmodtam, hogy feltuszkoltak egy külön buszra, kezembe nyomtak egy uzsonnacsomagot meg valamennyi napidíjat, és máris indultunk Kragujevacra. Azzal az utasítással, hogy ott fogunk mítingelni a szeparatista vezetők ellen, akik bűnös módon el akarják szakítani Sumadiját tejjel-mézzel folyó Szerbiánktól.
Hiába érveltem, hogy mi közöm nekem Sumadijához? Pontosan nem is tudom, hogy merre van, mindig gyönge voltam földrajzból. Meg különben is, fel kellene ásni a kertet, itt a tavasz, el kell vetni a borsót, az a kedvenc eledelem. Ám meggyőztek, hogy a bitang kragujevaci vezetők leváltása nemzeti ügy, sokkal fontosabb, mint az én borsólevesem.
Nem tudom, hogy voltak-e ilyen vagy hasonló álmai a pénteki patrióta míting Újvidékre vezényelt belgrádi, kragujevaci, sabaci, jagodinai, vranjei, Kosovska Mitrovica-i és még ki tudja, honnan érkezett résztvevőinek, de hogy tényleg buszokkal hozták őket délebbről, vagyis jó messziről, azt nem lehet letagadni. Ott sorakoztak a buszok corpus delictiként a Duna-parti sétányon végestelen-végig, nyolcvanig számoltam őket, de akkor jött egy újabb konvoj, és összezavarodtam. És közben arra gondoltam, hogy ha ez az ország annyi pénzt és erőfeszítést fektetne, mondjuk, az írástudatlanság felszámolásába, mint amennyit az ilyen mítingnek szervezésébe, akkor hol lennénk már! (…)
Apropó, szervezők: eddig mindig együttérzéssel gondoltam az újvidéki egyetemistákra, akik rengeteg anyagi gondjuk ellenére derekasan helytállnak a vizsgafronton, de most kissé meginogtam. Kiderült, hogy a szeparatizmus elleni nagygyűlést nem is az ország egységét tűzzel-vassal védelmező pártok, hanem az egyetemista szervezetek szervezték! Akkor pedig nyilván nekik kellett kifizetniük a báni palota előtti alkalmi színpad felállítását, a hangosítást, a résztvevőknek osztogatott tulipánt, és talán még joghurtot is rendeltek nekik, de a szeparatista tejgyárak ezt elszabotálták. Szegény apukák, képzelem, mekkora szemeket fognak mereszteni, ha csemetéjük benyújtja nekik a számlát a végelszámolás után!
Restelkedve bevallom, hogy nem tudtam minden szónoklatot végighallgatni, elvégre az én idegeim sincsenek kötélből. Huszonöt évvel ezelőtt mentek tönkre, akkor, amikor ugyancsak Újvidékre sereglettek Szerbia védelmezői, hogy megmentsék az országot a galád autonomistáktól. Ami utána következett, azt nem kívánom a legnagyobb ellenségemnek sem, legkevésbé a mostani mítinget szervező egyetemistáknak. Nagyon remélem, hogy a mostani nagygyűlésnek nem lesz ilyen folytatása, mert azt már nehezen tudnám elviselni.
Azt azonban hiányoltam, hogy a szervezők valahogy megfeledkeztek rólunk, kisebbségiekről. Ez nem volt szép tőlük, elvégre mégiscsak vajdaságiak gyülekeztek a báni palota előtt, ahogyan a haladók állítják, és akkor a harminc ezres tömegben lenni kellett pár ezer magyarnak, szlováknak, ruszinnak is. Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, de őszintén szólva nem igazán tudtam örülni neki. Mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” Eddig nem tudtam, hogy bunyevác ága is van a finnugor nyelvcsaládnak. De hogy a szónok nem Óbecséről érkezett, annyi szent.
Nem baj, a követekző mítingre talán megtanulja a leckét. Csak azt sajnálom, hogy Bracikát nem hívták meg. Bracika, alias Mihalj Kertes. Nemrég szabadult, biztosan el is jön, ha hívják. Ő az igazi nagymestere az ilyen utcai eseményeknek. Fogadok, hogy ismét lázba hozta volna a tömeget szállóigévé lett mondatával:
„Ha én mint magyar nem félek Szerbiától, akkor ti, szerbek, miért féltek?”.
Következő cikk: Stara mašina, novi statisti
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >
Ódzkodva dicsérik a kisisteneket, a végén beállnak a sorba
Nekem is a torkomon akad a szó, amikor a politikusok a fiatalokat dicsérik. Bizonyára van rá >