2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csak Bracika hiányzott

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Csak Bracika hiányzott
Bracika Kertes egykor, Slobodan Milošević árnyékában

Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

Kínos álom gyötört az éjszaka, még most is zúg a fejem tőle.

Azt álmodtam, hogy feltuszkoltak egy külön buszra, kezembe nyomtak egy uzsonnacsomagot meg valamennyi napidíjat, és máris indultunk Kragujevacra. Azzal az utasítással, hogy ott fogunk mítingelni a szeparatista vezetők ellen, akik bűnös módon el akarják szakítani Sumadiját tejjel-mézzel folyó Szerbiánktól.

Hiába érveltem, hogy mi közöm nekem Sumadijához? Pontosan nem is tudom, hogy merre van, mindig gyönge voltam földrajzból. Meg különben is, fel kellene ásni a kertet, itt a tavasz, el kell vetni a borsót, az a kedvenc eledelem. Ám meggyőztek, hogy a bitang kragujevaci vezetők leváltása nemzeti ügy, sokkal fontosabb, mint az én borsólevesem.

Nem tudom, hogy voltak-e ilyen vagy hasonló álmai a pénteki patrióta míting Újvidékre vezényelt belgrádi, kragujevaci, sabaci, jagodinai, vranjei, Kosovska Mitrovica-i és még ki tudja, honnan érkezett résztvevőinek, de hogy tényleg buszokkal hozták őket délebbről, vagyis jó messziről, azt nem lehet letagadni. Ott sorakoztak a buszok corpus delictiként a Duna-parti sétányon végestelen-végig, nyolcvanig számoltam őket, de akkor jött egy újabb konvoj, és összezavarodtam. És közben arra gondoltam, hogy ha ez az ország annyi pénzt és erőfeszítést fektetne, mondjuk, az írástudatlanság felszámolásába, mint amennyit az ilyen mítingnek szervezésébe, akkor hol lennénk már! (…)

Apropó, szervezők: eddig mindig együttérzéssel gondoltam az újvidéki egyetemistákra, akik rengeteg anyagi gondjuk ellenére derekasan helytállnak a vizsgafronton, de most kissé meginogtam. Kiderült, hogy a szeparatizmus elleni nagygyűlést nem is az ország egységét tűzzel-vassal védelmező pártok, hanem az egyetemista szervezetek szervezték! Akkor pedig nyilván nekik kellett kifizetniük a báni palota előtti alkalmi színpad felállítását, a hangosítást, a résztvevőknek osztogatott tulipánt, és talán még joghurtot is rendeltek nekik, de a szeparatista tejgyárak ezt elszabotálták. Szegény apukák, képzelem, mekkora szemeket fognak mereszteni, ha csemetéjük benyújtja nekik a számlát a végelszámolás után!

Restelkedve bevallom, hogy nem tudtam minden szónoklatot végighallgatni, elvégre az én idegeim sincsenek kötélből. Huszonöt évvel ezelőtt mentek tönkre, akkor, amikor ugyancsak Újvidékre sereglettek Szerbia védelmezői, hogy megmentsék az országot a galád autonomistáktól. Ami utána következett, azt nem kívánom a legnagyobb ellenségemnek sem, legkevésbé a mostani mítinget szervező egyetemistáknak. Nagyon remélem, hogy a mostani nagygyűlésnek nem lesz ilyen folytatása, mert azt már nehezen tudnám elviselni.

Azt azonban hiányoltam, hogy a szervezők valahogy megfeledkeztek rólunk, kisebbségiekről. Ez nem volt szép tőlük, elvégre mégiscsak vajdaságiak gyülekeztek a báni palota előtt, ahogyan a haladók állítják, és akkor a harminc ezres tömegben lenni kellett pár ezer magyarnak, szlováknak, ruszinnak is. Egyik szónok tett ugyan egy szép gesztust, de őszintén szólva nem igazán tudtam örülni neki. Mert azt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a mi bunyevác magyarjainkat.” Eddig nem tudtam, hogy bunyevác ága is van a finnugor nyelvcsaládnak. De hogy a szónok nem Óbecséről érkezett, annyi szent.

Nem baj, a követekző mítingre talán megtanulja a leckét. Csak azt sajnálom, hogy Bracikát nem hívták meg. Bracika, alias Mihalj Kertes. Nemrég szabadult, biztosan el is jön, ha hívják. Ő az igazi nagymestere az ilyen utcai eseményeknek. Fogadok, hogy ismét lázba hozta volna a tömeget szállóigévé lett mondatával:

„Ha én mint magyar nem félek Szerbiától, akkor ti, szerbek, miért féltek?”.

2013. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább