2019. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Šurda, a belgrádi nagykövet

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Šurda, a belgrádi nagykövet
Nikowitz Oszkár

Nem kell ahhoz jártasnak lenni a diplomáciában, hogy tudjuk: egy nagykövet ugyan legyen lojális az aktuális kormányhoz, de hazáját képviselje külföldön, a dolga nem a konfrontálódás, hanem a kapcsolatok építése vagy épp a konfliktusok elsimításában való részvétel.

Nikowitz Oszkár azonban nem bír magával, úgy gondolja, túl kell teljesítenie, bizonyítania kell – a magyar kormánynak, persze. Ő sem hagyja annyiban, ha egy szerb újságíró drága államának politikáját szidalmazza. Még ha – részben – jogtalanul vagy igazságtalanul is, ez most tök érdektelen. Mert „persze”, honnan veszi ez a Boško Jakšić, hogy arról hadováljon, Magyarországon szétverik az európai demokráciát, amikor Szerbiában még be sem vezették.

Az érdekes inkább az, kik is képviselik ma Magyarországot Szerbiában. Így most az a Nikowitz, aki tavaly ősszel is aktívkodott, midőn Magyarország volt (lett volna…) a belgrádi könyvvásár díszvendége, de úgy alakult, hogy azok a neves magyar írók, akiknek szerbül jelent már meg könyve (Esterházy, Spiró, Lovas Ildikó), meg sem lettek híva. Hagy ne pletykáljak, miket mondott Nikowitz a nem nyilvános beszélgetéseken belgrádi barátaimnak liberális írókról, cigányokról és másokról – mert bizonyítani nehéz lenne, ugyebár. De hogy ők megrökönyödtek azon, egy nagykövet egyáltalán hogy nyilatkozhat ilyen hangnemben másokról, az azért biztos. És ez is szégyen a nagykövetre, Magyarországra.

Hogy egy belgrádi újságíró hogyan tekint le hát Magyarországra, Budapestet mégis különösen érdekli. És immár ugyanúgy rögvest lehazugozzák őt is, mint a bécsi, berlini, londoni, washingtoni stb. újságírókat, értelmiségieket. Nikowitz sem jár más úton, csak hát ő mégis nagykövet lenne. Ha már nem tud segíteni azokon a vajdasági magyar fiatalokon, akiket a szerb rendőrség és igazságszolgáltatás hurcol meg, ha képtelen a két ország gazdasági, kulturális stb. együttműködését előrelendíteni, ráérő idejében maga is újságcikkeket firkál. Persze, miért is ne, nem tilos az, sőt, akad rá példa, főleg magyar társai körében, akiket azonban ezen túl nem nagykövetnek kéne hívni, hanem nagy kormánypropagandistáknak.

Mert Nikowitz nem semleges (pedig elvileg egy nagykövet nem egy ciklusra, egy kormányzatra van szabva, bár gyakorlatilag sok országban szarnak arra, hogy ki a karrierdiplomata, azaz ki ért valamicskét is e szakma-féléhez), és rögtön értékeléssel kezdi: 2010-ben szerinte a Fidesz koalíció győzött (eddig stimmel), „jobban mondva, amióta 2010-ben elzavarták a szocialista-liberális koalíciót, hozzá kellett szoknunk az európai liberális sajtó vádaskodásához és sértegetéseihez, de ezekben általában felismerni a hazai vesztesek érveit”. Szóval, „elzavarták” (oké, legyen), de aztán jön az orbánista-kuminista sablon: csakis a liberális sajtó kritizálja a magyar kormányt. Ez már nem igaz. Ahogy az sem, hogy ők aztán egy az egyből a „hazai vesztesek érveit” veszik át – Nikowitz olyan okos, hogy szerinte másoknak saját esze és érvei sincsenek, főleg nem a züllött liberálisoknak. De figyelem, rögtön elcsúszik a banánhéjon, mert a vesztesek érveit említi – és az „érveit” nem teszi idézőjelbe. Ergo elismeri, hogy vannak érvek. Akkor miért nem azokkal hadakozik a maga érveivel? Nem, a liberális, „vesztes” érvek szerinte eleve vádak és sértegetések. Ennyit tud emberünk, aki – mint anno nyilatkozta -: „én genetikailag bácskai vagyok, ugyanis édesapám és édesanyám itt született”, amivel megújította a genetika tudományát, bevezetve a földrajzi meghatározottságot. (Hát, biológiából is egyes, ülj le, fiam.) Aki ragyogó köztisztviselői pályafutása előtt jugoszláv filmeket, így a híres Šurda-sorozatot fordította, innen beceneve is. Ehhez képest elképesztő tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot, amikor az ostorozott újságíró cikkét megjelentető Politika c. napilapot így írja le: „mindig mértékadó fórumnak tartottam, és úgy tudtam, hogy ami ott megjelenik, nem áll messze a kormánykörök véleményétől.”

Na ja, a Politika tényleg a mindenkori kormány valagában van, mint egyes nagykövetek egyes kormányokéban, de az döbbenetes, hogy Nikowitznak gőze sincs, hogy a Politika volt a miloševići politika, a sovinizmus fáklyavivője már 1986-87-től, majd a háborús uszítás és hazudozás szinonimája lehet a mai napig (a szerb állami tévé mellett) 1990-91-től.

Vagyis Nikowitz azt sem tudja, kinek-hová válaszol. Viszont a szerb újságíróról azt feltételezi, hogy rég járt Magyarországon, vagy ha igen, vak. Ahogyan szerinte a többi kritizáló sem jár Magyarországon. Mert a Kárpátok legújabb géniusza, megújítván az episztemológiát, úgy véli: csak személyesen lehet meggyőződni arról, tombol-e itt a rasszizmus, a neonácizmus, antiszemitizmus. Ám innen, Budapest belvárosából üzenem neki, hogy ez súlyos módszertani tévedés (anélkül, hogy belemennénk, mi tombol itt éppen): nem kell ahhoz ott lenni (a tévé, az internet stb. világában – és csak reméljük, Nikowitz hallott már arról, újságírók használják a telefont is), hogy valamiről megállapítsuk, tombol-e, létezik-e és milyen lehet. Március 15-én nem voltam beragadva a hóvihar által az autópályákon, de tudom, hogy mások beragadtak. Elhiszem, hogy voltak náci és komcsi bűnök, cunamik és tőzsdekrachok. És igen, rasszistákkal is naponta találkozom: az újságcikkekben, a tévében, neten, és olykor az utcán vagy a kocsmában, személyesen. Bárhol. És habár keveset élek már Szerbiában, látom-tudom, mi történt a minap Újvidéken, mi megy Kosovo kapcsán, ki kit gyűlöl.

És folytathatnánk: de Nikowitz szerint csak személyes tapasztalat révén tudható az, hogy komor-e a hangulat az országban, hogy el kell-e menekülni. Édes jó istenem, ezt az embert semmilyen egyetemre nem vennék fel, de az egészben az a vicc, hogy ő mindezt Belgrádból kéri számon egy belgráditól. Röhej. Mert nem erről van szó, tudja ő azt jól (vagy nem tudja, az még rosszabb) – most magyarázzuk el, hogy a tudás alapja, pláne a 21. században, nem a primer tapasztalat? Ad absurdum: vajon a holokausztról csak az mondhatja, hogy volt, aki megjárta Auschwitzot? De minek példálódzunk, Šurda is mindig az álmok világában élt.

Hovatovább Nikowitz szerint a sajtószabadság példátlan korlátozásának emlegetése is hazugság. Mert hát mi itt azt kritizálunk, amit akarunk. Beismerem, igaz – azt mondok e szlovákiai honlapon, amit akarok, s lesz szíves rágalmazásért majd ott perelni (mert a belgrádit is ezzel fenyegette, így tesz az, akinek érvei nincsenek). Ám figyelje csak meg: érdekes, hogy a magyar sajtószabadság ma inkább elköltözött a mai Magyarország területéről, Felvidékre, Erdélybe, például. És különben is, a sajtószabadság korlátozása itt és most arra vonatkozik, mi történik a közmédiában, mi történik a rádiófrekvenciákkal, vagy épp az állami hirdetésekkel, mik az újságírók jogai.

Minderről persze Nikowitz aligha tud, mert gondolom, a belgrádi nagykövetségen még az internetet sem találták fel, az ellenzéki stb. sajtó oda nem jár(hat). A kormány papírjaiból tájékozódik, hogy milyen szép is ma Magyarországon az élet, tündérmese, „boldogság, gyere velem”…

Lesz nagy seggre esés, ha majd lejár a mandátuma és visszajön. Bár azt hiszem, már annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy a nagykövet-nyugdíjból is telik majd az effajta szánalmas magyarázkodásra.

Tenné ehelyett a dolgát, és dolgozna a magyar érdekekért úgy, ahogy egy nagykövetnek kellene. Na de ahhoz meg nem ért. Ahogy Borivoje Šurdilović, Šurda se értett semmihez sem – ez volt a lényeg. De mindenbe belemártotta az orrát. És ha nem ment, kért egy kávét, mert leesett a vérnyomása.

2013. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Szabadkai Zsidó Hitközség, írta: 2013. május 11. 11:34:30

Tisztelt Olvasó!

A Szabadkai Zsidó Hitközség mély elkeseredéssel vette tudomásul, hogy manapság ilyen minősíthetetlen módon, keresetlen szavakkal ? vagy helyesebben ?, igen furcsa kritériumok szerint összeszedett ocsmánykodó szavakkal és fordulatokkal becsmérelnek egy hazánkban szolgálatot teljesítő nagykövetet.

Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete Hitközségünk meghívásának mindig szívesen tett eleget. Nyíltan, őszintén, a mi álláspontjainkat elfogadva és tiszteletben tartva, baráti eszmecserét folytatott velünk. Provokációknak nem engedve jövőbemutató gondolatokat osztott meg velünk, hiszen a múlt nem feledhető, de a mában élve a jövőért kell dolgoznunk.

Szerbhorváth György kishegyesi újságíró, Šurda, a belgrádi nagykövet (2013. április 16.) írása nem Nikowitz Oszkár nagykövet úrról szól. A nagykövet úr személyes ismereteink szerint egy igazi úriember. Ez az írás, sajnos, igazából a sorok szerzőjéről beszél, igen árnyaltan.

A nyílt párbeszéd és az ellentétes álláspontok nem jogosítanak fel senkit, így az újságírót sem, hogy sértő hangnemben írjon bárkiről, legkevésbé Magyarország belgrádi nagykövetéről.

A Szabadkai Zsidó Hitközség

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának

A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. >

Tovább

„Egyfajta autonómia az autonómiában”

Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa >

Tovább

Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk

Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >

Tovább

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább