Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Úgy hápog, mint egy náci, mi az?
Bódis Gábor
„Annak, aki rasszista pártot üzemeltet, pláne meg kell szoknia, hogy ezért időnként lenácizzák.” Tóta W. Árpád blogjából (hvg.hu):
„Vona Gábor feljelentette Balavány Györgyöt, amiért az náci- és nyilasszimpátiával vádolta meg őt, továbbá azt kívánta neki, hogy a rák egye ki az ő belét. Egyébként tényleg nem volna szép, ha a kollégából az ilyen szitkozódás csak úgy spontán törne elő. Viszont aligha lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a minősítések azután kerültek nagy nyilvánosság elé, hogy Vona a cigányok állítólagos szaporodását háborús veszélynek nevezte, majd előadta, hogy az államnak kellene korlátozni a születésszámukat. Tehát valahogy elérni, hogy a büdös cigányok belét a rák még megszületésük előtt kiegye. Mármost ezek után elégtételt követelni amiatt, hogy a felületes és ingerült szemlélő a szónokot első közelítésben nácinak vagy valami hasonlónak titulálja, az azért rendkívüli arcbőrt feltételez. Természetesen a náci vagy a nyilas nem pontos meghatározás, lehet ezt sokáig árnyalni. De az egyéb csúszómászókkal is úgy van az ember, hogy első ránézésre megállapítja, ez a randaság itt a pókszabásúak közé tartozik, aztán pontosítja a besorolást. Aki a fenti szöveget elszavalja, akinek a beosztottjai még a Jobbik számára is vállalhatatlan náculást szerveznek, az nyilvánvalóan a nácialkatúak rendjébe való. A cigánnyal ellentétben önszántából manőverezett oda. Világröhej, hogy ennek megállapítása büntethető legyen.” (…)
„A másik megoldás az lenne, ha a törvényhozók és végrehajtók nem feledkeznének bele az öncélú pereskedésbe, hanem megpróbálnák megoldani ezt a hülye helyzetet. Huszonhárom év tapasztalat elég ahhoz, hogy belássuk: az a dolgok rendje egy demokratikus országban, hogy időnként megsértődünk és megsértünk másokat. Ahol szólásszabadság van, ott mindenféle közszereplés szükségszerűen azzal jár, hogy lesznek kritikák, és azok között sértő minősítések. Valószínűleg nem ússzák meg a gyerekzenekarok sem. Annak, aki rasszista pártot üzemeltet, pláne meg kell szoknia, hogy ezért időnként lenácizzák. Egyikünk sem beszélhet nyíltan, ha az ilyen szövegekért büntetés jár. És annak a szélsőjobb vesztese lesz, mert nekik minden mondanivalójuk sértő, eszük meg nincs annyi, hogy ügyesebben fogalmazzanak; de ha volna, a tufa rajongóik nem értenék. Jól teszik tehát, ha megcsókolják a szólásszabadság két orcáját, és megköszönik neki a létezésüket. Aztán ha már erre rácsodálkoztak, akkor akár elgondolkodhatnak a többi hülyeségükön is. Hátha némi töprengéssel felfejlődhetnek odáig, hogy ne legyen ok nácinak nevezni őket.”
Következő cikk: Jogurt revolucija br. 2
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újszerűség lett a dogmává váló uralkodó hagyomány
Napirendre került az autosovinizmus vádja is, amellyel egyébként az establishment rendszeresen „leleplezi” a kritikusan gondolkodókat. “A >
A történelem kapuja előtt
Eltávolodva a helyszíntől visszapillantottam: a lánykák még mindig az ablak előtt ácsorogtak. Azt hiszem, így álldogál >
A közgáz és a színiakadémia
A hivatalos Magyarország még színfalhasogatásra se képes, meg se leli a színfalat, a nem hivatalos Magyarország >
Szerbiában hanyatlik a demokrácia
A Pásztor István irányította Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezt a hanyatló szerbiai demokráciát – ami egyre >
Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”
A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >
Elvesztettem egy országot, de maradt egy város
Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >
Akinek Gorbacsov volt a riportere
Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >
Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is
Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >
Száz napos türelmi idő
Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >
A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik
Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >
Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!
Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >
A kapitalizmus veszélyes bohóca
Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >