2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szanyi ujja

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Szanyi ujja
(Vladm fotója)

„És felmutatja-e valaha a középső ujját a magyar társadalom?”  Markó Beáta blogjából (Amerikai Népszava):

„A 2010-es parlament alakuló ülését feszült várakozás előzte meg. A mindenkit leginkább izgató fő kérdés az volt: Vona Gábor, a széljobboldali párt vezetője, magára ölti-e a betiltott Magyar Gárda egyenruháját, s abban feszít-e az ország legtiszteltebb házában a választások utáni első ülésén? Kompromisszumra kész ember lévén, Vona csak a zakója alatt, de láthatóan viselte a gárdamellényt. Arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna az öltözékével kapcsolatban, még meg is fordult, megmutatta a mellénye hátát, hogy mindenki jól láthassa. A parlament elnökének semmi kifogása nem volt a ruházat ellen, nem szólt rá, nem küldte ki, nem kérte meg, hogy öltözzön át. Ezzel tulajdonképpen megadta az alaphangot – attól a naptól kezdve tudni lehetett, hogy mi várható a kétharmados mandátumtöbbséget szerzett, a Fidesz és a Jobbik által uralt új parlamenttől. Demokratikus, civilizált országokban a szélsőjobboldaltól elhatárolódnak a többi pártok, nem érintkeznek velük, hermetikusan elzárják őket. Nem így a magyar parlamentben, ahol barátságosan befogadták a T. Ház melegébe a kirekesztő szellemiségű képviselőket. Miután a tévében megláttuk az LMP vezetőjét – akit viszolygás fog el, ha baloldali politikussal kell szóba állnia – kedélyesen kvaterkázni Vona Gáborral, már végképp nem csodálkoztunk semmin, ami ezután a Parlamentben történt.” (…)

„Szanyi Tibor múlt heti háromperces interpellációját végig hangos ordítozás kísérte a Jobbik és a Fidesz padsoraiból. A nyomdafestéket nem tűrő, durva, ordenáré és rasszista bekiabálások közepette megtartott rövid beszéde után a képviselő visszaült parlamenti székébe, és bal kezének középső ujját felmutatta a parlamenti patkó jobb oldala – elsősorban a Jobbik – felé. Nem volt szép gesztus, belátjuk. Az MSZP-s politikus ráadásul súlyos hibát követett el, mert tömör, érthető, világos jelzést adott a magyar parlament jobb felének mára mindennapossá vált kifinomult stílusához és a többségi honatyák úri modorához alkalmazkodva. Ami sok, az sok, gondolhatta magában három év elteltével a cizellált szóhasználatáról ismert, az Országház tekintélyét féltve óvó házelnök, s azonnal a tettek mezejére lépett. Javasolta a maximális pénzbírság kiszabását Szanyira. Az idejével nagyszerűen gazdálkodó Kocsis Máté – 8. kerületi polgármester, parlamenti képviselő, a hajléktalanok kriminalizálásának és büntetésének megálmodója, a MIÉP-ből átigazolt Fideszes kommunikációs igazgató – szintén a sarkára állt, és külön sajtótájékoztatóban ítélte el a baloldali politikus kézmozdulatát.

Három éve figyeljük, három éve a bőrünkön, a pénztárcánkon, elvesztett munkahelyeken, megszakadt barátságokon, elpattant rokoni szálakon keresztül érezzük, ahogy a Fidesz frakció a kormányzót és az ő hatalmi elképzeléseit képviseli. Nem lehetséges, hogy Szanyi Tibor csak a sokakban felgyülemlett indulatokat fejezte ki középső ujja felmutatásával? Nem lehetséges, hogy Szanyi Tibor a választóit képviselte? És felmutatja-e valaha a középső ujját a magyar társadalom? Tovább tűri-e, hogy ebben a hangnemben képviseljék a mindennapi életéről, sőt, a sorsáról döntő politikusok? Megvehető-e az ismeretlen időtartamra szóló pár ezer forintos rezsicsökkentéssel? Vagy elégedett jelenlegi élethelyzetével, az ország közhangulatával, és nem is akar változtatni rajta?”

2013. március 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább