Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szanyi ujja
Bódis Gábor
„És felmutatja-e valaha a középső ujját a magyar társadalom?” Markó Beáta blogjából (Amerikai Népszava):
„A 2010-es parlament alakuló ülését feszült várakozás előzte meg. A mindenkit leginkább izgató fő kérdés az volt: Vona Gábor, a széljobboldali párt vezetője, magára ölti-e a betiltott Magyar Gárda egyenruháját, s abban feszít-e az ország legtiszteltebb házában a választások utáni első ülésén? Kompromisszumra kész ember lévén, Vona csak a zakója alatt, de láthatóan viselte a gárdamellényt. Arra az esetre, ha valakinek kétségei lettek volna az öltözékével kapcsolatban, még meg is fordult, megmutatta a mellénye hátát, hogy mindenki jól láthassa. A parlament elnökének semmi kifogása nem volt a ruházat ellen, nem szólt rá, nem küldte ki, nem kérte meg, hogy öltözzön át. Ezzel tulajdonképpen megadta az alaphangot – attól a naptól kezdve tudni lehetett, hogy mi várható a kétharmados mandátumtöbbséget szerzett, a Fidesz és a Jobbik által uralt új parlamenttől. Demokratikus, civilizált országokban a szélsőjobboldaltól elhatárolódnak a többi pártok, nem érintkeznek velük, hermetikusan elzárják őket. Nem így a magyar parlamentben, ahol barátságosan befogadták a T. Ház melegébe a kirekesztő szellemiségű képviselőket. Miután a tévében megláttuk az LMP vezetőjét – akit viszolygás fog el, ha baloldali politikussal kell szóba állnia – kedélyesen kvaterkázni Vona Gáborral, már végképp nem csodálkoztunk semmin, ami ezután a Parlamentben történt.” (…)
„Szanyi Tibor múlt heti háromperces interpellációját végig hangos ordítozás kísérte a Jobbik és a Fidesz padsoraiból. A nyomdafestéket nem tűrő, durva, ordenáré és rasszista bekiabálások közepette megtartott rövid beszéde után a képviselő visszaült parlamenti székébe, és bal kezének középső ujját felmutatta a parlamenti patkó jobb oldala – elsősorban a Jobbik – felé. Nem volt szép gesztus, belátjuk. Az MSZP-s politikus ráadásul súlyos hibát követett el, mert tömör, érthető, világos jelzést adott a magyar parlament jobb felének mára mindennapossá vált kifinomult stílusához és a többségi honatyák úri modorához alkalmazkodva. Ami sok, az sok, gondolhatta magában három év elteltével a cizellált szóhasználatáról ismert, az Országház tekintélyét féltve óvó házelnök, s azonnal a tettek mezejére lépett. Javasolta a maximális pénzbírság kiszabását Szanyira. Az idejével nagyszerűen gazdálkodó Kocsis Máté – 8. kerületi polgármester, parlamenti képviselő, a hajléktalanok kriminalizálásának és büntetésének megálmodója, a MIÉP-ből átigazolt Fideszes kommunikációs igazgató – szintén a sarkára állt, és külön sajtótájékoztatóban ítélte el a baloldali politikus kézmozdulatát.
Három éve figyeljük, három éve a bőrünkön, a pénztárcánkon, elvesztett munkahelyeken, megszakadt barátságokon, elpattant rokoni szálakon keresztül érezzük, ahogy a Fidesz frakció a kormányzót és az ő hatalmi elképzeléseit képviseli. Nem lehetséges, hogy Szanyi Tibor csak a sokakban felgyülemlett indulatokat fejezte ki középső ujja felmutatásával? Nem lehetséges, hogy Szanyi Tibor a választóit képviselte? És felmutatja-e valaha a középső ujját a magyar társadalom? Tovább tűri-e, hogy ebben a hangnemben képviseljék a mindennapi életéről, sőt, a sorsáról döntő politikusok? Megvehető-e az ismeretlen időtartamra szóló pár ezer forintos rezsicsökkentéssel? Vagy elégedett jelenlegi élethelyzetével, az ország közhangulatával, és nem is akar változtatni rajta?”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >