2021. február 26. péntek
Ma Edina, Viktor, Győző névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szelektív megemlékezés

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Szelektív megemlékezés
Belgrád a bombázások után

„De érthető, hogy új szerepükben nem szívesen emlékeznek a kilencvenes évekre. Így aztán arra sem vállalkoznak, hogy őszintén szembenézzenek a múltjukkal.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

„Hallgatom a hazai politikusok nyilatkozatait a bombázások 14. évfordulója kapcsán, és egyre várom, hogy valaki szóba hozza az albán áldozatokat is. Jó, mindannyiunknak az fáj a legjobban, az a tragédia, ami a családunkat, a szűkebb és tágabb értelemben vett családot érinti, ez természetes. De hát ennyi év után illene talán megemlékezni a szomszéd tragédiájáról is. Borzasztó volt a háború, iszonyatos volt a bombázás, aki átélte, maga is tudja. Az ablakrengető detonációk, a rettegés, hogy a következő rakéta hová csapódik be. A légelhárító ütegek idegtépő zakatolása, az éjszaka sötétjét megbontó világítógránátok. A lerombolt újvidéki hidak látványa, a heréskerti lakótömb melletti óriáskráter, amikor csak hajszálon múlott, hogy emberek százai nem vesztek oda. A félelem, a menekültáradat, az élelmiszerhiány, az áramszünetek, a háborús uszító propaganda, az áldozatokról szóló jelentések. És a gyanúsítgatás, hogy netán te is az agresszor oldalán állsz.” (…)

„Egy szó sem esik az előzményekről, a miloševići rezsim koszovói etnikai tisztogatásairól, a rendőrség kegyetlen megtorló akcióiról, a hatezer (!) civil albán áldozatról, az otthonából elűzött félmillió menekültről. A tömegsírokba temetett áldozatok exhumálásáról és újratemetéséről, az éjszakai hullaszállításokról hűtőkocsikban, hogy eltüntessék a tömeges kivégzések nyomait. Mindezekről a NATO-intervenciót megelőző borzalmakról, aminek végül is légiakciókkal vetettek véget. Az önvizsgálatra és a beismerésre, az áldozatok előtti főhajtásra, bármelyik oldalon is álltak, úgy látszik, még várni kell. Még mindig a szelektív gyász időszakát éljük, folytatódik az agymosás, amin nem is igen csodálkozhatunk, hiszen az akkori hatalom részesei ma újra vezető pozícióba kerültek. A mai fiatal nemzedék arra például nem emlékezhet, hogy Ivica Dačić kormányfő Milošević pártjának buzgó szóvivőjeként a galád albán szeparatistákról zengedezett, Aleksandar Vučić pedig (akkoriban Vojislav Šešelj harcostársa) tájékoztatási miniszterként, országos főcenzorként a hírhedt Vučić-féle sajtótörvénynek igyekezett érvényt szerezni. Tomislav Nikolić pedig kormányalelnökként lelkesen hirdette a Virovitica–Karlovac–Karlobag határolta Nagy-Szerbiát. Örvendetes, hogy mára valamennyien Európa-pártiak lettek és az ország uniós csatlakozásán fáradoznak. Az is örvendetes, hogy már leülnek tárgyalni a koszovói albánok képviselőivel, és nem bélyegzik őket szeparatista gonosztevőknek. De érthető, hogy új szerepükben nem szívesen emlékeznek a kilencvenes évekre. Így aztán arra sem vállalkoznak, hogy őszintén szembenézzenek a múltjukkal. Ennek még nem jött el az ideje. Annak sem, hogy a nagy nyilvánosság előtt együttérzésüket fejezzék ki az albán áldozatok hozzátartozóival.”

2013. március 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább

Az Utolsó Vajdasági

Nem csak tőle, a most már halhatatlan énekes-költőtől búcsúzunk, hanem egy kicsit Vajdaságtól is. Attól a >

Tovább

A demokrata jelszavakkal sáfárkodók

Továbbra is rejtély előttem, hogy azok, akik húsz-harminc évvel ezelőtt tisztességgel kiálltak a szabadság mellett, miért >

Tovább

Sinkó, Herceg és Tito

Az a pár mondat mélyebben ragadta meg az összefüggéseket, mint azok a kaméleonok, akik versben továbbá >

Tovább