Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szelektív megemlékezés
J. Garai Béla
„De érthető, hogy új szerepükben nem szívesen emlékeznek a kilencvenes évekre. Így aztán arra sem vállalkoznak, hogy őszintén szembenézzenek a múltjukkal.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Hallgatom a hazai politikusok nyilatkozatait a bombázások 14. évfordulója kapcsán, és egyre várom, hogy valaki szóba hozza az albán áldozatokat is. Jó, mindannyiunknak az fáj a legjobban, az a tragédia, ami a családunkat, a szűkebb és tágabb értelemben vett családot érinti, ez természetes. De hát ennyi év után illene talán megemlékezni a szomszéd tragédiájáról is. Borzasztó volt a háború, iszonyatos volt a bombázás, aki átélte, maga is tudja. Az ablakrengető detonációk, a rettegés, hogy a következő rakéta hová csapódik be. A légelhárító ütegek idegtépő zakatolása, az éjszaka sötétjét megbontó világítógránátok. A lerombolt újvidéki hidak látványa, a heréskerti lakótömb melletti óriáskráter, amikor csak hajszálon múlott, hogy emberek százai nem vesztek oda. A félelem, a menekültáradat, az élelmiszerhiány, az áramszünetek, a háborús uszító propaganda, az áldozatokról szóló jelentések. És a gyanúsítgatás, hogy netán te is az agresszor oldalán állsz.” (…)
„Egy szó sem esik az előzményekről, a miloševići rezsim koszovói etnikai tisztogatásairól, a rendőrség kegyetlen megtorló akcióiról, a hatezer (!) civil albán áldozatról, az otthonából elűzött félmillió menekültről. A tömegsírokba temetett áldozatok exhumálásáról és újratemetéséről, az éjszakai hullaszállításokról hűtőkocsikban, hogy eltüntessék a tömeges kivégzések nyomait. Mindezekről a NATO-intervenciót megelőző borzalmakról, aminek végül is légiakciókkal vetettek véget. Az önvizsgálatra és a beismerésre, az áldozatok előtti főhajtásra, bármelyik oldalon is álltak, úgy látszik, még várni kell. Még mindig a szelektív gyász időszakát éljük, folytatódik az agymosás, amin nem is igen csodálkozhatunk, hiszen az akkori hatalom részesei ma újra vezető pozícióba kerültek. A mai fiatal nemzedék arra például nem emlékezhet, hogy Ivica Dačić kormányfő Milošević pártjának buzgó szóvivőjeként a galád albán szeparatistákról zengedezett, Aleksandar Vučić pedig (akkoriban Vojislav Šešelj harcostársa) tájékoztatási miniszterként, országos főcenzorként a hírhedt Vučić-féle sajtótörvénynek igyekezett érvényt szerezni. Tomislav Nikolić pedig kormányalelnökként lelkesen hirdette a Virovitica–Karlovac–Karlobag határolta Nagy-Szerbiát. Örvendetes, hogy mára valamennyien Európa-pártiak lettek és az ország uniós csatlakozásán fáradoznak. Az is örvendetes, hogy már leülnek tárgyalni a koszovói albánok képviselőivel, és nem bélyegzik őket szeparatista gonosztevőknek. De érthető, hogy új szerepükben nem szívesen emlékeznek a kilencvenes évekre. Így aztán arra sem vállalkoznak, hogy őszintén szembenézzenek a múltjukkal. Ennek még nem jött el az ideje. Annak sem, hogy a nagy nyilvánosság előtt együttérzésüket fejezzék ki az albán áldozatok hozzátartozóival.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
1989. október 23. és a republikánus gondolat
Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az >
A mi kipcsák vérünk
Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >