Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szeszélyes évszakok
Bódis Gábor
„Magyarország maga alatt vágja a fát: a külföld, a tőke és a multik nélkül belehalnánk egy hóesésbe.” Tóta W. Árpád blogjából (hvg.hu):
„A katasztrófavédelem igenis működött, láttam fényképet az operatív törzsről. A képen a vezérkar éberen szemléli az Időkép.hu előrejelzését a situation roomban, a miniszterelnök társaságában. Az állam egyébként békeidőben az Időkép bedöntésén fáradozik. Aztán amikor baj van, akkor szalad hozzájuk tanácsért és jóslatért.”
„Országos riasztásért pedig a mobilcégekhez fordul. Annak ellenére, hogy szerkesztett magának egy riasztórendszert, amit két éve egy Középföldén pusztító vihar keretében demonstrált. A Magyarországon pusztító viharban mégsem használták, a belügyminiszter szerint azért, mert nem volt szükség országos tájékoztatásra. Ennek némileg ellentmond, hogy tízmillió sms-re meg szükség volt. Pedig be lehetne vallani, hogy ezt hatékonyabbnak látták a tévés-rádiós kombónál, ahogy az is. Az már más kérdés, hogy micsoda címeres hülyeségre használták el ezt a patront.”
„Csak hát ehhez kellene valami minimális szívélyesség az állam és az igénybe venni kívánt infrastruktúra tulajdonosai között, az pedig nincs meg, többek között a pofára osztogatott különadók miatt. Joggal feltételezi a szolgáltató, hogy nem fizetik ki. És tényleg nem: a belügyminiszter reméli, hogy akik elküldték az üzenetet, azok nem számlázzák le. Viszont rettentő pipa a Telenorra, amiért az nem engedelmeskedett.” (…)
„Semjén Zsolt bezzeg megadta a módját az ünneplésnek. Borzongva összébb húzta magán a bocskait, ahogy átült az Audiból a lóra. Ez tetszeni fog nekik, a székelyek felnéznek a lovas emberre – gondolta magában, és felötlött benne, milyen jó lenne, ha így, lovon ábrázolnák őt, amikor szobra lesz, és ő majd egy felhő csücskén kalimpálva gyönyörködik benne. Elhatározta, hogy ezt megcsinálja otthon magának gyurmából, addig is.”
„A falu népe vidáman köszöntötte, Zsolt majd elolvadt a kedvességüktől. Old Shatterhandnak képzelte magát és de Gaulle-nak és Napóleonnak, aztán dinoszaurusznak és végül kentaurnak. Eszébe jutott Jézus, és majdnem elnevette magát: micsoda lúzer lehetett a kehes szamarán.”
„Nagyon készült erre a belovaglásra, már napokkal előtte be volt sózva. Kiválasztotta és kipróbálta a megfelelő lovat, illegette magát díszmagyarban a tükör előtt, és igyekezett hinni benne, hogy délceg lovagnak fog kinézni, nem pedig úgy, mint egy ritka lóbetegség. Egyszerűen szóba sem jöhetett, hogy a miniszterelnök első helyettese holmi hóvihar miatt lemondja a farsangot.”
„Nincs mifelénk fontosabb a vak ügetésnél.”
Következő cikk: Jürgen nem fogja lenyelni azt a békát...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Gonosz demokrata álarcot vett fel
A kilencvenes években a zúgolódókat elkergették a munkahelyükről, manapság a konformizmus könnyebben vállalható. A soft-autokrácia, a >
Baljós gyermekbetegség
Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >
November 25. – a gyász napja!
A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >
Isten veled, FüVÉSZ!
Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >
Mesterlövészek
Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >
„Sokat elvittek, de sokan jönnek”
Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >
Lengyel-magyar párbeszéd
Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >
Demokrácia vagy posztfasizmus?
Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >
Nyírő Józsefet olvasva
Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >
„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”
Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >
„Ich habe alles geprüft und erwogen”
Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >
„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”
Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >