2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Magyar állam, gyere ki a hóra!

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Magyar állam, gyere ki a hóra!
Az M1-es autópálya 2013. március 15-én

„Valamennyi esemény kétszer kerül színre, először mint tragédia, másodszor mint Orbán-kormány.” Gomperz Tamás blogjából (hvg.hu):

„Tüntettek a megszorítások ellen, aztán belekényszerítették magukat a folyamatos megszorításokba. Tüntettek a tandíj ellen, most ellenük tüntetnek a tandíj miatt.  Minden megismétlődik. Mekkora arccal beszéltek a felelősségről, az alkalmatlanságról, a polgárait cserben hagyó államról az augusztusi 20-i vihar után! Gyurcsány a hibás, Gyurcsány, takarodj!”

„Bezzeg ők, majd megmutatják, milyen a jó kormányzás. Azt persze nem sejtették, hogy ebben a színdarabban az időjárás is előkerül még egyszer. Pedig a komédiáknak ilyen a logikája. Ráadásul azt a vihart a tűzijáték előtt néhány órával észlelték, a mostani hóesésre viszont egy hete megállás nélkül figyelmeztet a Meteorológiai Szolgálat. Amikor ezen a télen először leesett az a fehér izé, amit állítólag hónak neveznek, akkor úgy meglepődtek, mint Kézdivásárhely lakói a lovon bevonuló Semjén Zsolt látványától. Valamennyi esemény kétszer kerül színre, először mint tragédia, másodszor mint Orbán-kormány.”

„Az első hónál a főváros bénult le, a mostaninál néhány ezer ember az autóban töltötte az éjszakát, mire felfedezték őket, szép keretes szerkezet, szerencse, hogy van ez a globális felmelegedés, mert ki tudja mi történne, ha még tél is lenne ebben az országban. Van valami, ami viszont tagadhatatlanul a liberálisok erkölcsi fölényét bizonyítja: abból a tényből, hogy a magyar állam működésképtelen, ők azt a következtetést vonták le, hogy minél kevesebb dolgot szabad rábízni. Kés, villa, olló, az állam kezébe nem való. A jobboldali konzervatívok ezzel szemben arra jutottak, hogy ha a magyar állam a legalapvetőbb feladatait sem képes ellátni, akkor parádézzon olyan területeken is, amelyek egész jól működnek nélküle.”

2013. március 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább

Húsz éve (1. rész)

Valami ciklikusság nyavalyog velem az utóbbi néhány évtizedben. Néhány hete volt 30 éve, hogy megszültük a >

Tovább

Magyarok a Vajdaság „aranyidejében”

A vajdasági magyar nyilvánosságban ma alig akad kritikus hang. Magyarország valójában több tekintetben visszafoglalta a területet, >

Tovább