Ma Valér, Detre névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mit csináltak az osztrák papik a távoli frontokon?
Bódis Gábor
„A lakosság 8,2 százaléka pedig, és ez kirívóan magas arány, a náci pártba is belépett. Ennyi nettó náci talán Magyarországon sem volt.” Tóth-Szenesi Attila bécsi tudósításából (Index):
„Hetvenöt évvel ezelőtt kebelezte be a náci Németország Ausztriát. Nyugati szomszédunk sokáig szeretett az áldozat szerepében tetszelegni, de Kurt Waldheim esete rádöbbentette az osztrákokat, hogy a múlttal való szembenézés nem maradhat el.
Markus Prock osztrák szánkóversenyző áll a dobogó második fokán az 1992-es albertville-i téli olimpián. Az első a német Georg Hackl, a hangszórókból a tiszteletére a Das Lied der Deutschen, a német himnusz szól. Az osztrák Prock röviddel az éremátadás után az osztrák televízió riporterének úgy nyilatkozott, nagyon meghatódott, amikor a dobogón állva a német himnuszt hallgatta. Ebből a kis történetből is látszik, amit Robert Menasse (az osztrák György Péter?) idéz fel az Ez volt Ausztria című könyvében, hogy Németország nemcsak egy szomszédja Ausztriának a nyolc közül. A német himnusz zenéjét például egy burgenlandi osztrák, bizonyos Joseph Haydn szerezte. Ez volt a dallama Ausztria himnuszának a 18. század végétől 1938-ig, amikor Németország tartományává tette az addig független Ausztriát. És még 1951-ben is volt egy kísérlet a Haydn-himnusz hivatalossá tételére.” (...)
„De mennyiben számít az Anschluss agressziónak? Rögtön a bevonulás napján összefogdostak ugyan 90 ezer embert, zömmel zsidókat, ami az osztrákok többségét különösebben nem hozta ki a sodrából. Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus egykori elnöke például huszonöt éve, az Anschluss ötvenedik évfordulóján így fogalmazott: "Az Anschluss nem erőszak, hanem épp ellenkezőleg, egy románc, egy pokoli esküvő volt." Ausztria éppen akkoriban kezdett szembenézni saját történelmével, de erről még lesz szó.”
„Hogy mit gondoltak az osztrákok az Anschlussról, arról a mai kutatások azt mondják, hogy a felnőtt lakosság harmada ellenezte, harmadának mindegy volt, és egy másik harmad aktívan támogatta. A lakosság 8,2 százaléka pedig, és ez kirívóan magas arány, a náci pártba is belépett. Ennyi nettó náci talán Magyarországon sem volt.”
„Az osztrákok szerencséje valószínűleg az volt, hogy Hitler agressziója rövidesen folytatódott Csehszlovákia feldarabolásával, Lengyelország lerohanásával, vagyis a világháború kirobbantásával. Vagyis az első eldőlt dominónak Ausztriát tekintették, így eshetett meg, hogy a szövetséges külügyminiszterek már 1943-ban deklarálták: Ausztria az első szabad ország, amely Hitler támadásának áldozatul esett.”(...)
„Az osztrák múlt – mondjuk így – bonyolultságát jól jelzi, hogy a mai napig esnek ki csontvázak a szekrényből, majdhogynem szó szerint. Tavaly derült ki, hogy a Hofburgban álló Ismeretlen katona szobra egy nácizmust éltető fémkapszulát rejt. A szöveget maga az alkotó, az 1968-ban nagy megbecsültségben Bécsben elhunyt Wilhelm Frass szobrászművész helyezte el még 1935-ben. Az Anschluss előtt három évvel.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Idegen”, „másik nyelv” lett a magyar!?
A magyar nyelv használata a közigazgatásban most már nem csak joghátrányt okoz az itteni magyaroknak, de >
Néhány szó a magyar parlamentről
De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >
Bőnyi rendőrgyilkos?
A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >