2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Huntovnici

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Huntovnici
(Inkstruktor illusztrációja)

„Most kerül megfizettetésre az a hivatalos álláspont, hogy Horvátországban minden hülyéből lehet tábornok.” Viktor Ivančić blogjából (Peščanik):

(...) „Pod predsjedavanjem Davorina Rudolfa, bivšega konobara u servisnoj službi Tuđmanove diktature, nešto što se zove Forum hrvatske sloge (i okuplja lijepi broj probitačnih mumija, poput Zdravka Tomca, Franje Gregurića, Milana Ramljaka…) zagovara promptno formiranje „nacionalne vlade stručnjaka”, s ministrima koji će biti „patriotski nadahnuti” eksperti, nikako političari, a to će reći da inicijativa podrazumijeva storniranje političkog života i besmislenih stranačkih borbi za vlast, budući da se pokazalo kako uobičajeni demokratski rituali – izbori i slične trice – uzrokuju same nevolje. Ne shvati li se to, smatraju u FHS-u, čeka nas izvjesnost ambisa: sve ide do đavola i „opasno klizi prema dubokoj ideološkoj, socijalnoj i političkoj polarizaciji društva”.

„Svećenik Ivan Grubišić, prorok iz vedra neba, koji u južnoj pokrajini mobilizira sve šarolikije mnoštvo sljedbenika na programu univerzalne ispraznosti, poručuje kako „treba odmah proglasiti izvanredno stanje”, e da bi se „riješila ova teška situacija” i proizvela „etička, građanska i vrijednosna Hrvatska”, ma što to značilo. Imajući u vidu presudnu važnost misije, skromno veli da je pripravan na muke, te se „stavlja na raspolaganje narodu”.

Napokon, 48 umirovljenih generala Hrvatske vojske, pod plaštem nečega što se zove Hrvatski generalski zbor, okupilo se prošle subote u Zagrebu, poručujući da im je puna šapka aktualne vlasti, oni ne kane mirno gledati kako ova zemlja srlja u katastrofu, naprotiv, politička, moralna i ekonomska kriza zahtijeva odlučnu vojničku intervenciju, pogotovo kada su scenariji službene politike „suprotni načelima zbog kojih su oni ušli u rat” i kad je „Hrvatska izložena unutrašnjoj agresiji”. Oni su, podrazumijeva se, za izgubljena „načela” spremni ponovo ratovati, osloboditi zemlju od unutrašnjeg okupatora, mada bojevo oružje zasad nisu pokazali: „treba malo-pomalo udarati, pa stijena padne, tako mislimo djelovati”, rekao je jedan od visokih oficira.” (...)

„Ideološku orijentaciju i tip posvećenosti domovinskoj stvari najzornije je približio predsjednik HGZ-a Marinko Krešić, kazavši kako bi skup bio još brojniji i veličajniji da neki od generala nisu bolesni, „a dio njih nalazi se u Haagu”. Elitna postrojba huntovnika, okupljena na jasnoj fašistoidnoj matrici, tako je dala do znanja da usprkos izdašnim mirovinama namjerava biti aktivna i – prikladno izvanrednom stanju – upotpuniti demokratski život vojno-oružanom komponentom. Kucnuo je časnik da se nešto poduzme!

Desničarski krici huntovnika, naime, također su kamuflirani tobožnjim odiumom prema politici i besplodnim parlamentarnim prenemaganjima. Oficijelni kriteriji prema kojima je u Hrvatskoj svaka budala mogla postati general sada dolaze na naplatu, pa vedete HGZ-a sebe predstavljaju kao ekipu vrhunskih („izvanstranačkih”) stručnjaka, bez čije pomoći će zemlja pouzdano potonuti u živo blato. Bivši ministar obrane Pavao Miljavac čak spominje „vojni menadžment” i podsjeća na „iskustvo umirovljenih generala u vođenju ljudi i donošenju važnih odluka u kriznim situacijama”.

„I eto izvanrednog sranja; eto ljubazne fašističke ponude s „ekspertnim” pokrićem, uz koju valja imati na umu samo to da se efikasnost vojne organizacije temelji na ukidanju slobodne volje. Vladajuća oligarhija, srećom, djeluje dovoljno odraslom da odbije prijedlog, ako ustreba i silom. Tek – budući da je „militarizacija politike” u Hrvatskoj izvorno civilna, a ne vojna tekovina – bilo bi zgodno da politička klasa, dok strahuje od strukture koju je uzgojila i lijepo nahranila, povede računa o naravi svojih savezništava. Dobro bi došla i riječ samokritike. Prijedlog glasi: puška nam materina!”

2013. március 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább