2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Napló Kör naplója

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Napló Kör naplója
(Németh Árpád fotója)

Tolnai Ottóval és Megyeri Palival indultunk hétfőn kora délután Szabadkáról (via Palics) a tartományi fővárosba (vagy ezt már alkotmányosan nem is lehet leírni? Igazából, mindegy.).

Rendhagyónak igérkezik szabadelvű asztaltársaságunk mostani fellépése a vajdasági független újságírók székhelyén, ugyanis két nyelvűre tervezzük. Attól függően, hogy milyen összetételű lesz a hallgatóság.

A független vajdasági újságírókról még csak annyit, hogy a Napló két alapítója is a kezdő csapatban volt majd negyed évszázaddal ezelőtt. Nagyon jó látni, hogy az egyesület továbbra is a vajdasági autonómia egyik legfontosabb intézménye és nem véletlen, hogy állandó támadások érik az itteni nacik részéről, álbetörésekkel akarják megfélemlíteni és a „hazaárulókról” készített listákon törzstagként szerepel. Magyarországon tán még sósavval is megfenyegtnék. De hát ott már van elég „hazaáruló”, a neohorthysta rezsimnek nincs szüksége behozatalra.

Szóval a fővárosban befordultunk Végel Lacihoz és a gyanús nevű Lilly patika előtt, mint tapasztalt nemzetközi összeesküvők, kerekes bőröndöt cseréltünk. Ennek jelentőségét csak történelmi távlatokban lehetne megvílágítani.

Odatalálunk a Rádióhoz, és a régi színház épületében Ottó könyvesboltba látogat (ez egy könyvtárosi rögeszme). Átvágunk az újvidéki belvárosra annyira jellemző (kicsit törökös, kicsit modernül csiricsári) átjárókon és kijutunk a Jovan Zmaj utcán, ahol a függetlenek lakoznak. De nem az eredeti helyükön, mert néhány évvel ezelőtt kénytelen voltak átköltözni az utca tulsó oldaláról, amelynek erkélyéről a hősi miloševići időkben alternatív tévé híradókat „sugároztunk”.

Szerencsés Zsuzsi és Pressburger Csaba már a helyszínen voltak, lázasan dolgozva a másnapra közvitára bocsátandó sajtótörvény tervezet miatt. Eszembe jutott, de nem mondtam: miért nem alapítanak Szerbiában is egy párti média tanácsot, oszt minden probléma megoldva. A bökkenő csak az, hogy még nincs meg ez a párt. De jó úton haladnak.

Kissé szorongom, vajon hányan jönnek el. Mert nem idegződött be nálam (ennyi év után sem), hogy mindegy mi történik, fontos, hogy hatalmas sikerként kommunikáljuk. A VMSZ (és média csatlósai) ezt már sikeresen alkalmazza. Még ha nem lopnák (na nem az ötleteiket) a szavazataikat…

Szóval háromnegyed hét után  kezd jönni a közönség: régi ismerősök, hivatalos személyek, egykori politikusok. Kellemesen meglepődtem. A kétnyelvűség koncepciója viszont bukásra állt: a többség magyarul nem tudó volt. Ergo ha meg akarjuk értetni magunkat, marad a szerb nyelv. Nem volt gond.

A házigazda Nedim Sejdinović volt, Csaba pedig moderált. Néhány mondatban elmondtam, miért is alakult asztaltársaságunk (a vajdasági pártok kiközösítették az értelmiséget, amely szerencsétlenségére többnyire még mindig Újvidéken van). A függetlenek honlapja az Autonomija.info erről ezzel a címmel számolt be: Bodiš: Mađarski političari ne vole intelektualce. Bizony nem. Csak a sajátjaikat, akik szolgálnak. A Szabadkára visszavonult politikai „elit” történelmileg sem dicsekedhet értelmiségi bájjal: Kosztolányi messzire menekült, Csáth meg öngyilkos lett. Lehet válogatni.

Szerencsés Zsuzsi következett, aki darabokra szedte az „autista” vajdasági magyar sajtót, de főleg annak világító tornyát, az agitpropos (az én elnevezésem, csakis az én felelősségem!) Magyar Szót. Persze a hallgatóságnak ez is elég szörnyű volt, hát ha még látnák a Pannon TV-t…Megtudnák mi a vajdasági magyar igazság! Kosztolányi vagy Csáth?

Gerold Laci is a vajdasági magyar sajtó romlásáról, a szerkesztés hiányáról beszélt, Németh Árpi pedig arról, hogy Brazíliában bezzeg nem lehetne ilyen sajtót üzemeltetni. Pressburger Csaba laptopján mutatta meg a Magyar Szó (Észak Koreát is überelő – ismét az én kommentem!) alázattanának legkirívóbb példáit.

Nemcsak tömény politikával, hanem szórakoztatással is szolgáltunk. Ottó, aki félretette felolvasásra szánt szövegét és élménybeszámolót tartott a Bódis cukrászda könyvtárosaként szerzett tapasztalatairól, a különböző vezetéknevek és hordozóinak tanulmányozásáról…Jó volt érezni, hallani, hogy a hallgatóság vette a lapot és jókat derült.

Radics Viktória, aki riporteri feladatot is vállalt (Végel Lacit kérdezte a Bűnhődés című könyve magyarországi kiadása kapcsán) megjegyezte, hogy a vajdasági magyar irodalom két jelenlevő apostola közül az egyik kifejezetten homo politicus (Végel), a másik pedig homo aestheticus (Tolnai).

Végel nem is cáfolt erre rá, hiszen egyrészt a vajdasági magyar sajtó szellemi állapotát a titoizmus idején tapasztaltakhoz hasonlította. És végül az est üzenete. Végel, indulatoktól sem mentes okfejtésével figyelmeztetett: nagyon jó, ahogy a VMSZ vezetése nyilatkozik a vajdasági autonómiáról, de ez nem menti fel az a vád alól, hogy a párt és a tanács demokratikusságát számolja fel.. Ezt a vajdasági autonómistáknak is fel kell fogniuk.

2013. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább