Ma Diána, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A Napló Kör naplója
Bódis Gábor
Tolnai Ottóval és Megyeri Palival indultunk hétfőn kora délután Szabadkáról (via Palics) a tartományi fővárosba (vagy ezt már alkotmányosan nem is lehet leírni? Igazából, mindegy.).
Rendhagyónak igérkezik szabadelvű asztaltársaságunk mostani fellépése a vajdasági független újságírók székhelyén, ugyanis két nyelvűre tervezzük. Attól függően, hogy milyen összetételű lesz a hallgatóság.
A független vajdasági újságírókról még csak annyit, hogy a Napló két alapítója is a kezdő csapatban volt majd negyed évszázaddal ezelőtt. Nagyon jó látni, hogy az egyesület továbbra is a vajdasági autonómia egyik legfontosabb intézménye és nem véletlen, hogy állandó támadások érik az itteni nacik részéről, álbetörésekkel akarják megfélemlíteni és a „hazaárulókról” készített listákon törzstagként szerepel. Magyarországon tán még sósavval is megfenyegtnék. De hát ott már van elég „hazaáruló”, a neohorthysta rezsimnek nincs szüksége behozatalra.
Szóval a fővárosban befordultunk Végel Lacihoz és a gyanús nevű Lilly patika előtt, mint tapasztalt nemzetközi összeesküvők, kerekes bőröndöt cseréltünk. Ennek jelentőségét csak történelmi távlatokban lehetne megvílágítani.
Odatalálunk a Rádióhoz, és a régi színház épületében Ottó könyvesboltba látogat (ez egy könyvtárosi rögeszme). Átvágunk az újvidéki belvárosra annyira jellemző (kicsit törökös, kicsit modernül csiricsári) átjárókon és kijutunk a Jovan Zmaj utcán, ahol a függetlenek lakoznak. De nem az eredeti helyükön, mert néhány évvel ezelőtt kénytelen voltak átköltözni az utca tulsó oldaláról, amelynek erkélyéről a hősi miloševići időkben alternatív tévé híradókat „sugároztunk”.
Szerencsés Zsuzsi és Pressburger Csaba már a helyszínen voltak, lázasan dolgozva a másnapra közvitára bocsátandó sajtótörvény tervezet miatt. Eszembe jutott, de nem mondtam: miért nem alapítanak Szerbiában is egy párti média tanácsot, oszt minden probléma megoldva. A bökkenő csak az, hogy még nincs meg ez a párt. De jó úton haladnak.
Kissé szorongom, vajon hányan jönnek el. Mert nem idegződött be nálam (ennyi év után sem), hogy mindegy mi történik, fontos, hogy hatalmas sikerként kommunikáljuk. A VMSZ (és média csatlósai) ezt már sikeresen alkalmazza. Még ha nem lopnák (na nem az ötleteiket) a szavazataikat…
Szóval háromnegyed hét után kezd jönni a közönség: régi ismerősök, hivatalos személyek, egykori politikusok. Kellemesen meglepődtem. A kétnyelvűség koncepciója viszont bukásra állt: a többség magyarul nem tudó volt. Ergo ha meg akarjuk értetni magunkat, marad a szerb nyelv. Nem volt gond.
A házigazda Nedim Sejdinović volt, Csaba pedig moderált. Néhány mondatban elmondtam, miért is alakult asztaltársaságunk (a vajdasági pártok kiközösítették az értelmiséget, amely szerencsétlenségére többnyire még mindig Újvidéken van). A függetlenek honlapja az Autonomija.info erről ezzel a címmel számolt be: Bodiš: Mađarski političari ne vole intelektualce. Bizony nem. Csak a sajátjaikat, akik szolgálnak. A Szabadkára visszavonult politikai „elit” történelmileg sem dicsekedhet értelmiségi bájjal: Kosztolányi messzire menekült, Csáth meg öngyilkos lett. Lehet válogatni.
Szerencsés Zsuzsi következett, aki darabokra szedte az „autista” vajdasági magyar sajtót, de főleg annak világító tornyát, az agitpropos (az én elnevezésem, csakis az én felelősségem!) Magyar Szót. Persze a hallgatóságnak ez is elég szörnyű volt, hát ha még látnák a Pannon TV-t…Megtudnák mi a vajdasági magyar igazság! Kosztolányi vagy Csáth?
Gerold Laci is a vajdasági magyar sajtó romlásáról, a szerkesztés hiányáról beszélt, Németh Árpi pedig arról, hogy Brazíliában bezzeg nem lehetne ilyen sajtót üzemeltetni. Pressburger Csaba laptopján mutatta meg a Magyar Szó (Észak Koreát is überelő – ismét az én kommentem!) alázattanának legkirívóbb példáit.
Nemcsak tömény politikával, hanem szórakoztatással is szolgáltunk. Ottó, aki félretette felolvasásra szánt szövegét és élménybeszámolót tartott a Bódis cukrászda könyvtárosaként szerzett tapasztalatairól, a különböző vezetéknevek és hordozóinak tanulmányozásáról…Jó volt érezni, hallani, hogy a hallgatóság vette a lapot és jókat derült.
Radics Viktória, aki riporteri feladatot is vállalt (Végel Lacit kérdezte a Bűnhődés című könyve magyarországi kiadása kapcsán) megjegyezte, hogy a vajdasági magyar irodalom két jelenlevő apostola közül az egyik kifejezetten homo politicus (Végel), a másik pedig homo aestheticus (Tolnai).
Végel nem is cáfolt erre rá, hiszen egyrészt a vajdasági magyar sajtó szellemi állapotát a titoizmus idején tapasztaltakhoz hasonlította. És végül az est üzenete. Végel, indulatoktól sem mentes okfejtésével figyelmeztetett: nagyon jó, ahogy a VMSZ vezetése nyilatkozik a vajdasági autonómiáról, de ez nem menti fel az a vád alól, hogy a párt és a tanács demokratikusságát számolja fel.. Ezt a vajdasági autonómistáknak is fel kell fogniuk.
Következő cikk: Orbán katonái a Magyar Nemzeti Bankban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
OKTATÁSI ÜRÖMÖK
A legújabb PISA teszt szerint „a szerbiai tanulók eredményei 50 ponttal alacsonyabbak, mint a Gazdasági Együttműködési >
Magyar mozgalom – A vég kezdete
Mozgalmat mozgalommal lehet legyőzni. Az orbáni populista mozgalommal szemben most egy magyari populista mozgalom áll. Az >
Egyre lejjebb a lejtőn
A külföldi diplomatáknak fel lehet róni, hogy csak egy forrásból, vagyis egyoldalúan és tévesen tájékozódnak. Ha >
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >