2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Napló Kör naplója

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Napló Kör naplója
(Németh Árpád fotója)

Tolnai Ottóval és Megyeri Palival indultunk hétfőn kora délután Szabadkáról (via Palics) a tartományi fővárosba (vagy ezt már alkotmányosan nem is lehet leírni? Igazából, mindegy.).

Rendhagyónak igérkezik szabadelvű asztaltársaságunk mostani fellépése a vajdasági független újságírók székhelyén, ugyanis két nyelvűre tervezzük. Attól függően, hogy milyen összetételű lesz a hallgatóság.

A független vajdasági újságírókról még csak annyit, hogy a Napló két alapítója is a kezdő csapatban volt majd negyed évszázaddal ezelőtt. Nagyon jó látni, hogy az egyesület továbbra is a vajdasági autonómia egyik legfontosabb intézménye és nem véletlen, hogy állandó támadások érik az itteni nacik részéről, álbetörésekkel akarják megfélemlíteni és a „hazaárulókról” készített listákon törzstagként szerepel. Magyarországon tán még sósavval is megfenyegtnék. De hát ott már van elég „hazaáruló”, a neohorthysta rezsimnek nincs szüksége behozatalra.

Szóval a fővárosban befordultunk Végel Lacihoz és a gyanús nevű Lilly patika előtt, mint tapasztalt nemzetközi összeesküvők, kerekes bőröndöt cseréltünk. Ennek jelentőségét csak történelmi távlatokban lehetne megvílágítani.

Odatalálunk a Rádióhoz, és a régi színház épületében Ottó könyvesboltba látogat (ez egy könyvtárosi rögeszme). Átvágunk az újvidéki belvárosra annyira jellemző (kicsit törökös, kicsit modernül csiricsári) átjárókon és kijutunk a Jovan Zmaj utcán, ahol a függetlenek lakoznak. De nem az eredeti helyükön, mert néhány évvel ezelőtt kénytelen voltak átköltözni az utca tulsó oldaláról, amelynek erkélyéről a hősi miloševići időkben alternatív tévé híradókat „sugároztunk”.

Szerencsés Zsuzsi és Pressburger Csaba már a helyszínen voltak, lázasan dolgozva a másnapra közvitára bocsátandó sajtótörvény tervezet miatt. Eszembe jutott, de nem mondtam: miért nem alapítanak Szerbiában is egy párti média tanácsot, oszt minden probléma megoldva. A bökkenő csak az, hogy még nincs meg ez a párt. De jó úton haladnak.

Kissé szorongom, vajon hányan jönnek el. Mert nem idegződött be nálam (ennyi év után sem), hogy mindegy mi történik, fontos, hogy hatalmas sikerként kommunikáljuk. A VMSZ (és média csatlósai) ezt már sikeresen alkalmazza. Még ha nem lopnák (na nem az ötleteiket) a szavazataikat…

Szóval háromnegyed hét után  kezd jönni a közönség: régi ismerősök, hivatalos személyek, egykori politikusok. Kellemesen meglepődtem. A kétnyelvűség koncepciója viszont bukásra állt: a többség magyarul nem tudó volt. Ergo ha meg akarjuk értetni magunkat, marad a szerb nyelv. Nem volt gond.

A házigazda Nedim Sejdinović volt, Csaba pedig moderált. Néhány mondatban elmondtam, miért is alakult asztaltársaságunk (a vajdasági pártok kiközösítették az értelmiséget, amely szerencsétlenségére többnyire még mindig Újvidéken van). A függetlenek honlapja az Autonomija.info erről ezzel a címmel számolt be: Bodiš: Mađarski političari ne vole intelektualce. Bizony nem. Csak a sajátjaikat, akik szolgálnak. A Szabadkára visszavonult politikai „elit” történelmileg sem dicsekedhet értelmiségi bájjal: Kosztolányi messzire menekült, Csáth meg öngyilkos lett. Lehet válogatni.

Szerencsés Zsuzsi következett, aki darabokra szedte az „autista” vajdasági magyar sajtót, de főleg annak világító tornyát, az agitpropos (az én elnevezésem, csakis az én felelősségem!) Magyar Szót. Persze a hallgatóságnak ez is elég szörnyű volt, hát ha még látnák a Pannon TV-t…Megtudnák mi a vajdasági magyar igazság! Kosztolányi vagy Csáth?

Gerold Laci is a vajdasági magyar sajtó romlásáról, a szerkesztés hiányáról beszélt, Németh Árpi pedig arról, hogy Brazíliában bezzeg nem lehetne ilyen sajtót üzemeltetni. Pressburger Csaba laptopján mutatta meg a Magyar Szó (Észak Koreát is überelő – ismét az én kommentem!) alázattanának legkirívóbb példáit.

Nemcsak tömény politikával, hanem szórakoztatással is szolgáltunk. Ottó, aki félretette felolvasásra szánt szövegét és élménybeszámolót tartott a Bódis cukrászda könyvtárosaként szerzett tapasztalatairól, a különböző vezetéknevek és hordozóinak tanulmányozásáról…Jó volt érezni, hallani, hogy a hallgatóság vette a lapot és jókat derült.

Radics Viktória, aki riporteri feladatot is vállalt (Végel Lacit kérdezte a Bűnhődés című könyve magyarországi kiadása kapcsán) megjegyezte, hogy a vajdasági magyar irodalom két jelenlevő apostola közül az egyik kifejezetten homo politicus (Végel), a másik pedig homo aestheticus (Tolnai).

Végel nem is cáfolt erre rá, hiszen egyrészt a vajdasági magyar sajtó szellemi állapotát a titoizmus idején tapasztaltakhoz hasonlította. És végül az est üzenete. Végel, indulatoktól sem mentes okfejtésével figyelmeztetett: nagyon jó, ahogy a VMSZ vezetése nyilatkozik a vajdasági autonómiáról, de ez nem menti fel az a vád alól, hogy a párt és a tanács demokratikusságát számolja fel.. Ezt a vajdasági autonómistáknak is fel kell fogniuk.

2013. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

1989. október 23. és a republikánus gondolat

Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az >

Tovább

A mi kipcsák vérünk

Azt pedig, hogy Orbán, Szijjártó és a magyarországi kormányzat helyesli és támogatja a török fegyveres erők >

Tovább

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább