2021. október 23. szombat
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Napló Kör naplója

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A Napló Kör naplója
(Németh Árpád fotója)

Tolnai Ottóval és Megyeri Palival indultunk hétfőn kora délután Szabadkáról (via Palics) a tartományi fővárosba (vagy ezt már alkotmányosan nem is lehet leírni? Igazából, mindegy.).

Rendhagyónak igérkezik szabadelvű asztaltársaságunk mostani fellépése a vajdasági független újságírók székhelyén, ugyanis két nyelvűre tervezzük. Attól függően, hogy milyen összetételű lesz a hallgatóság.

A független vajdasági újságírókról még csak annyit, hogy a Napló két alapítója is a kezdő csapatban volt majd negyed évszázaddal ezelőtt. Nagyon jó látni, hogy az egyesület továbbra is a vajdasági autonómia egyik legfontosabb intézménye és nem véletlen, hogy állandó támadások érik az itteni nacik részéről, álbetörésekkel akarják megfélemlíteni és a „hazaárulókról” készített listákon törzstagként szerepel. Magyarországon tán még sósavval is megfenyegtnék. De hát ott már van elég „hazaáruló”, a neohorthysta rezsimnek nincs szüksége behozatalra.

Szóval a fővárosban befordultunk Végel Lacihoz és a gyanús nevű Lilly patika előtt, mint tapasztalt nemzetközi összeesküvők, kerekes bőröndöt cseréltünk. Ennek jelentőségét csak történelmi távlatokban lehetne megvílágítani.

Odatalálunk a Rádióhoz, és a régi színház épületében Ottó könyvesboltba látogat (ez egy könyvtárosi rögeszme). Átvágunk az újvidéki belvárosra annyira jellemző (kicsit törökös, kicsit modernül csiricsári) átjárókon és kijutunk a Jovan Zmaj utcán, ahol a függetlenek lakoznak. De nem az eredeti helyükön, mert néhány évvel ezelőtt kénytelen voltak átköltözni az utca tulsó oldaláról, amelynek erkélyéről a hősi miloševići időkben alternatív tévé híradókat „sugároztunk”.

Szerencsés Zsuzsi és Pressburger Csaba már a helyszínen voltak, lázasan dolgozva a másnapra közvitára bocsátandó sajtótörvény tervezet miatt. Eszembe jutott, de nem mondtam: miért nem alapítanak Szerbiában is egy párti média tanácsot, oszt minden probléma megoldva. A bökkenő csak az, hogy még nincs meg ez a párt. De jó úton haladnak.

Kissé szorongom, vajon hányan jönnek el. Mert nem idegződött be nálam (ennyi év után sem), hogy mindegy mi történik, fontos, hogy hatalmas sikerként kommunikáljuk. A VMSZ (és média csatlósai) ezt már sikeresen alkalmazza. Még ha nem lopnák (na nem az ötleteiket) a szavazataikat…

Szóval háromnegyed hét után  kezd jönni a közönség: régi ismerősök, hivatalos személyek, egykori politikusok. Kellemesen meglepődtem. A kétnyelvűség koncepciója viszont bukásra állt: a többség magyarul nem tudó volt. Ergo ha meg akarjuk értetni magunkat, marad a szerb nyelv. Nem volt gond.

A házigazda Nedim Sejdinović volt, Csaba pedig moderált. Néhány mondatban elmondtam, miért is alakult asztaltársaságunk (a vajdasági pártok kiközösítették az értelmiséget, amely szerencsétlenségére többnyire még mindig Újvidéken van). A függetlenek honlapja az Autonomija.info erről ezzel a címmel számolt be: Bodiš: Mađarski političari ne vole intelektualce. Bizony nem. Csak a sajátjaikat, akik szolgálnak. A Szabadkára visszavonult politikai „elit” történelmileg sem dicsekedhet értelmiségi bájjal: Kosztolányi messzire menekült, Csáth meg öngyilkos lett. Lehet válogatni.

Szerencsés Zsuzsi következett, aki darabokra szedte az „autista” vajdasági magyar sajtót, de főleg annak világító tornyát, az agitpropos (az én elnevezésem, csakis az én felelősségem!) Magyar Szót. Persze a hallgatóságnak ez is elég szörnyű volt, hát ha még látnák a Pannon TV-t…Megtudnák mi a vajdasági magyar igazság! Kosztolányi vagy Csáth?

Gerold Laci is a vajdasági magyar sajtó romlásáról, a szerkesztés hiányáról beszélt, Németh Árpi pedig arról, hogy Brazíliában bezzeg nem lehetne ilyen sajtót üzemeltetni. Pressburger Csaba laptopján mutatta meg a Magyar Szó (Észak Koreát is überelő – ismét az én kommentem!) alázattanának legkirívóbb példáit.

Nemcsak tömény politikával, hanem szórakoztatással is szolgáltunk. Ottó, aki félretette felolvasásra szánt szövegét és élménybeszámolót tartott a Bódis cukrászda könyvtárosaként szerzett tapasztalatairól, a különböző vezetéknevek és hordozóinak tanulmányozásáról…Jó volt érezni, hallani, hogy a hallgatóság vette a lapot és jókat derült.

Radics Viktória, aki riporteri feladatot is vállalt (Végel Lacit kérdezte a Bűnhődés című könyve magyarországi kiadása kapcsán) megjegyezte, hogy a vajdasági magyar irodalom két jelenlevő apostola közül az egyik kifejezetten homo politicus (Végel), a másik pedig homo aestheticus (Tolnai).

Végel nem is cáfolt erre rá, hiszen egyrészt a vajdasági magyar sajtó szellemi állapotát a titoizmus idején tapasztaltakhoz hasonlította. És végül az est üzenete. Végel, indulatoktól sem mentes okfejtésével figyelmeztetett: nagyon jó, ahogy a VMSZ vezetése nyilatkozik a vajdasági autonómiáról, de ez nem menti fel az a vád alól, hogy a párt és a tanács demokratikusságát számolja fel.. Ezt a vajdasági autonómistáknak is fel kell fogniuk.

2013. március 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább

„БОЛДОГ СЗУЛИНАПОТ МЕГКЕСВЕ КИВАН НЕНА”

Már eddig is, de hat hónap múlva – vagyis éppen a választások után, amikor a törvény >

Tovább