2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A vatikáni piros masni

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

A pápa lemondásának története kész film: pénz, hatalom, szex. Fellini kamerájára kívánkozott volna. Paraméter.sk

Hogy pénzről van szó, azt jól bizonyítja a Vatikán bankjának letiltása. Hogy hatalomról, az magától értetődő, erről szól az inas által kiszivárogtatott dokumentumok ügye, a Vatileaks-botrány. Illetve a szexről.

Pontosabban, mint írta múlt héten a La Republica, úgy tudják, a pápa utódjára hagyta e botrány kezelését, és (részben vagy egészben) emiatt mondott le. Ugyanis a belső vizsgálat megzsarolt homoszexuális főpapokra derített fényt. A Vatikán persze hallgat, mint a maszturbáláson kapott kamasz, de hát az ilyen ügyekről mindig kiszivárog valami: így az, hogy Benedek pápa a széfjében helyezte el a háromszáz oldalas, piros masnival (!) átkötött dossziét. Ennek böngészésével kezdheti utódja a hivatali idejét. A média úgy tudja, "minden a 6. és a 7. parancsolat megsértése körül forog”. A 6. parancsolat a paráznaságról, a 7. meg a lopásról szól. Paráznaság alatt az egyház a homoszexualitást érti, így a lap, amely azt is tudni véli, hogy a homoszexuális főpapok egy részét olyan „laikusok” zsarolják, akikkel "evilági jellegű" kapcsolatuk volt. Ez meg az egyházi szlengben nyílt utalás a homoszexualitásra.

Faszán állunk! – mondhatnánk stílusosan. Most nem a pedofil-ügyek miatt áll térdig a szarban az egyház, hanem homoszexuális főpapjai miatt. Hangsúlyozzuk, utóbbival nekünk semmi problémánk nincs (az a problémánk, hogy nekik ez probléma), amennyiben a főpapok felnőtt férfiakkal szórakoztak, és mindnyájan önkéntes alapon. Ilyen a természet, az meg, hogy az egyház ezt egyenesen bűnnek véli, legyen az ő bajuk, szégyenük – mi több, az ő bűnük, az ő vétkük. Képtelenek megérteni, hogy a homoszexualitás nem betegség, nem az ördögtől való, és bizony, az állatvilágban is jelen van. Miért ne lenne hát az egyházban? És hogy a papok közt vélhetően ugyanannyi százaléknyi a homoszexuális (hajlamú) ember, mint a társadalom egészében. Szóval, aki ezt sem érti, az foglalkozzék valami mással, ne az emberek lelki és erkölcsi életével. Mert hát utóbb mindig az derül ki, hogy köztük is akadnak „paráznák”. Hogy az aranyat, a pénzt meg mindig is szerették, az  most szót sem érdemel.

Akik meg azt állítják, hogy Benedek pápa hibái ellenére is nagyszerű gesztust gyakorolt lemondásával, íme, láthatják, szó sincs arról, hogy azt ismerte volna be, nem képes már ellátni feladatát idős kora, betegségei miatt. Hisz ha a piros masnis ügy létezik, világos, hogy a pápa berezelt. Attól, hogy szembenézzen azzal, mekkora baromság a papi nőtlenség, ami mellett ő mindig maximálisan kitart. És hogy a papok közt is vannak pedofilok (és ez a betegség), meg melegek is (ami meg nem az), és ez nem isteni csoda vagy átok, hanem a természet rendje, csókolom. Ha ez a pápa sem ragaszkodott volna körömszakadtával a cölibátushoz, talán a jelenlegi klérus tagjai közt ha kevesebb meleg nem is lett volna (lásd még egyszer: genetika, természet), de pedofil talán igen, és már jobban állna a szénájuk. Kevésbé szegnék meg úton-útfélén a Tízparancsolatot, és tőlük már ez is teljesítmény lenne.

A Vatikán piros masnijáról rögtön az Amarcord jut eszünkbe, Fellini zseniális filmje a múlt század harmincas éveinek Olaszországáról. A Mussolini uralta, fasizálódó Itáliában nem tilos a prostitúció, a férfiak macsó-mód a nők után koslatnak, az otthonokban teljes a patriarchátus, a fenekét riszáló fiatal hölgy meg szeretné megtalálni fehér lovon érkező hercegét, aki végül egy kopasz csendőr alakjában érkezik meg. De az egyedüli normális alak épp az elmegyógyintézetben élő nagybácsi, aki, miután családja kihozza ebédre, az almafa tetejére mászik, és azt ordítja napestig, hogy „Nőt akarok!” Végül csak egyik gondozója, a törpe apáca tudja őt leparancsolni a fáról, de ő egyből.

A fojtott erotikától (meg politikától, családi veszekedésektől és humortól) túlfűtött filmben minden viszony álságos, a hatalom emberei hazugok, a tanárok balfék idióták, bár helyenként szép és öröm az élet. De álságos a pap is, aki meggyóntatja a kamasz fiúkat. És leginkább az érdekli őt, hogy a fiatalok magukhoz nyúlnak-e – mert ha igen, Szent Lajos sírva fakad, mondja. Mintha e témától izgulna be a pap. Ám alig valamit is vall be Titta Biondi, miközben azon meditál gyónás közben, hogy de hát a pap is ezt csinálja, ő sem bírná, ki, ha látná a bögyös trafikosnőt, vagy Szent Antalkor, az állatok megáldásakor a biciklire felszálló asszonyok fenekét. Amikor Titta megkérdi a paptól, tudja-e, hogy úgy csókolódznak nők s férfiak, hogy egymás szájába dugják a nyelvüket, a pap felmordul, hogy itt ő kérdez…

Hát ez az. Az Amarcord pont negyven éve készült, de a Vatikán még az 1930-as évek (kvázi)morális és szellemi szintjét sem éri el, amikor a film játszódik. Úgy tesznek, mintha senki az égvilágon nem sejtené, mi a tosz van. Mintha még a babákat is a gólya hozná.

Ideje lenne megnézniük az Amarcordot, és felújítani a vatikáni könyvtár állományát. Mert az effajta titkolódzásnak már a kis olasz városkában sem volt se jelene, se jövője, nem hogy a 21. században. A piros masnit meg kössék a hajukba, nekünk azzal semmi bajunk nem lesz. Ígérjük.

 

2013. február 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább