Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Hát én immár kit válasszak?
Szerbhorváth György
A magyar pártkínálat olyan, mint a disznótoros: bőséges, de fosat.
Azt még majdnem megértem, hogy a nem (szélső)jobboldali pártok rettegnek a potenciális határon túli szavazatoktól, mert ugyebár a határon túli magyar, az irracionális barom, az érzelmeire hallgat, nem az eszére, nem adózik Magyarba’, úgyhogy még mindegy is neki. Bezzeg a határon belüli magyar, az csupa észlény, racionális adózó és úgy szurkol az APEH-NAV-nak, akár egy fradista még a szétzüllött csapatának, vagyis rohadtul épeszű, és heteken át ül a konyhaasztalnál, dobol ujjaival a viaszterítőn, miközben Török Gábor és Kiszelly Zoltán politológusokat hallgat kazettáról. Eközben karikákat rajzol a kifröccsent pörkölszaftba, és minden vasárnap délután konzíliumot tart a rokonokkal és a szomszédokkal a fokozódó bel-helyzetről, majd alapos megfontolás után elmegy szavazni. Aztán mégis: tömegek csapódnak ide-oda, folyton idiótákat emelve a hatalomba. De a bel-magyar szavaztóktól nem tartanak a magyarországi pártok.
Aztán – nem egyedül, azt hiszem – itt vagyok én, aki először szavaz majd Magyarországon, adózóként. Röpke 18 évbe került megkapni a magyar állampolgárságot, igaz, nem mindig éltem itt. A de-szépen-hangzó „urna elé járuló” rutinom azért megvan: Kis-Jugoszláviában, Szerbiában Milošević alatt nem volt túl nehéz (ellen)szavazni, s bukása után sem, bár jellemzően olyanokat választottam, akik nem győztek, vagy át sem lépték a küszöböt, marginalizálódtak, rosszabb esetben egy-kettőre elkurvultak.
Itt viszont nem azért nem tudok egyelőre választani, mert ne lenne kínálat. Csak részemről nincs meg a kereslet. Az ún. magamfajta hatalmon lévőre eleve nem szívesen szavaz, és ezúttal ez semminemű dilemmát sem jelent. Ott, ahol Semjén Zsolt fővadász osztja az igét és CD-n osztja a himnuszt a határon túli iskoláknak, mert az internetet neki még nem találták fel, illetve Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője naponta sipítozik arról, hogy az MSZP a bűnözők oldalára állt, s Ron Werbert emlegetve szalonzsidózik, nem kell sokat gondolkodni, annál többet hányni. Amikor a minap magánnyugdíjunk elzabrálója, e szőke démon a Demokrata Koalíciónak esett neki, hogy ők csak megszorítani akarnak – bezzeg ők csak „csomagolnak” és dinamikusan újítanak -, egy pillanatra mg Gyurcsányt is megsajnáltuk. De aztán rájövünk, hogy mindenkinek, aki a hatalom betege és/vagy bohóc, megvan a párja. Ők ketten pontosan összeillenek.
Mert a DK hétvégi kongresszusán Gyurcsány ultimátumot adott, így mondta, mert szerinte Orbán leváltása „hazafias kötelesség”: "Ha összefogunk, győzünk, és győz Magyarország, ha széthúzunk, akkor el fogunk bukni, és el fog bukni Magyarország is." Gyurcsány tehát megalomániájában oda jutott, hogy az ország megmentése csak úgy lehetséges, ha ő is benne van a buliban. Ha nincs, bukta/világvége/káosz. És aki nem áll az ő oldalára Orbán megbuktatása érdekében, nem hazafi. Félreértés ne essék, magam is a kormányzat elhasalását remélem, de a gyurcsányi diskurzus pont ugyanolyan kizárólagos, mint az orbáni: Aki nincs velünk, az ellenünk. Aki nem azt akarja, amit mi, nem csatlakozik a mi táborunkhoz - az nem hazafi. Vagyis maga is a hazafi-diskurzussal operál, és ő is pont ugyanúgy kirekesztő, csak másképp fogalmazza meg „a haza nem lehet ellenzékben” típusú, autoriter-diktatórikus krédót, s aki a másképpen gondolkodókban rögtön az ellenséget, a hazaárulót látja.
És attól is csak a fejünk fájdul meg, amikor az alkotmányos rend helyreállítását szorgalmazza (pedig ahhoz kétharmad kéne, ami egyhamar aligha lesz meg), majd azt hangsúlyozza, hogy a rendőrséget meg kell védeni a 2006. őszi fellépésért – az elkövetett jogsértések ellenére is, így ő. Mi van? Mert hát a rendőrség még sem kollektíve lett elítélve, és mi az, hogy az elkövetett jogsértések ellenére? Ez lenne a gyurcsányi demokrácia, hogy egyes jogsértőket nem szabad még felelősségre sem vonni? És pont rendőrt nem?
Ettől már csak Vona „apukám” Gábor volt „viccesebb” a hétvégén, aki, akár Hitlernek volt szokása, kiállt pártelnökként a pulpitusra, le se lehetett onnan vakarni, és odanyálazott egy több, mint egyórás beszédet. A zsebnáci odáig farolt, hogy íme, vége a liberális demokráciának és a globális kapitalizmusnak (majd holnap szólok ia Kálvin téri kínaiban, hogy cuccoljanak haza). De majd új rend jő. Ahol nem a kollektív felmentés lesz a módi, mint Gyurcsánynál, hanem a kollektív bűnösség vezetődik be: "ha gyilkolsz, ha erőszakoskodsz, akkor az egész pereputtynak ugrott a segély, apukám, ha cigány vagy, ha magyar". Azaz a felmenők, a rokonok bűneiért fog bűnhődni más is – közben ugyanez a Jobbik hőzöng amiatt, hogy anno a ma kisebbségben élő magyarokat pereputtyostól büntették kollektíve a magyar kormányzatok politikája miatt.
De józanságot már az LMP-től sem várunk el, a túró tudja, mit akar még ez a párt azon felül, hogy a győztes, Schiffer-féle pártfrakció se Gyurcsánnyal, se az Együtt 2014-gyel nem akar együttműködni. Vagyis igen, de nem úgy. Vagy majd meglátjuk, vagy nem látjuk. Ígéretes politika, lesz még Schiffer bokréta Orbán kalapján, vagy nem lesz. Mármint a parlamentben sem. (Bréking nyúz: e sorok megírása után már kiderült, hogy szétszakad a párt.)
És akkor itt az Együtt 2014, vagyis a Haza és Haladás, a Szolidaritás meg a Milla. Mit mondjak: ellenzékiként szimpatikusak, főleg a Milla (volt) vicces, szellemes, neoavangárd. De hát minden ilyen mozgalomnak van egy kifutása ideje, amíg összetartja őket a közös, megbuktatandó ellenfél. Ezt meg egyszer átéltem a szerbiai Ellenállásban: csupa okos, fiatal ember, mozgalmárok, lázadók, akik – hitték – megbuktatták Miloševićet. Aztán amint párttá váltak – konkrét program és vezetőség nélkül! – akkorát hasaltak, hasaltunk, hogy meg is szűnt az egész.
Igaz, legalább szégyenünkben nem kellett elsüllyednünk a későbbiekben. De egyelőre nehéz oly pártot választani Magyarországon, hogy ne rettegjünk attól – meg fogjuk bánni.
Következő cikk: Attila Mesterházy’s official visit to Washington
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Megint szép lett
Kellett ez a néhány nap, hogy feldolgozzam azt, ami Magyarországon történt időszámításunk után 2026-ban. Nehéz pontos, >
És most hogyan tovább?
Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >
Csapdahelyzet a VMSZ számára
Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >
VMDK: Stop a politikai erőszaknak!
A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >
Végre
Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >
Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek
Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >
A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA
Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >
A VMDK azt üzente Magyar Péternek, hogy ne melengesse keblén a viperát!
Felháborító, hogy azok beszélnek partnerségről, akik az utolsó pillanatig kétes körülmények között gyűjtötték a levélszavazatokat a >
Önök legnagyobb bűne, hogy minderről a vajdasági magyarság egy jelentős része még csak nem is hallott!
Az az igazság, hogy Önök morálisan olyan mélyre süllyesztették ezt a társadalmat, hogy évtizedekbe telik majd >
Jó lenne, ha a damaszkuszi úton a VMSZ nem tagadná meg önmagát
Miután a VMSZ vezetői a magyarországi parlamenti választások után azzal mosakodnak, hogy ők nem tehetnek róla, >
Szerbia a mérsékelt autokráciák között
Aleksandar Vučić elnök és a Szerb Haladó Párt uralja a politikai rendszert, hatékonyan ellenőrizve a kormányt, >
VMDK: Palics többet érdemel nem csak kirakatintézkedéseket
Juhász Bálint „stratégiai fejlesztésről” szóló kijelentései, valamint a VMSZ politikusainak – köztük Pásztor Bálint – támogatása >