2019. október 15. kedd
Ma Teréz, Aranka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Hát én immár kit válasszak?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Hát én immár kit válasszak?
Nehéz választás (leocbrito illusztrációja)

A magyar pártkínálat olyan, mint a disznótoros: bőséges, de fosat.

Azt még majdnem megértem, hogy a nem (szélső)jobboldali pártok rettegnek a potenciális határon túli szavazatoktól, mert ugyebár a határon túli magyar, az irracionális barom, az érzelmeire hallgat, nem az eszére, nem adózik Magyarba’, úgyhogy még mindegy is neki. Bezzeg a határon belüli magyar, az csupa észlény, racionális adózó és úgy szurkol az APEH-NAV-nak, akár egy fradista még a szétzüllött csapatának, vagyis rohadtul épeszű, és heteken át ül a konyhaasztalnál, dobol ujjaival a viaszterítőn, miközben Török Gábor és Kiszelly Zoltán politológusokat hallgat kazettáról. Eközben karikákat rajzol a kifröccsent pörkölszaftba, és minden vasárnap délután konzíliumot tart a rokonokkal és a szomszédokkal a fokozódó bel-helyzetről, majd alapos megfontolás után elmegy szavazni. Aztán mégis: tömegek csapódnak ide-oda, folyton idiótákat emelve a hatalomba. De a bel-magyar szavaztóktól nem tartanak a magyarországi pártok.

Aztán – nem egyedül, azt hiszem – itt vagyok én, aki először szavaz majd Magyarországon, adózóként. Röpke 18 évbe került megkapni a magyar állampolgárságot, igaz, nem mindig éltem itt. A de-szépen-hangzó „urna elé járuló” rutinom azért megvan: Kis-Jugoszláviában, Szerbiában Milošević alatt nem volt túl nehéz (ellen)szavazni, s bukása után sem, bár jellemzően olyanokat választottam, akik nem győztek, vagy át sem lépték a küszöböt, marginalizálódtak, rosszabb esetben egy-kettőre elkurvultak.

Itt viszont nem azért nem tudok egyelőre választani, mert ne lenne kínálat. Csak részemről nincs meg a kereslet. Az ún. magamfajta hatalmon lévőre eleve nem szívesen szavaz, és ezúttal ez semminemű dilemmát sem jelent. Ott, ahol Semjén Zsolt fővadász osztja az igét és CD-n osztja a himnuszt a határon túli iskoláknak, mert az internetet neki még nem találták fel, illetve Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője naponta sipítozik arról, hogy az MSZP a bűnözők oldalára állt, s Ron Werbert emlegetve szalonzsidózik, nem kell sokat gondolkodni, annál többet hányni. Amikor a minap magánnyugdíjunk elzabrálója, e szőke démon a Demokrata Koalíciónak esett neki, hogy ők csak megszorítani akarnak – bezzeg ők csak „csomagolnak” és dinamikusan újítanak -, egy pillanatra mg Gyurcsányt is megsajnáltuk. De aztán rájövünk, hogy mindenkinek, aki a hatalom betege és/vagy bohóc, megvan a párja. Ők ketten pontosan összeillenek.

Mert a DK hétvégi kongresszusán Gyurcsány ultimátumot adott, így mondta, mert szerinte Orbán leváltása „hazafias kötelesség”:  "Ha összefogunk, győzünk, és győz Magyarország, ha széthúzunk, akkor el fogunk bukni, és el fog bukni Magyarország is." Gyurcsány tehát megalomániájában oda jutott, hogy az ország megmentése csak úgy lehetséges, ha ő is benne van a buliban. Ha nincs, bukta/világvége/káosz. És aki nem áll az ő oldalára Orbán megbuktatása érdekében, nem hazafi. Félreértés ne essék, magam is a kormányzat elhasalását remélem, de a gyurcsányi diskurzus pont ugyanolyan kizárólagos, mint az orbáni: Aki nincs velünk, az ellenünk. Aki nem azt akarja, amit mi, nem csatlakozik a mi táborunkhoz - az nem hazafi. Vagyis maga is a hazafi-diskurzussal operál, és ő is pont ugyanúgy kirekesztő, csak másképp fogalmazza meg „a haza nem lehet ellenzékben” típusú, autoriter-diktatórikus krédót, s aki a másképpen gondolkodókban rögtön az ellenséget, a hazaárulót látja.

És attól is csak a fejünk fájdul meg, amikor az alkotmányos rend helyreállítását szorgalmazza (pedig ahhoz kétharmad kéne, ami egyhamar aligha lesz meg), majd azt hangsúlyozza, hogy a rendőrséget meg kell védeni a 2006. őszi fellépésért – az elkövetett jogsértések ellenére is, így ő. Mi van? Mert hát a rendőrség még sem kollektíve lett elítélve, és mi az, hogy az elkövetett jogsértések ellenére?  Ez lenne a gyurcsányi demokrácia, hogy egyes jogsértőket nem szabad még felelősségre sem vonni? És pont rendőrt nem?

Ettől már csak Vona „apukám” Gábor volt „viccesebb” a hétvégén, aki, akár Hitlernek volt szokása, kiállt pártelnökként a pulpitusra, le se lehetett onnan vakarni, és odanyálazott egy több, mint egyórás beszédet. A zsebnáci odáig farolt, hogy íme, vége a liberális demokráciának és a globális kapitalizmusnak (majd holnap szólok ia Kálvin téri kínaiban, hogy cuccoljanak haza). De majd új rend jő. Ahol nem a kollektív felmentés lesz a módi, mint Gyurcsánynál, hanem a kollektív bűnösség vezetődik be: "ha gyilkolsz, ha erőszakoskodsz, akkor az egész pereputtynak ugrott a segély, apukám, ha cigány vagy, ha magyar". Azaz a felmenők, a rokonok bűneiért fog bűnhődni más is – közben ugyanez a Jobbik hőzöng amiatt, hogy anno a ma kisebbségben élő magyarokat pereputtyostól büntették kollektíve a magyar kormányzatok politikája miatt.

De józanságot már az LMP-től sem várunk el, a túró tudja, mit akar még ez a párt azon felül, hogy a győztes, Schiffer-féle pártfrakció se Gyurcsánnyal, se az Együtt 2014-gyel nem akar együttműködni. Vagyis igen, de nem úgy. Vagy majd meglátjuk, vagy nem látjuk. Ígéretes politika, lesz még Schiffer bokréta Orbán kalapján, vagy nem lesz. Mármint a parlamentben sem. (Bréking nyúz: e sorok megírása után már kiderült, hogy szétszakad a párt.)

És akkor itt az Együtt 2014, vagyis a Haza és Haladás, a Szolidaritás meg a Milla. Mit mondjak: ellenzékiként szimpatikusak, főleg a Milla (volt) vicces, szellemes, neoavangárd. De hát minden ilyen mozgalomnak van egy kifutása ideje, amíg összetartja őket a közös, megbuktatandó ellenfél. Ezt meg egyszer átéltem a szerbiai Ellenállásban: csupa okos, fiatal ember, mozgalmárok, lázadók, akik – hitték – megbuktatták Miloševićet. Aztán amint párttá váltak – konkrét program és vezetőség nélkül! – akkorát hasaltak, hasaltunk, hogy meg is szűnt az egész.

Igaz, legalább szégyenünkben nem kellett elsüllyednünk a későbbiekben. De egyelőre nehéz oly pártot választani Magyarországon, hogy ne rettegjünk attól – meg fogjuk bánni.

2013. január 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább