2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

50:0

Bódis Gábor
Bódis Gábor
50:0

Régi vágyam, hogy sportriporter­ként tengessem fennmaradt újságírói életemet. És ebben a töretlen hitem­ben még a környezetünkben dadogva settenkedő ezüst és aranytollal ékeskedők példája sem ingatott meg. Sőt még az sem, hogy kedvenc csapatom, a Spartacus már csak hazajáró lélekként viselkedik az első ligások társaságá­ban, akik, a maguk részéről, jobb sorsra érdemes vasutasaimat feltörlő ronggyal összetévesztve galádul kilyuggatják.

De most egy másik csapatról van szó, amelynek egyesek, úgy egy esztendővel ezelőtt, szintén a rongy szere­pét szánták. Csalatkozniuk kellett azonban, mert a Napló sziklaszilárd vé­delmével és gólerős csatársorával kidriblizte a goromba gáncsoktól sem visszariadó ellenfeleket. Példaképe az aranycsapat volt, a legkedvencebb csele meg a dupla passz.

Mások szerint a Napló csapatának a sikere csupán abban rejlik, hogy a liga jelenleg túl gyenge. Meg, hogy a bírók is részrehajlóak voltak. Mármint úgy, hogy a Napló ellen fújtak, és emiatt a közönség – a gyengébb iránti ősidők­ből fakadó rokonszenvtől hajtva – a szívébe zárta a gárdát. Csakhogy a szív nem elég a ligában maradáshoz. Eh­hez valami más is kellene. Mondjuk az, ami miatt Puskás Öcsi vagy kisfocit, vagy nagyfocit kínált. Ez a valami pe­dig csak úgy teremtődik meg, ha ke­ményen megdolgozunk érte. Mi taga­dás, a csapatnak vannak tehetséges játékosai, az átigazolási időszakban is odafigyeltünk, de azért a rendszeres edzés tette meg a magáét. Meg az, hogy néhány becsúszó szerelés nem sikerült. Nekik.

Egy magánklub esetében sokan úgy vélik, kész csoda, ha egy idényben az első ligában marad. Megkapaszkodni annál nehezebb, mert a többi csapatot igen hathatósan támogatja a Szövet­ség, így aztán semmi gondjuk sincs: üresek a lelátók, de a kassza fel­töltődik. A jegyek nyomtatása többe kerül, mint az ára, de hát, sebaj, segít rajtuk a Szövetség. És ha emiatt néha ordító helyzetet is kihagynak? Istenem, senki sem tökéletes. Ha a Szövetség azt mondja, hogy le kell feküdni, ebből nem csinálnak lelkiismereti problémát Az vesse rájuk az első követ, aki szem­be merte köpni a Szövetséget. Aki a pénzt adja.

Csak mellékesen jut eszembe, hogy egyszer teljesen ártatlan szem- és fül­tanúja voltam egy beszélgetésnek, amelyben az akkor még létező északi tartomány nevét viselő focicsapat egy­kori kapuvédője (aki a szemöldökfa alatt szokott állni – ahogyan a szakma nagyjai fogalmaznának) beszámolt a klub belügyes (naná, majd kisiparos!) főnökének, hogy milyen nagyokat tu­dott a labda mellé ugrani, ha azt az ügy úgy követelte meg. A mi ligánk­ban, azt hiszem, a jeles, néhai váloga­tott csupán ügyetlen műkedvelőnek bi­zonyulhatna. Nálunk öngólokat véteni nem holmi mazochizmus, hanem az eszmei odaadottság sziklaszilárd hité­nek kiteljesedése. És miközben a jám­bor hátvéd a saját hálóját célozza, még illegeti is magát, hogy: „milyen jó is nekem, boldog vagyok, hogy felnya­latták velem a – füvet!”.

Így aztán irtó nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy az emberre – ez eset­ben a csatárra – ne lehessen ráfogni a leshelyzetet. Amikor ugyanis napjaink lelátóin, szurkolási hévből kifolyólag a testcseleket mellőző, „felvágós” közép­hátvédet néven nevezi, akkor a fanyalgós „tárgyilagosak” azt vetik szemére, hogy „azért nem kellett volna ilyen nyíltan”. A Napló középpályásaként ki­jelenthetem, hogy nyíltságom csupán a következő taktikát tartotta szem előtt: a gólokat nem akkor rúgják, amikor én akarom, hanem, amikor erre lehetőség van. Mit jelent ez a mi konkrét foci-esetünkben? Azt, hogy a fanyalgásnak csak akkor lenne helye, ha normális ligában harcolnánk a mi­nél jobb helyezésért. A mi ligánk saj­nos még mindig csak egy csapat ligá­ja, ahol a többiek akkor rúgnak labdá­ba, ha a nézőközönség felfortyan és a védtelen rendőrökre támad. Akik a liga becsületét védik. Nehogy szó érje a ház elejét.

Vannak olyan szurkolók is, akik azt a kérdést teszik fel: vajon a Napló csapata ki tud-e futni a pályára, ha a mi ligánkban is rendeződik a helyzet. Erre én csak azt tudom válaszolni, hogy először is: a mi ligánkban egyha­mar nem fog rendeződni a helyzet; másodszor: ha rendeződne is a helyzet valami csoda folytán, mi bizonyítja, hogy ez a Napló gárdájának a kárára történne.

Most már csak az következhet, hogy a hatalom, vagyis a Szövetség a betonvédelmet, vagy közkeletű idegen szóval a cattanacciót, alkalmazza. Mert számára más már nem maradt. Meg­próbálta megfélemlíteni a nem jegyel­adásból élő játékosokat – több-keve­sebb sikerrel. Megkísérelte ajzószerek (értsd: Szövetség-ellenes bogyók) használatának vádjával diszkvalifikálni a jegyeladásból élő csapatokat. Ezt úgy képzelte el, hogy az általa kisze­melt, öngólokra nem hajlamos játéko­sokat egyszerűen kiutasítja a zöld pá­zsiton kívülre, azzal a jelszóval, hogy nem az a legény, aki a gólokat lövi, hanem az, aki az öngólokat adja. Erre a logikára épül a mi kis ligánk is: nem az a fontos, hogy saját gondolataid (akarom mondani cseleid) legyenek, hanem, hogy a másokét jól tudjad a saját hálódba vágni.

Mert most az átmeneti liga idősza­kát éljük. Átmegyünk az egyik végletből – ugyanabba a végletbe. Vizsgál­juk csak meg: eddig a ligában csak egy csapat játszott, a többiek meg egy igazi liga látszatát keltve, állandóan a labda mellé rúgtak. Most viszont hatalmas változás történt: már minden csa­pat játszik, és az egy igazi kivételével, mindannyian önfeledten gyártják az öngólokat.

Ezt nevezik mifelénk demokratikus ligának. Csak azt nem értem, hogy az európai ligákba miért nem fogadnak be bennünket Azazhogy értem: ők még nem jutottak el erre a szintre. Képzeljék el, azt hiszik a kis naivak, hogy létezik liga irányítás nélkül! Mi mást tehetnénk, minthogy sajnáljuk őket.

Ebben a sajnálatban nyert a Napló 50:0-ra.

1991. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább