2020. október 26. hétfő
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mítoszok a Don-kanyarról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Mítoszok a Don-kanyarról

Ungváry Krisztián történész az Indexen közöl írást a 70 évvel ezelőtti eseményekhez fűződő tévhitekről. Ungváry mindenek előtt felsorolja a Don kanyarról alkotott mítoszokat? „(1) a hadsereget „meghalni” küldték ki a Donhoz és rosszul szerelték fel, ami ott történt az egy „második Mohács”, (2) a katonai ellenállás a szovjet támadás után minimális volt és (3) a magyar hadsereg alapvetően humánusan viselkedett a helyi lakossággal – szemben a németekkel, akik kegyetlenek voltak.”

Mi az utolsó mítoszról, a humánus magyar katonaság legendájáról szólót emeltük ki:

„Ez a mítosz részben természetes reakció is volt a pártállami rendszer rágalmaival szemben. Az is igaz, hogy a magyar honvédséget semmilyen ideológiai megkötöttség nem terhelte, szemben a Wehrmachttal vagy az SS-el. Biztos, hogy sok magyar tiszt humánusan viselkedett. Ha azonban a történetek orosz vagy ukrán olvasatát állítjuk a magyarral szembe, akkor elég elborzasztó képet kapunk. A magyar honvédség kevésbé viselkedett fegyelmezetten, mint a Wehrmacht. A két szervezetet összehasonlítva, az elsőnél gyakoribban voltak az önkényeskedések, kevésbé voltak tekintettel a helyi lakosság érdekeire. Ez nem meglepő, hiszen szemben a Wehrmachttal, amely messzemenőkig rá volt utalva a helyi lakosság együttműködésére, a magyar csapatok abból indulhattak ki, hogy szovjetunióbeli tartózkodásuk ideiglenes vendégszereplés csupán.“

„Emellett a magyar honvédség intézményesen ugyanúgy kivette a részét bizonyos háborús bűncselekményekből, mint a német. Ahol magyarok voltak a megszálló alakulatok, ott ők gyűjtötték össze a helyi zsidóságot, ők biztosították legyilkolásukhoz a karhatalmat. Sajnos a magyar királyi honvédség semmivel sem volt humánusabb, mint egy átlag Wehmacht-egység. Minderről a magyar közvélemény sajnos szinte semmit sem tud. Furcsa módon a kommunista diktatúra óvakodott az ilyen ügyek nyilvánosságra hozatalától, mivel attól tartott, hogy ez is zavarná a népek közötti internacionalista barátságot, emellett sejtették azt is, hogy ez effajta propaganda csak olaj volna a tűzre és még inkább fokozná a Szovjetunió iránt érzett negatív érzelmeket.”

„Nem szükségszerű azonban, hogy a magyar honvédséggel kapcsolatos effajta mítoszok sértetlenül éljenek még ma is. Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart című, 2002-ben megjelent visszaemlékezése, vagy akár a Pergőtűz című filmalkotás egyes szereplőinek elszólásai egyaránt adtak lehetőséget arra, hogy ezt a legendát is kritika érje. Sajnos azonban erre az (ön)kritikára máig nem mutatkozik igény.”

„Erdélyi Péter filmrendező 2003-ban járt a Don-kanyarban és eredetileg azt tervezte, hogy a magyar hadsereg kálváriájáról forgat filmet az eredeti helyszínen. Ezt meg is tette és „Sírjaik a Donra néznek” című alkotása adásba is került. A forgatás alatt azonban legnagyobb megdöbbenésére azzal szembesült, hogy a helyiekben finoman szólva is vegyes kép él a magyarokról: „Először megütötték a tanárnőt, rögtön a földre esett. Amikor a földön volt már, szuronnyal hasba szúrták. Ő így feküdt. A kislánya meg pontosan mellette. Feküdnünk kellett, nem volt szabad felállnunk. Miután hason szúrták, a vér sugárban ömlött így, felfelé. Erre az anyám eltakarta az arcomat, hogy ne lássam. Ne nézd Lenka, ne nézd… Erre kihúzta a magyar a szuronyt, majd az asszony copfját a kezükre csavarták, és valahová elvonszolták.” – mondta a láthatóan megrendült Jelena Zemjanszkih urivi nyugdíjas Erdélyinek. „Doni tükör” című filmjét, amiben a háború „másik arcát” kívánta bemutatni, nem volt hajlandó leadni a magyar állami televízió.”

„Nem állítom, hogy az események orosz emlékezete (amit ráadásul szintén számos mítosz terhel) közelebb állna az igazsághoz, mint a magyar. Az azonban biztos, hogy csak az egyikből soha sem fogjuk megtudni, mi is volt a Don-kanyarban a történelmi realitás. És azt sem remélhetjük másoktól, hogy a mi szenvedéseink iránt érzékenységet tanúsítson, ha ugyanezt a gesztust mi feléjük nem gyakoroljuk.”

2013. január 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak”

A délvidéki magyarok hogyan is jártak, kerültek ki ebből a folyamatból? Kárpótolva lettek-e vagy sem? Voltak-e >

Tovább

Elvesztettem egy országot, de maradt egy város

Szóba került a kisebbségi állapot is. Emiatt nem siránkozok, elfogadtam, vállalom, ezzel élek és nem azonosulok >

Tovább

Akinek Gorbacsov volt a riportere

Zolcer Jánossal valamikor a kilencvenes évek elején ismerkedtem meg Münchenben, amikor egy ideig ott éltünk Évával >

Tovább

Minden befejezetlen, még a rendszerváltás is

Az ellenzéki pártok nem alkalmazkodnak az új helyzethez, nehezen veszik tudomásul, hogy többé nem Milošević izolációs >

Tovább

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább