2020. május 28. csütörtök
Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Az egyetem értelme

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Az egyetem értelme
(ELTE, Budapest)

Az Erdélyből áttelepült és sűrűn hazajáró költő úgy örült, mint egy gyerek, amikor elmesélte, hogy a kolozsvári és marosvásárhelyi diákok szimpátiatüntetésen álltak ki a magyarországi társaik mellett – írja Széky János a Paraméteren:

„A Sapientia lényegében az erdélyi elit Tőkés Lászlóhoz húzó törpe minoritásának intézménye; ezt a csoportot a Fidesz – a Duray–Tőkés-szabály jegyében – akár kormányon, akár ellenzéken minden méltányosságon és józan belátáson túl támogatja, kockáztatva még azt is, hogy a romániai magyarságnak nem lesz parlamenti képviselete. (Hiába minden nagyhangú önreklám, a budapesti vezetőség huszonhárom éves tanulóidő és lassan hét év kormányzati tapasztalat után nemzetpolitikai ügyekben ugyanolyan reménytelenül amatőr, mint a külpolitikában vagy a gazdaságban.) A külhoni magyar egyetemek létrehozása az egyik olyan ügy, amelyben a realizmus érzékenységet sért. Akár a Selye alapításakor, itt is elkerülték a kérdést: ha a magyar közösség humán és szakértelmiségének megerősítése a tét, akkor a képzés nagy részét miért ne végezhetnék ugyanígy vagy jobban a már meglévő magyarországi egyetemek? Vagy hogy a magyarul elsajátított szaknyelvnek mennyi haszna van a többségi nyelv közegében. Magyarán: nincs elég diák és nincs elég (kellő tudású) helyi oktató.”…

„A hallgatókról azonban lepereg az ideológia. Az egyetem alapításának annyi értelme biztosan volt, hogy normális, értelmes magyar fiatalok kerültek egy csapatba. S azért tudták „megmenteni a mundér becsületét”, mert a tudatos életüket egy liberális demokráciában élték le. Rossz minőségűben, de a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legpuhább diktatúra, hát még a kemény, Ceaușescu-szabású. Nincs olyan „magasabb szempont”, mint az idősebb nemzedékeknél, amely meggátolná, hogy lássák a mostani magyar kormány végletes otrombaságát és amatőrségét. Ugyanez elmondható bámulatosan sikeres budapesti társaikról is.”…

2012. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kékek és vörösök

Korrigálni akar. Az egyetlen, akire ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási >

Tovább

Milošević, az úttörő

Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták >

Tovább

A Magyar Mozgalom Szabadkán és Zentán indul

Az elnökség szerint azért, hogy legyen a magyar kisebbségnek választási lehetősége. Ezenkívül kérik a szavazókat, hogy >

Tovább

Küzdelem a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a >

Tovább

Kaméleonok kora

Ma sok művész és író Kišsel próbálja kozmetikázni a múltját. Persze, mértékkel, óvatosan és igencsak ravaszul, >

Tovább

A náci irodalomról

A „La literatua nazi”-ról viszont Páger Antal jutott eszembe, noha a jó Téni bá épp nem >

Tovább

Hát egy magyar mennyit ér?

Legyek én is patetikus: nem egy román vagy magyar nemzetállam a mi jövőnk, nem is a >

Tovább

A románellenesség ellen

Sajnos hazánk nem egészséges. Milliók nem értik, miért néz ránk irtózattal a fél világ. Van ebben >

Tovább

30 éve (Keszég Karcsi)

Határincidens happy enddel. Az új főszerkesztő egy ideig vitte az addigi szerkesztéspolitikát, majd külső és belső >

Tovább

A Kúria a cigánygyerekeknek igazságot szolgáltatott

Végre örömhír Magyarországról. Ütközetet vesztett a fajüldöző, fajgyűlölő politika. Már régóta nem veszített. Legfőbb ideje volt. >

Tovább

Nesze nektek intimizmus, mondja a koronavírus

Nem zárom ki, hogy születik néhány fontos mű is, csakhogy azok elsősorban nem csak a koronavírus >

Tovább

30 éve (5. rész)

Egy vita, amely akár manapság is folyhatna. Tartalmilag legalább is, de ma már, a pártsajtó korában >

Tovább