Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Karácsonyi évzáró
Bódis Gábor
Különös viszketegség lesz úrrá ilyenkor a képernyőt bámuló írástudón. Mérleget kell készíteni, mert mi lesz, ha csak nekünk nem lesz. Hal nélkül karácsony? Vagy kocsonya tormamentesen? Hát fröccs nélkül vacsora?
Szóval: botrány. Emiatt a naplo.org sem maradhat ki a cirkuszból.
Sok érdekes dolog történt velünk. Mondjuk, kirúgtak bennünket a Duna TV-ből. Igaz a kegyes aktus még tavaly nyáron történt, de hatásaiban csak most ért be. Azaz: Árpád 2011. december utolsó napján távozott, én meg csak idén áprilisban. Neki a mostani Szellem Duna vezérigazgatója adta át az úti laput, nekem meg a magyar újságírás új világító tornya, az a fiatal titán, aki miután meghamisította (és ami számára még súlyosabb: ez azonnal ki is derült) Cohn-Bendit sajtóértekezletét, azonnal főszerkesztőnek neveztek ki. Így tombol már két és fél éve a sajtószabadság Magyarországon.
Kényszerből nyugdíjba vonultunk. Árpád mert túl fiatal volt, én meg már elég érett.
Eljött hát az idő, hogy akcióba lépjünk.
Először is a Naplót megszórtuk egy kis politikával. Mivel ez a kétszemélyes show nem tud egy napilapot, sőt még egy hetit sem helyettesíteni, így főleg csak vélemény rovata van, amelyben olyan írásoknak adunk helyet, amelyeket érdekesnek tartunk és amelyek zömével egyet is értünk.
A Napló egy Budapesten bejegyzett és főleg Magyarországgal, Vajdasággal és a Balkánnal foglalkozó médium. Akárcsak kőkorszaki felmenője a még nyomdában készült Napló (1990-1997).
Felelősséggel vállalva az öntömjénezés gyalázatos vádját, csupán egy nagyon kedves levélből szeretnénk idézni:
„Az írások hangvételükben, mondandójukban figyelmeztető, felhívó erejűek, a magamfajtának, aki nem a képernyő előtt tölti az életét, pótolhatatlan többletinformációt adnak. A legfontosabb azonban, hogy a határon túli magyarokról a Maga segítségével lehet tiszta és hitelesen csengő mondatokat hallani, az otrombaság, a nagy haza puffogtatás világában pedig ennél aligha lehet fontosabb.”
Ezúttal is köszönjük.
A Napló politizálása még nem váltott volna ki nagyobb vihart (kivéve a lelkekben), ha nem lépünk még egyet.
Évtizedek óta zavart az a körülmény, hogy a vajdasági magyar érdekvédelemnek becézett rideg politizálás Szabadkára vidékiesedett. Tudatában vagyok annak, hogy a Bódis cukrászda a világ közepe, azt azonban még a legbeszűkültebb tudatom sem tudja felfogni, hogy Szabadka az újvidéki értelmiség nélkül hogyan lehet a vajdasági (a délvidékinek lehet – az az ő dolguk) magyarság központja. Ahol az a legfontosabb kérdés, hogy ki lesz a város polgármestere. Meg, hogy melyik pártbunkó lehet, mondjuk a Parking vállalat tapasztalt vezére. Éljenek boldogan, de ne az egész vajdasági magyarság nevében.
Megalakult a Napló Kör. Az asztaltársaság.
Öten kezdtük: Gerold, Tolnai, Végel és mi ketten. Majd a többiek: Balázs, Pressburger, Radics és Szerencsés.
A szabadkai nacionalista vonulat (a VMSZ-MNT rikoltozóan önsajnálkozó függeléke, meg a minden ismerettől független pannonosok) azonnal farkast kiáltott és kiakadt a nevünkön. Tulajdonképpen rajtunk. Mit kavar itt néhány Kossuth-díjas és hazaáruló? Vesszenek, mielőtt megzavarnák Szabadka lassan hömpölygő semmittevését!
Azóta háromszor ültünk asztalt társasággal. Kétszer Szabadkán, egyszer Újvidéken. Itt ígértük meg, hogy februárban ismét ott leszünk.
A színház klubban, ahol 23 évvel ezelőtt a Napló is megfogant.
Nem felejtkezhetünk meg a Szegedi Halászcsárdáról sem. Amely éppen Budapesten van, a Belgrád rakparton. Törzshellyé vált a kirúgott dunások számára. Belépő csak bumáskával! MTVA alkalmazottak kíméljenek! Majd amikor kirúgják őket, jöhetnek.
És ha már belejöttem a dicsekvésbe, még egy adoma. Nem nyilvános rendezvényen Orbán Viktor egyik propagandistája az írásaimat (Vreme, Danas, Blic) undorítóknak nevezte és most jön a csattanó: szerinte úgy írok mint a Süddeutsche Zeitung.
Most ugyan a gyermekszületés ünnepe van, de mi mennybe megyünk!
Kommentek
Köszönöm Gábor és Árpád, hogy minden nyugdíjas reggelemet bearanyozzátok a csak a NAPLÓ-ban olvasható kommentárokkal és apró "szösszenetekkel". Kívánok Nektek kellemes ünnepeket, egy egészségben boldog 2013-as évet és szerezzetek nekünk továbbra is szép napokat írásaitokkal (meg persze a sok külső "munkatárs" jelentkezésével).
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >