2022. május 20. péntek
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Neoplanta avagy az Ígéret Földje (1.)

Városregény (Részlet)

Végel László
Végel László
Neoplanta avagy az Ígéret Földje (1.)
Újvidék és Pétervárad látképe a Dunával (Rohbock metszete)

Az utolsó vacsora

Két napig ki se mozdultam a házból, fogta halkabbra Lazo. Az anyám könyörgött, maradjak a szobában. Senki sem tudja, mi történik. Csak már jöjjenek, nyögte ki anyám. Be ne valld, hogy az oroszok ellen harcoltál, suttogta. Aztán október 23-án bevonultak az oroszok meg a partizánok. Anyám a falon lógó szentkép meg apám fényképe előtt imádkozott. Azt ajánlotta, hogy továbbra is rejtezkedjek, és senki isten fiának se áruljam el, hogy Horthy katonája voltam. Ha kérdezik, ki vagyok, mi vagyok, akkor azt válaszoljam, hogy szerb vagyok és az apám szabadította fel a várost, oktatott.

Néhány nap múlva mégis kimerészkedtem az utcára. Szétnéztem a Futaki utcán, de nem mertem elmenni a Szabadság térig. A kórház hajdan oly szép szecessziós épülete előtt találkoztam egykori kuncsaftommal, Gavranov úrral, akit gyakorta szállítottam haza a Kraljica Marija sörözőből, ahol a hársfák alatt szívesen sörözgetett a városi tisztviselőkkel, megvitatta velük a világ dolgait. Nagyvonalú ember volt, mindig busás borravalót adott. Először durván rám förmedt, mert úrnak szólítottam, aztán megenyhült és közölte velem, hogy ideiglenesen, reméli csak ideiglenesen Gavranov elvtárs a neve, viszont ha az amerikaiak megérkeznek, akkor újra úr lesz. Ha egyáltalán ideérnek, miután az oroszok megelőzték őket, tette hozzá gondterhelten. Tudakolóztam, szerinte mi vár ránk a következő napokban. Hm, még hogy mire számíthatunk, dohogott. Semmire, illetve, egészen pontosan semmi jóra. Tíz évig hűségesen szolgáltam Sándor királyt, emiatt azt kellett megérnem, hogy most a városházán nem néznek jó szemmel rám. Kolhoz, dohogott Gavranov úr, az vár ránk! Meg egyenlőség, szabadság! Új világ születik, fiam, méltatlankodott.

Értem, uram, bólintottam. Ellenben sehogy sem ment a fejembe, hogy tulajdonképpen mit is akar mondani. Elvtárs, érted, elvtárs! Egyenlőre a kommunisták őrjöngnek itt. Hát, ettől sem lettem okosabb. Inkább kisétáltam a Futaki úti piacra, ahol néhány ember lődörgött, árus viszont egy megveszekedett se. Furcsállottam ezt a helyzetet. Végül, rászántam magam és kimerészkedtem a Szabadság térre, ahol egyetlen egy bérkocsist sem találtam.

Alighogy hazaértem, Terzić főosztályvezető lépett az udvarunkba. Megörültem neki, mert a háború előtt sokszor kocsikáztunk ki a Fruška gora-i borospincékbe, ahol sváb recept szerint készítették a birsalma pálinkát, a bermetet meg a többi karlócai borkülönlegességet. Azért jött, hogy összeírja a családtagokat, mert, mint mondta, a néphatalom lisztet, cukrot, zsírt osztogat; mindenki, aki arra érdemes, megkapja a fejadagját. Köszönöm Terzić úr, válaszoltam. Görcsbe rándult arcizmáról láttam, hogy újra elhibáztam. Hiába, a szám erre állt rá. Új világban élünk, dörögte, itt nem lesznek gazdagok meg szegények, nincsenek urak meg szolgák, mindannyian elvtársak vagyunk. Elnézést, értettem Terzić elvtárs, javítottam ki magam. Óvatosan megpróbáltam afelé terelni a szót, hogy mikorra készítsem elő a fogatot, mikor óhajt a Fruška Gorába kirándulni?

Terzić szemlátomást töprengett. Tekintete elárulta, hogy érzékeny pontján érintettem, és hogy szívest örömest kocsikázott volna velem a szerémségi lankákon. Azonban… Természetesen, válaszolta elbizonytalanodva, egyszer ennek is eljön az ideje. Erre vonatkozóan egyelőre nincs utasítás, folytatta hivatalos hangon, nem lehet máról-holnapra mindenről gondoskodni. Tudod jól, hogy a népelnyomó világban csak az urak sétakocsikáztatták magukat.  A jövőben a proletárok is bérkocsiba ülnek, biztosan igénylik, ne izgulj, kapni fogsz munkaengedélyt. Nem egy tucat, hanem több száz fiáker fog Újvidék utcáin poroszkálni. Köszönöm, hogy emlékeztettél. Nagyon jó ötletnek tartom, fiacskám. Az első pártülésen fel fogom vetni a kérdést: mi legyen az újvidéki bérkocsikkal? Előbb azonban rendezned kell a számlád. Ha jól tudom, Horthynál szolgáltál. Értem én, kényszerítettek, elhurcoltak, miegymás. A szerbek muszájból mentek, erre van megbocsátás! Viszont neked bizonyítanod kell, fiacskám. Ezután aprólékosan kifejtette, mire is gondolt valójában. Mindenekelőtt, be kell lépned a kommunista pártba, aztán minden egyszerűbb lesz. Ezt az egyet el tudom intézni. Kapsz tagsági könyvecskét, munkaengedélyt. Ennek birtokában gond nélkül szállítmányozhatsz. Csak egyelőre titokban kell tartani, még illegalitásban vagyunk, érted?

Na, jól van, ha csak ennyi az egész, mondtam, akkor betagosodom. Elégedetten nyugtáztam, hogy anyámnak nem kell tovább rettegnie, aránylag könnyen megúsztam.

Neoplanta avagy az Ígéret Földje (2.)

2012. december 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kígyóbőr táska és a DB

Ekkor jött a „rossz rendőr” duma, hogy maga egy magas posztot tölt be (főszerkesztő voltam az >

Tovább

Az enyhüléstől az elhűlésig

Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e >

Tovább

Orbán meg akarja tartani Moszkva jóindulatát

A Handelsblatt a német üzleti élet újságja szerint az olajembargó kapcsán nem csupán a pénz a >

Tovább

Egy görög dráma színésznővel

A sajtóigazolványunkkal simán bejutottunk. Az első, akibe beléptünkkor belebotlottunk, Melina Mercouri világhírű görög színésznő volt. Lelkendezve >

Tovább

Brezsnyev utolsó kongresszusa

Az utolsó Brezsnyev-kongresszus közben volt alkalmam kicsit körülnézni Moszkvában: Vörös tér, Lenin Mauzóleum stb. Az egyik >

Tovább

A tudósító

Később letiltattam a hitelkártyámat, majd elmentünk a jugoszláv nagykövetségre, ahol éppen egy vajdasági volt a nagykövet >

Tovább

Tanjug-huszár vígan diktál

Az igazi Dominó tulajdonosának a képe ugyanott lóg, ahol eredetileg is lógott, a söntés felett, de >

Tovább

Vučić: Hamarosan élelmiszerhiány lesz és a túlélésért kell küzdeni

A szerb elnök nemrégiben még magabiztosan bizonygatta, hogy országa simán át fogja  vészelni a gazdasági nehézségeket, >

Tovább

Időközben Újvidéken: a TV aranykora

Ez volt a magyar szerkesztőség aranykora, és ezt azért merem ilyen szerénytelenül kijelenteni, mert a többiek >

Tovább

Újvidékre kéne menni

Persze mai szerény nézetem szerint a belpolitikai újságírás az Újságírás, csakhogy abban az időben számomra érthetetlen >

Tovább

Újvidék – primo tempo

A nyári szünet megszülte az első lépésemet az újságírás felé. Már pontosan nem emlékszem, hogy kitől >

Tovább

Putyin vesztésre áll, de a padlón is veszélyes lehet

A Washington Post vezércikke arra figyelmeztet, hogy Oroszország vesztésre áll Ukrajna ellen, ezért Putyin még veszélyesebb >

Tovább