Ma Dezső, Vilmos, Renáta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A magyar kapitalizmus logikája
Szerbhorváth György
Az emberek csak azt veszik, ami a legszükségesebb. Cigit, sört, meg egységet a mobiljukra.
A magyar kormány unortodox tervei szerint szerepel, hogy ezentúl interneten kapjuk a gázt, és házipálinkában fizethetjük az adót. Vagy valami hasonló, az isten sem tud már elmenni ezeken.
A minap elmentem a postára, hogy befizessem a NAV-nak (az APEH utódjának) az elveszett munkajogi perem utáni költségeket, amit rám vertek. Már nagyon vártam a számlát, hisz fél éve zajlott le a per, nos, a hiper-szuper magyar bíróságnak eddig tartott kiküldeni a csekket és a formanyomtatványt, amely másról sem szól, mint hogy ha nem fizetek időben, miképp fogok ráfaragni kamatostul. Amúgy a levél is vagy két hétig utazott.
A postán rájöttem arra is, miért. Mert a Magyar Posta minden mással foglalkozik, csak azzal nem, ami miatt postának hívják. Eddig is mindenki ki volt rájuk akadva – például az elviselhetetlen hőségre, amit télen maguknak produkálnak a postások. Nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkodott azon, hány nyugdíjas néni kapott tüdőgyulladást, miután átforrósodva bundájában a várakozás közepette kilépett a hidegbe. De ez nem hungaricum: a hivatalok mindenütt úgy működnek, hogy az ott dolgozók akkor is rövid ujjú ingben lehessenek, ha kinn dübörögnek a mínuszok, mint mostanság. Egyébként Mikulás napján jártam a postán, az egyik hölgy fején két piros szarv virított, jelezvén, vevők ők a viccre.
Ahogyan mi is azért megyünk szerintük a postára, hogy vegyünk ezt-azt. Eddig is zsibvásárra hasonlított egyik-másik posta, és a levélfelvétel és a csekkbefizetés érdekelte őket a legkevésbé: ellenben lehet mindenféle szerencsejátékot befizetni, autóbiztosítást kötni, a vitrinekben meg gyerekjátékok és -könyvek kínálják magukat, vagy épp egy-egy százas papírzsepi, mint a Kálvin téri postán.
De a Rákóczi térin újítottak. Nem vetődök oda sűrűn, de láttam, ott is kapható ajándék, ez meg az. Ám most tágra meredtek a pupilláim, és ehhez nem kellett drogoznom: mivel a posta elég nagy, hát kész áruházat nyitottak a közepén. Kapható itt írószer, mosószer, mindenféle szer, de ha várakozás közben megéheznénk-megszomjaznánk, édesség és üdítő közül is választhatunk. Viszont ha fogyasztanánk, ahhoz előbb a pulthoz kéne jutnunk, ott lehet kérni s fizetni – de oda a hagyományos postai szolgáltatások igénybe vételével lehet csak odaférkőzni. Ha húztunk sorszámot – ott viszont, értelemszerűen, nincs olyan opció, hogy üdítőt vagy csokit kérnénk, plusz két kiló mosóport.
A posta, mint általában mindenütt a világon, állami monopólium. Arra van kitalálva, amire. De hát ezek szerint nem rentábilis, ha már csokit és lottószelvényt kell árulniuk (és nem értjük, a Szerencsejáték Zrt. miért nem viszi ki a postát?). A magyar kormány újabb és újabb ötleteit hallván azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy közeleg az idő, amikor a jó kis postán vehetjük majd meg a cigit és a négycentnyi napindítót – amúgy nem lenne ez újdonság, anno minden faluban egy bolt volt (sőt, van), ami egyben kocsma, posta és minden más funkciót is ellátott. Tehát: vissza a régi szép időkbe. S a magyar állam, íme, az államosításban látja mindenre a megoldást, hisz – mint tudjuk – ezentúl kijelölt helyeken vehetjük meg a dohányt, de így lesz ez a 20 százaléknál (avagy foknál) erősebb alkoholos italokkal is. Fogadni merek rá (persze kérdés, hol? – a postán? a trafikban vagy a háziorvosomnál?, vagy mégis a lottózóban?), hogy egy csomó pia majd 19,9 fokos lesz.
Mindez persze idétlen viccelődésnek tűnhet. De sajnos nem az. Mert a múlt hét nagy eseménye volt, hogy kormányunk és pártunk bejelentette, számításaik szerint a gáz és az áram árát 10 százalékkal csökkenteni kell, mert szerintük ez így jogos. Ki nem szarja le, hogy az áram- és gázszolgáltatók profitorientált cégek – hát ne legyenek azok e szép magyar hazában! Hisz a profit a kapitalista ősbűn. A kommunizmus után a kommunizmus következik, olvasták ki Marxból, és rossznyelvek szerint mindez arra megy ki, hogy tönkrevágják az energiacégeket. És ha azok bekrepáltak, jön az állam (a Fidesz), és szépen államosítja őket.
Mert rájöttek, szép-szép az, hogy a dohányt csak fideszes trafikosok árusíthatják, még szebb, hogy a pálinkát is, de annyi eszük csak van, hogy kiszámolták, a gázban és áramban mégiscsak több zsé van. Ráadásul ezek nélkül élni is nehéz – tehát kereslet mindig lesz rá, igaz, cigire meg lőrére is. Meg a mobilra, ami után már szintén pluszban adózhatunk.
Minderről meg az jut eszembe, amit nemrég az egyik szerb tévéműsorban láttam. Az újságíró azután érdeklődött a trafikosnál, mennyire esett vissza a kereslet a válság okán. Amire a trafikos nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Az emberek csak azt veszik, ami a legszükségesebb. Cigit, sört, meg egységet a mobiljukra.
Következő cikk: Mire jó az RMDSZ az USL-nek (Szociálliberális Unió)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újra „csörtetnek bátran a senkik”
Dörögnek az ágyúk, nem merek és nem akarok hitelt adni a világháborús híreknek, de egyre inkább >
Végjáték
Izgalmas pillanatok voltak: átadtuk az útleveleket a szerb rendőrnek, a jobb lábam a gázpedálon. Készen álltam >
Végül csak elszakadt a cérna: ötünket kirúgtak a tévéből
„Természetesen nyugodt lelkiismerettel utasítottuk el az alaptalan rágalmakat, és kitartottunk követeléseink mellett, vagyis a pártatlan, objektív, >
Kettős élet
Halló! Ekecs Géza vagyok Münchenből, a Szabad Európa Rádióból. Bódis Gáborral szeretnék beszélni. Én is, de nem >
Disszidensnek lenni jó
Le is jött értünk a titkárnő és felkisért bennünket egy szobába, ahol hamarosan csatlakozott hozzánk Ribánszky >
Újvidék – identitás nélkül
Újvidék évszázadokon át nem egy nemzetállamban, hanem nemzetileg összetett országban létezett. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, >
A VMSZ (további) kormányzati szerepvállalásra készül
Pásztor Pista vezetésével a VMSZ tovább folytatja, tehát, az Aleksandar Vučićtyal kötött természetellenes szövetségét, aki – >
Folyik el a joghurt
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép >
Amikor egy kommunista csinovnyik találkozik a nacionalizmussal
„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek >
Fagyos szelek Belgrádból
Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább >
Már nyolc évvel ezelőtt is
„Az EU szankciókkal fenyegeti Oroszországot. Oroszország azonban nem ijedezik. Akik gyengítették az EU-t, azok erősítették Oroszországot. >
Joghurt
A vállalati étteremben, ahol régen vidáman vodkáztunk, később csak söröztünk, de a pljeskavica mindig is jó >