2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

A magyar kapitalizmus logikája

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A magyar kapitalizmus logikája
Buli után (freckledmystery fotója)

Az emberek csak azt veszik, ami a legszükségesebb. Cigit, sört, meg egységet a mobiljukra.

A magyar kormány unortodox tervei szerint szerepel, hogy ezentúl interneten kapjuk a gázt, és házipálinkában fizethetjük az adót. Vagy valami hasonló, az isten sem tud már elmenni ezeken.

A minap elmentem a postára, hogy befizessem a NAV-nak (az APEH utódjának) az elveszett munkajogi perem utáni költségeket, amit rám vertek. Már nagyon vártam a számlát, hisz fél éve zajlott le a per, nos, a hiper-szuper magyar bíróságnak eddig tartott kiküldeni a csekket és a formanyomtatványt, amely másról sem szól, mint hogy ha nem fizetek időben, miképp fogok ráfaragni kamatostul. Amúgy a levél is vagy két hétig utazott.

A postán rájöttem arra is, miért. Mert a Magyar Posta minden mással foglalkozik, csak azzal nem, ami miatt postának hívják. Eddig is mindenki ki volt rájuk akadva – például az elviselhetetlen hőségre, amit télen maguknak produkálnak a postások. Nem én vagyok az egyetlen, aki elgondolkodott azon, hány nyugdíjas néni kapott tüdőgyulladást, miután átforrósodva bundájában a várakozás közepette kilépett a hidegbe. De ez nem hungaricum: a hivatalok mindenütt úgy működnek, hogy az ott dolgozók akkor is rövid ujjú ingben lehessenek, ha kinn dübörögnek a mínuszok, mint mostanság. Egyébként Mikulás napján jártam a postán, az egyik hölgy fején két piros szarv virított, jelezvén, vevők ők a viccre.

Ahogyan mi is azért megyünk szerintük a postára, hogy vegyünk ezt-azt. Eddig is zsibvásárra hasonlított egyik-másik posta, és a levélfelvétel és a csekkbefizetés érdekelte őket a legkevésbé: ellenben lehet mindenféle szerencsejátékot befizetni, autóbiztosítást kötni, a vitrinekben meg gyerekjátékok és -könyvek kínálják magukat, vagy épp egy-egy százas papírzsepi, mint a Kálvin téri postán.

De a Rákóczi térin újítottak. Nem vetődök oda sűrűn, de láttam, ott is kapható ajándék, ez meg az. Ám most tágra meredtek a pupilláim, és ehhez nem kellett drogoznom: mivel a posta elég nagy, hát kész áruházat nyitottak a közepén. Kapható itt írószer, mosószer, mindenféle szer, de ha várakozás közben megéheznénk-megszomjaznánk, édesség és üdítő közül is választhatunk. Viszont ha fogyasztanánk, ahhoz előbb a pulthoz kéne jutnunk, ott lehet kérni s fizetni – de oda a hagyományos postai szolgáltatások igénybe vételével lehet csak odaférkőzni. Ha húztunk sorszámot – ott viszont, értelemszerűen, nincs olyan opció, hogy üdítőt vagy csokit kérnénk, plusz két kiló mosóport.

A posta, mint általában mindenütt a világon, állami monopólium. Arra van kitalálva, amire. De hát ezek szerint nem rentábilis, ha már csokit és lottószelvényt kell árulniuk (és nem értjük, a Szerencsejáték Zrt. miért nem viszi ki a postát?). A magyar kormány újabb és újabb ötleteit hallván azonban nem lehet kétségünk afelől, hogy közeleg az idő, amikor a jó kis postán vehetjük majd meg a cigit és a négycentnyi napindítót – amúgy nem lenne ez újdonság, anno minden faluban egy bolt volt (sőt, van), ami egyben kocsma, posta és minden más funkciót is ellátott. Tehát: vissza a régi szép időkbe. S a magyar állam, íme, az államosításban látja mindenre a megoldást, hisz – mint tudjuk – ezentúl kijelölt helyeken vehetjük meg a dohányt, de így lesz ez a 20 százaléknál (avagy foknál) erősebb alkoholos italokkal is. Fogadni merek rá (persze kérdés, hol? – a postán? a trafikban vagy a háziorvosomnál?, vagy mégis a lottózóban?), hogy egy csomó pia majd 19,9 fokos lesz.

Mindez persze idétlen viccelődésnek tűnhet. De sajnos nem az. Mert a múlt hét nagy eseménye volt, hogy kormányunk és pártunk bejelentette, számításaik szerint a gáz és az áram árát 10 százalékkal csökkenteni kell, mert szerintük ez így jogos. Ki nem szarja le, hogy az áram- és gázszolgáltatók profitorientált cégek – hát ne legyenek azok e szép magyar hazában! Hisz a profit a kapitalista ősbűn. A kommunizmus után a kommunizmus következik, olvasták ki Marxból, és rossznyelvek szerint mindez arra megy ki, hogy tönkrevágják az energiacégeket. És ha azok bekrepáltak, jön az állam (a Fidesz), és szépen államosítja őket.

Mert rájöttek, szép-szép az, hogy a dohányt csak fideszes trafikosok árusíthatják, még szebb, hogy a pálinkát is, de annyi eszük csak van, hogy kiszámolták, a gázban és áramban mégiscsak több zsé van. Ráadásul ezek nélkül élni is nehéz – tehát kereslet mindig lesz rá, igaz, cigire meg lőrére is. Meg a mobilra, ami után már szintén pluszban adózhatunk.

Minderről meg az jut eszembe, amit nemrég az egyik szerb tévéműsorban láttam. Az újságíró azután érdeklődött a trafikosnál, mennyire esett vissza a kereslet a válság okán. Amire a trafikos nemes egyszerűséggel így válaszolt: „Az emberek csak azt veszik, ami a legszükségesebb. Cigit, sört, meg egységet a mobiljukra.

2012. december 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább