2020. június 5. péntek
Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Bélszín ünnepekre

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Bélszín ünnepekre

„…az a négy csirkeláb nekem lesz, mondják a hentes képébe, és kérem még azt a szép far-hátat is, mert vendégeket várok” – írja Megyesi Gusztáv a Népszabadságban:

„Lassan három hete annak, hogy ismeretlen személyek betörtek a tatabányai Tappancs állatotthonba, és kutyatápot, sajtot, valamint krumplipürés bébiételt vittek magukkal nagy mennyiségben. Túl azon, hogy az állatok élelmezése került veszélybe, a menhely vezetője azért aggódik, nehogy a lopott élelmiszereket a tettesek árulni kezdjék, a bébiételek ugyanis mind lejártak, a sajtgyártól kapott készítmények pedig emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Meg kell nyugtatnunk a telepvezető asszonyt: először is a kétezer-tízes évek Magyarországán olyan, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer, nem létezik; a honi lakosság minimum harminc százalékának nemcsak piros pöttyöt lehelt a fenekére a teremtő, hanem vasgyomorral is ellátta, értve ezalatt, hogy lejárt bébiétel, ehetetlen sajt ki nem fog rajta, kutyatáptól, fénymagtól, szárított bolhától még csak fosást se kap.”…

„Magam már a kilencvenes évek elején az óbudai piacon láttam, hogy mi folyik a hatósági húsboltokban, csak akkor még gátlás nélkül hazudoztak az emberek. Aki csirke far-hátat kért, mindig hozzátette, hogy nem neki, hanem a kutyájának lesz, holott kutyája se volt. Mára a helyzet annyiban változott, hogy már fogyóban az önérzet: az a négy csirkeláb nekem lesz, mondják a hentes képébe, és kérem még azt a szép far-hátat is, mert vendégeket várok.”…

Hanem hamarosan mégiscsak ünnepek jönnek, s illene megadni a módját. Olvasni pár hete, hogy egy magyar vállalkozás előbb Svédországba, majd Szlovákiába szállított sertéskarajból készült marhabélszínt, megvan a cég neve meg a címe is telefonszámmal, kell-e mondani, hogy eleddig még nem sikerült egyetlen illetékesüket se megtalálniuk a magyar hatóságoknak. Ami csak azért sajnálatos, mert igen célirányos volna, ha azonnali hatállyal köteleznék őket, hogy osszák meg a lakossággal a technológiát: milyen lében, mekkora lavórban mennyi ideig kell áztatni a karajt, hogy bélszínnek lássuk mi magunk is.”

2012. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig

A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >

Tovább

Húsz éve (5. rész)

A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >

Tovább

Húsz éve (4. rész)

Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >

Tovább

Amiről nem beszélünk...

A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >

Tovább

Keresik az ajándékot

Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >

Tovább

Húsz éve (3. rész)

Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >

Tovább

Szerbia nem demokratikus ország

Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >

Tovább

Szabadulás Trianontól

Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >

Tovább

Az idegen nő

Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >

Tovább

Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)

A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >

Tovább

Trianon és a VMSZ

Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >

Tovább

Húsz éve (2. rész)

Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >

Tovább