Ma Fatime, Fatima, Bonifác névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Bélszín ünnepekre
Bódis Gábor
„…az a négy csirkeláb nekem lesz, mondják a hentes képébe, és kérem még azt a szép far-hátat is, mert vendégeket várok” – írja Megyesi Gusztáv a Népszabadságban:
„Lassan három hete annak, hogy ismeretlen személyek betörtek a tatabányai Tappancs állatotthonba, és kutyatápot, sajtot, valamint krumplipürés bébiételt vittek magukkal nagy mennyiségben. Túl azon, hogy az állatok élelmezése került veszélybe, a menhely vezetője azért aggódik, nehogy a lopott élelmiszereket a tettesek árulni kezdjék, a bébiételek ugyanis mind lejártak, a sajtgyártól kapott készítmények pedig emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Meg kell nyugtatnunk a telepvezető asszonyt: először is a kétezer-tízes évek Magyarországán olyan, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer, nem létezik; a honi lakosság minimum harminc százalékának nemcsak piros pöttyöt lehelt a fenekére a teremtő, hanem vasgyomorral is ellátta, értve ezalatt, hogy lejárt bébiétel, ehetetlen sajt ki nem fog rajta, kutyatáptól, fénymagtól, szárított bolhától még csak fosást se kap.”…
„Magam már a kilencvenes évek elején az óbudai piacon láttam, hogy mi folyik a hatósági húsboltokban, csak akkor még gátlás nélkül hazudoztak az emberek. Aki csirke far-hátat kért, mindig hozzátette, hogy nem neki, hanem a kutyájának lesz, holott kutyája se volt. Mára a helyzet annyiban változott, hogy már fogyóban az önérzet: az a négy csirkeláb nekem lesz, mondják a hentes képébe, és kérem még azt a szép far-hátat is, mert vendégeket várok.”…
Hanem hamarosan mégiscsak ünnepek jönnek, s illene megadni a módját. Olvasni pár hete, hogy egy magyar vállalkozás előbb Svédországba, majd Szlovákiába szállított sertéskarajból készült marhabélszínt, megvan a cég neve meg a címe is telefonszámmal, kell-e mondani, hogy eleddig még nem sikerült egyetlen illetékesüket se megtalálniuk a magyar hatóságoknak. Ami csak azért sajnálatos, mert igen célirányos volna, ha azonnali hatállyal köteleznék őket, hogy osszák meg a lakossággal a technológiát: milyen lében, mekkora lavórban mennyi ideig kell áztatni a karajt, hogy bélszínnek lássuk mi magunk is.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A haza ment el, mert mi nem mentünk sehova – a Vajdaságtól Szombathelyig
A hatalom által üldözött háborúellenes csoport tagjaként, vajdasági magyar újságíróként, kalandos úton került Magyarországra Komáromi Ákos >
Húsz éve (5. rész)
A Bódis-cukrászda történetének zárórészét átengedném Tolnai Ottó barátomnak, akit nemcsak az ihletett meg, hogy a cukrászda >
Húsz éve (4. rész)
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában >
Amiről nem beszélünk...
A kommunikáció először arról szólt, hogy tragédia előtt állunk, egy hónappal később pedig, hogy minden a >
Keresik az ajándékot
Eluralkodtak a minden nagyobb szenvedély nélküli, intelligens, művelt és óvatos szeretők. Megcsodálom őket, ám sajnálom, hogy >
Húsz éve (3. rész)
Az ünnepélyes megnyitás után azonnal beütött a ménkű: Bogár Laci és neje (a partnerek) úgy gondolták, >
Szerbia nem demokratikus ország
Amennyiben nem lesz biztosíték a szabad és tisztességes választási kampányra, a választások legitimitása elkerülhetetlenül kérdésesé válik. >
Szabadulás Trianontól
Nincs más a magyar nacionalizmuson kívül. Csak versengő nacionalizmusok vannak. Két kirekesztő diskurzus verseng egymással: az >
Az idegen nő
Az idegen nő egyszerre vonz és taszít. Felcsillant a szemem, amikor Tišma-regényben feltűnt Dornstädter kávéház. Ugyanott >
Soknyelvű ország – egynyelvű álom és emlék(mű)
A mesterséges nevek százai azonban bekerültek az Akadémiai Nagylexikonba, emiatt tévelyegnek úttalan utakon a magyar GPS-t >
Trianon és a VMSZ
Nem tűnik ki az sem, a Fidesz hogyan tekint arra, hogy stratégiai partnere, a Vajdasági Magyart >
Húsz éve (2. rész)
Folytatom a Bódis cukrászda 2.0 történetét. Az első részben arról volt szó, hogy miként került vissza >