2020. április 7. kedd
Ma Herman, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

New Age, régi nóta

Bódis Gábor
Bódis Gábor
New Age, régi nóta
A hamis klón (henning illusztrációja)

Ha kimutatnák egy húsz évvel ezelőtti dolgozatról, ami átment a gépezeten, hogy csupa gány és linkelés, magukat járatnák le – írja Széky János a Paraméteren:

„Semjén Zsolt kereszténydemokrata frakciótitkár (ma miniszterelnök-helyettes) az 1991-ben megvédett laurea, vagyis teológiai doktori dolgozatának 107. oldalán elkezd idézni egy szövegrészt Nyíri Tamástól, a 20. század második felének legnagyobb magyar katolikus teológusától. Az idézetbe ráadásul mondat közben, azaz kisbetűvel vág bele, és csak folytatja, folytatja több mint két lapon át. Közben van egy csomó belső idézet, a nehezebb áttekinthetőség kedvéért ugyanolyan felső macskakörömmel jelölve, mint az egész Nyíri-szöveg; végül a 109. oldal legalján hagyja abba. Tény, hogy az elején is van idézőjel, meg a végén is, és lábjegyzetben odaírja, melyik könyvből másolta ki. Ha ezt ma Semjén a civilizált – mondom, a civilizált – világ bármely eldugott kis egyetemén elköveti akár csak egy félévi kurzusdolgozatban, garantáltan úgy vágják a fejéhez, hogy elszontyolodik. Egy mezei hallgatótól természetesen nem várja el senki, hogy máris önálló kutatási eredményei legyenek – harminc felé járó doktorandusztól már inkább –, de azt igen, hogy legalább úgy tegyen, mintha írás közben történne valami az elméjében.

Épp ezért nem igaz, amit Pokorni Zoltán és Hiller István furcsamód egybehangzóan állít – elolvasás nélkül – Semjén dolgozatáról. Nevezetesen hogy egy tudományos mű akkor is „kiváló” lehet, ha „kilencvenkilenc százaléka idézet”, vagy hogy „nincs kritérium a százalékarányt illetően”. (Történetesen mindkét politikus felelt egy időben a magyar oktatásügyért. Az önálló gondolkodás relatív fontosságáról alkotott véleményük sok mindent megmagyaráz.)”…

„Mi ez a nagy összezárás? Csak így saccra: Magyarország mai szellemi – ezen belül társadalomtudományi – elitje az 1980-as években emelkedett ki. Amikor is komoly szerencse kellett hozzá, hogy valaki egy-két félévet valamilyen amerikai, angol, francia vagy német egyetemen kutathasson. Amikor a legtöbb speciális témában egy másodrendű kaliforniai campus könyvtárának állománya is összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a magyar tanszéki, kari, egyetemi, akadémia, kutatóintézeti, országos könyvtáraké együttvéve. Amikor két szakkönyv megvásárlása fölemésztette volna a hároméves turista-valutaellátmány felét. Amikor a legegyszerűbb fénymásoláshoz is engedély kellett a dékáni hivataltól, mert a fénymásolás felért a könyvnyomtatással. A szerencsések örültek, hogy lépést tarthatnak a tudományos fejleményekkel (azért volt némi lemaradás, jellemzően tíz-tizenöt éves fáziskéséssel érkeztek meg a divatok). Eredeti hozzájárulásról nemigen lehetett szó. A hallgatók és kezdő kutatók pedig örültek, ha a nagy öregek és befutott középkorúak kegyéből hozzájutottak valamennyire a forrásokhoz. Ilyen körülmények között a chicagói vagy az MLA-szabályzat betartása álom volt. Ahogy az etikai normáké is. Ha valaki megcsípett egy szakkönyvet vagy informatív szakcikket, akkor nyugodt lehetett, hogy más nem olvasta, belátható időn belül nem is olvassa, a hosszas kopírozásokat nem lehet ellenőrizni. A tanárok pedig nagy kegyesen belementek a játékba, s a tekintélyük ezzel egyáltalán nem csorbult, hiszen a hallgatók függtek tőlük, és nem fordítva. A baj az, hogy az egyetemi elit – tisztelet a kivételnek – úgy maradt. Követő stratégiája van, tekintélye van, érdemleges publikációja nincs. Ez nem függ attól, hogy ki melyik politikai oldalon áll. Ha kimutatnák egy húsz évvel ezelőtti dolgozatról, ami átment a gépezeten, hogy csupa gány és linkelés, magukat járatnák le. Megy tovább az ipar. Ugyanott tartanak, ahol a nyolcvanas években, és ezt nem szabad kimondani. Nekik jó, és nemcsak ők ilyenek.”

2012. november 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A farkas és a huncut kismalac

Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >

Tovább

Bizalmi válság?

Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >

Tovább

A másik szabadsága

Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább