2025. április 27. vasárnap
Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

New Age, régi nóta

Bódis Gábor
Bódis Gábor
New Age, régi nóta
A hamis klón (henning illusztrációja)

Ha kimutatnák egy húsz évvel ezelőtti dolgozatról, ami átment a gépezeten, hogy csupa gány és linkelés, magukat járatnák le – írja Széky János a Paraméteren:

„Semjén Zsolt kereszténydemokrata frakciótitkár (ma miniszterelnök-helyettes) az 1991-ben megvédett laurea, vagyis teológiai doktori dolgozatának 107. oldalán elkezd idézni egy szövegrészt Nyíri Tamástól, a 20. század második felének legnagyobb magyar katolikus teológusától. Az idézetbe ráadásul mondat közben, azaz kisbetűvel vág bele, és csak folytatja, folytatja több mint két lapon át. Közben van egy csomó belső idézet, a nehezebb áttekinthetőség kedvéért ugyanolyan felső macskakörömmel jelölve, mint az egész Nyíri-szöveg; végül a 109. oldal legalján hagyja abba. Tény, hogy az elején is van idézőjel, meg a végén is, és lábjegyzetben odaírja, melyik könyvből másolta ki. Ha ezt ma Semjén a civilizált – mondom, a civilizált – világ bármely eldugott kis egyetemén elköveti akár csak egy félévi kurzusdolgozatban, garantáltan úgy vágják a fejéhez, hogy elszontyolodik. Egy mezei hallgatótól természetesen nem várja el senki, hogy máris önálló kutatási eredményei legyenek – harminc felé járó doktorandusztól már inkább –, de azt igen, hogy legalább úgy tegyen, mintha írás közben történne valami az elméjében.

Épp ezért nem igaz, amit Pokorni Zoltán és Hiller István furcsamód egybehangzóan állít – elolvasás nélkül – Semjén dolgozatáról. Nevezetesen hogy egy tudományos mű akkor is „kiváló” lehet, ha „kilencvenkilenc százaléka idézet”, vagy hogy „nincs kritérium a százalékarányt illetően”. (Történetesen mindkét politikus felelt egy időben a magyar oktatásügyért. Az önálló gondolkodás relatív fontosságáról alkotott véleményük sok mindent megmagyaráz.)”…

„Mi ez a nagy összezárás? Csak így saccra: Magyarország mai szellemi – ezen belül társadalomtudományi – elitje az 1980-as években emelkedett ki. Amikor is komoly szerencse kellett hozzá, hogy valaki egy-két félévet valamilyen amerikai, angol, francia vagy német egyetemen kutathasson. Amikor a legtöbb speciális témában egy másodrendű kaliforniai campus könyvtárának állománya is összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a magyar tanszéki, kari, egyetemi, akadémia, kutatóintézeti, országos könyvtáraké együttvéve. Amikor két szakkönyv megvásárlása fölemésztette volna a hároméves turista-valutaellátmány felét. Amikor a legegyszerűbb fénymásoláshoz is engedély kellett a dékáni hivataltól, mert a fénymásolás felért a könyvnyomtatással. A szerencsések örültek, hogy lépést tarthatnak a tudományos fejleményekkel (azért volt némi lemaradás, jellemzően tíz-tizenöt éves fáziskéséssel érkeztek meg a divatok). Eredeti hozzájárulásról nemigen lehetett szó. A hallgatók és kezdő kutatók pedig örültek, ha a nagy öregek és befutott középkorúak kegyéből hozzájutottak valamennyire a forrásokhoz. Ilyen körülmények között a chicagói vagy az MLA-szabályzat betartása álom volt. Ahogy az etikai normáké is. Ha valaki megcsípett egy szakkönyvet vagy informatív szakcikket, akkor nyugodt lehetett, hogy más nem olvasta, belátható időn belül nem is olvassa, a hosszas kopírozásokat nem lehet ellenőrizni. A tanárok pedig nagy kegyesen belementek a játékba, s a tekintélyük ezzel egyáltalán nem csorbult, hiszen a hallgatók függtek tőlük, és nem fordítva. A baj az, hogy az egyetemi elit – tisztelet a kivételnek – úgy maradt. Követő stratégiája van, tekintélye van, érdemleges publikációja nincs. Ez nem függ attól, hogy ki melyik politikai oldalon áll. Ha kimutatnák egy húsz évvel ezelőtti dolgozatról, ami átment a gépezeten, hogy csupa gány és linkelés, magukat járatnák le. Megy tovább az ipar. Ugyanott tartanak, ahol a nyolcvanas években, és ezt nem szabad kimondani. Nekik jó, és nemcsak ők ilyenek.”

2012. november 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább

A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése

A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >

Tovább

Egy új nemzedéki mítosz

Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >

Tovább

MAGYAR TYACIK

Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >

Tovább

A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét

A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >

Tovább

A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag

Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >

Tovább

AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI

Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >

Tovább

A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták

Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus?  A választ keresve egyre >

Tovább