2020. szeptember 28. hétfő
Ma Vencel, Salamon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fehéroroszországból szeretettel

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Fehéroroszországból szeretettel
A cár (DeLaV illusztrációja)

Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk. Tóta W. Árpád írja a hvg.hu-n:

…”Amikor Orbán a maga képére kezdte reszelni az országot, elhangzottak idehaza és világszerte különböző hasonlatok. Próbálták belőni a nemzeti együttműködés rendszerét Berlusconi, Putyin, Türkménbasi és a többi rosszfiú között, és felmerült az elemzés közben Aljakszandr Lukasenka neve is. Akkor a többi retorikai túlzással együtt legyintettek a mérsékelt és higgadt elemzők: ugyan már, a vak is látja, hogy alaptalan félelmek ezek.

Erre most bejelentkezik a legilletékesebb, a belorusz elnök, és ujjongva helyesel: igen, ez olyan otthonos! Hiszen ezek a magyarok feltalálták az én rendszeremet! Bizonyára értesült a keleti nyitásról, figyelemmel kísérte az azeri és a kínai haverkodást. Megszólítva érezte magát – mert bár erősnek próbálnak tűnni, a diktátorok mindig magányosak, és felragyog a kicsi szívük, ha lelki társat sejtenek valakiben.”…

„Természetesen nem igaz, hogy Magyarország ugyanilyen suttyó ázsiai diktatúra lenne. De Lukasenka elnök szerint szépen fejlődünk.

Hát, ez elég kínos, piszkosfredi vallomás. De Giró-Szász Andrásnak van egy megfejtése: Lukasenka viccelt. És ez lehetett az a poén, amitől a belorusz elnök valóban elmosolyodott, talán el is röhögte magát. Hogy ő viccelt! Hát ez óriási! 1994 óta egyetlenegyszer sem viccelt, a legkevésbé vicces figura az egész kontinensen, és akkor a magyarok hóttkomolyan előállnak ezzel. Elégedetten csettint, bólogat: mondom én, hogy jó úton jártok, fiúk. Csak pofátlanul, szarni mindenkire! Lesz elég birka, aki megeszi; a többit meg le kell nyomni.

Lukasenka üdvözlőkártyája mindenkinek szól. Ő maga úgy fogalmazott: a magyaroknak lett elegük a demokráciából, a magyarok biztosan megértik Belaruszt, és szeretnének egy olyan téeszelnökforma cáratyuskát, mint amilyen ő. Az történt, hogy a környék legrosszabb arcú bűnözője megveregette a vállunkat, és harsányan közölte, hogy jó úton járunk. Nem vagyunk egyedül, valóban, viszont elég rossz társaságba keveredtünk. Kívülről eszerint úgy néz ki, hogy nekünk ez való. Le kéne mosni a gyalázatot.”

2012. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Új szintézis?

Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >

Tovább

„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”

A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >

Tovább

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább