2025. március 24. hétfő
Ma Gábor, Karina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Fehéroroszországból szeretettel

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Fehéroroszországból szeretettel
A cár (DeLaV illusztrációja)

Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk. Tóta W. Árpád írja a hvg.hu-n:

…”Amikor Orbán a maga képére kezdte reszelni az országot, elhangzottak idehaza és világszerte különböző hasonlatok. Próbálták belőni a nemzeti együttműködés rendszerét Berlusconi, Putyin, Türkménbasi és a többi rosszfiú között, és felmerült az elemzés közben Aljakszandr Lukasenka neve is. Akkor a többi retorikai túlzással együtt legyintettek a mérsékelt és higgadt elemzők: ugyan már, a vak is látja, hogy alaptalan félelmek ezek.

Erre most bejelentkezik a legilletékesebb, a belorusz elnök, és ujjongva helyesel: igen, ez olyan otthonos! Hiszen ezek a magyarok feltalálták az én rendszeremet! Bizonyára értesült a keleti nyitásról, figyelemmel kísérte az azeri és a kínai haverkodást. Megszólítva érezte magát – mert bár erősnek próbálnak tűnni, a diktátorok mindig magányosak, és felragyog a kicsi szívük, ha lelki társat sejtenek valakiben.”…

„Természetesen nem igaz, hogy Magyarország ugyanilyen suttyó ázsiai diktatúra lenne. De Lukasenka elnök szerint szépen fejlődünk.

Hát, ez elég kínos, piszkosfredi vallomás. De Giró-Szász Andrásnak van egy megfejtése: Lukasenka viccelt. És ez lehetett az a poén, amitől a belorusz elnök valóban elmosolyodott, talán el is röhögte magát. Hogy ő viccelt! Hát ez óriási! 1994 óta egyetlenegyszer sem viccelt, a legkevésbé vicces figura az egész kontinensen, és akkor a magyarok hóttkomolyan előállnak ezzel. Elégedetten csettint, bólogat: mondom én, hogy jó úton jártok, fiúk. Csak pofátlanul, szarni mindenkire! Lesz elég birka, aki megeszi; a többit meg le kell nyomni.

Lukasenka üdvözlőkártyája mindenkinek szól. Ő maga úgy fogalmazott: a magyaroknak lett elegük a demokráciából, a magyarok biztosan megértik Belaruszt, és szeretnének egy olyan téeszelnökforma cáratyuskát, mint amilyen ő. Az történt, hogy a környék legrosszabb arcú bűnözője megveregette a vállunkat, és harsányan közölte, hogy jó úton járunk. Nem vagyunk egyedül, valóban, viszont elég rossz társaságba keveredtünk. Kívülről eszerint úgy néz ki, hogy nekünk ez való. Le kéne mosni a gyalázatot.”

2012. november 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább