Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

... „A Bűnhődés tökéletesen illik Európa és a peremvidékek viszonyának témájába: a volt Jugoszláviáról és azon belül a magyar kisebbségről sokan hiszik azt, hogy jól ismerik. Jánossy elmondta, Végel perspektívájából egyértelműen látszik, ezek sokszor pusztán sztereotípiák: a jugoszláv „mitosz” sokoldalú és árnyalt, és ettől nem választhatók el a politikai tényezők sem. Az egyik kulcs ehhez a világhoz Tito speciális kommunizmus-variánsa: az ehhez kapcsolódó illúzióvesztések terhének krónikása Végel. A nagy kérdés, hogy mi maradt ebből a világból, mi az, ami a térségnek maradandó, reflektálható rétege.

Reményi József Tamás elmondta, a kötet egy Végel által gyakran használt fogalmat jár körbe, az „európai fattyút”. Az író kisebbségfogalma szemben áll más kisebbség-értelmezésekkel: nem fundamentalista, távol áll a konzervatívoktól, a „hídszereptől”, a magyar kisebbségpolitikától. Az európai fattyú az, aki a peremvidéken sem találja az övéit. Európába kizuhanva azt kell megtapasztalnia, ott sincs arra szükség, amit ő mondani szeretne. Európa kihagyja a peremvidéket a számításból, legfeljebb alamizsnát vet neki, nem kíváncsi az értékeire. Végel esszéiben gyakran karikírozza a berlini konferenciákat, ahol összeverődik mindenki a kontinens legtávolabbi sarkaiból, aztán nem történik semmi akár Nyugat-Európa és az odarángatott peremvidékiek, akár a különböző peremvidékek képviselői között. A kapcsolatteremtés görcsös akarata kínos (bár méltányolandó), és valami nagy közös hiányra mutat rá: szerinte a kötetnek is ezért lett Bűnhődés a címe. Azt firtatja, milyen bűn is az, amiért mindannyiunknak bűnhődni kell.

Végel a a hontalanság krónikása, magánya azonban konokul és következetesen vállalt autonómia. Az író Újvidéken maradt, innen látogat időnként Budapestre vagy Nyugat-Európába, de úgy, ahogy Gion Nándor is tette: ha megérkezik valahova, már azt nézi, mikor indul vissza a következő vonat. Végel pozíciója a sehol otthon nem levő helyzete, sajátos figurája is emiatt az Új Symposion nemzedéknek: baloldali is, avantgárd is, plebejus is egyszerre, senki máshoz nem hasonlítható. Ehhez a számkivetett-pozícióhoz az esszében találta meg az ideális műfajt, nyelvet és formát. Az otthontalanság-élménnyel kapcsolatban Németh Gábor mesélte el, hogy egyszer fél napot töltött el az íróval egy autóban, aki elmondta, a háború után felajánlották neki a szlovén állampolgárságot, de ő nem élt a lehetőséggel, neki ugyanis a hontalanság az igazi otthona.

Németh elmondta, hogy nagyon különböző nyelvi regiszterek működnek a könyvben, sűrűek a váltások. A Bűnhődés a lenézett anekdotahagyományt eleveníti fel, ugyanakkor analitikusan mesél: elemző, de érzi, hogy egy jó történetnél semmi sem lehet bölcsebb. A kötet műfaja is fontos kérdés. Naplóregénynek szokás tartani, de ez nem fedi a valóságot, igazából se nem napló, se nem regény.  Németh számára nagyon izgalmas volt a könyv, a finom váltások és az érdekesen cserélgetett hangok őt leginkább egy jól megszerkesztett zeneműre emlékeztették.

Vári György is személyes élménnyel kezdte: 3 hónapot élt Újvidéken, ahol maga Végel volt a mentora. Kiemelte, mennyire abszurd, hogy a fülszövegben úgy ajánlanak egy Szerbiában, Németországban igen nagyra becsült, 71 éves írót, hogy itthon is érdemes lenne már felfedezni. Vári szerint, ha létezik releváns magyar véleményformáló, „egy magyar Günter Grass”, az csakis Végel lehet, az a baj, hogy senki se figyel arra, amit mond.

Vári azt is kiemelte, hogy két erős szellemi előzménye van a könyvnek, Márai és Kertész. A Bűnhődés viszont szerinte fontosabb a két elődnél, minden keserűsége ellenére is megbocsátó kedélye emeli naggyá. Az anekdotizmus használatával kerüli el a nagyképűséget, ugyanakkor analitikus, elemző is tud maradni. Arról is szól, hogy ez a térség felszámolta a kulturális tradíciókat, egyfajta „nemzethalál” történt. Egykor laktak errefelé németek, zsidók, Újvidéken pedig magyarok, de kiirtották, vagy elkergették őket a történelem során. Ez a könyv elképzel egy kávéházat, ami a felszámolt Közép-Európa újraképzelése, benépesítése.

Jánossy a felvezetések után értelmezési irányokat javasolt. Utalt a könyvnek egy keserű vonulatára, amely a centrum és periféria bonyolult viszonyrendszeréről szól. Egyfelől erős a vágy az Európához való felzárkózás iránt, ugyanakkor legalább ilyen szilárd az identitásféltés is. A sokkultúrájú Jugoszlávia állt legközelebb a hidegháborús felosztottság idejében Európához, és érdekes, hogy később jelentős időre kulturális értelemben is elszigetelődött, Európán kivüli ponttá vált. Másik iránynak a baloldaliság etoszát vázolta fel, amihez Végel végig ragaszkodik: ez a hagyomány vajon kiürült, vagy kirekesztetté vált?

Reményi kifejtette, hogy Végelből hiányzik a Márai-féle arisztokratikus gőg. Védené a kultúrát az élettől, de nem úgy, ahogy Márai, aki villanyoltás előtt Babitsot olvas, ő ennél sokkal plebejusabb lélek. Az első beatregényt, a Makrót is Végel írta, ami Reményi szerint az egyetlen beatregény, amely nem porosodott. Baloldali pedig úgy maradt, hogy bár leszámolt az illúziókkal, attól még szolidaritást vállal a vereségre ítéltekkel, azokkal, akiknek nincs szószólójuk. Németh Gábor azt emelte ki, hogy Végel sokat töpreng azon, mi lett volna vele, ha nincs Tito, hiszen értelmiségi létét annak köszönheti, hogy a  létező szocializmus megteremtette a társadalmi mobilitás sajátos formáját. Jugoszláviában felmerült a függetlenség álma, de mint később kiderült, ez valójában a szerb nemzeti függetlenség volt, magyarként Végel ezt pontosan látja, ettől lesz a könyv groteszk, kilátástalan és szomorú úgy, hogy nevetni is lehet rajta. Végel nem tesz arra utalást, mi volna a teendő ezzel a térséggel, így a groteszk hanggal vigasztalja magát és az olvasót. Visszatérő szólama a könyvnek, hogy az első osztályú Európa nem hajlandó szembenézni azzal, mit okozott a fapados Európának, hogyan tette tönkre az érzéketlenségével (a magyar határőrt öt euróval lehet lefizetni, az osztrákot ellenben csak tízzel).

Vári György a szerkezetről beszélt sokat. Szerinte a Kertész-féle esszéstílus legnagyobb veszélye az aforizma. Ebben a műfajban nehéz nem kizárólagosnak lenni, Kertésznek sem sikerül. Végel az aforizmát házasítja a naplószerű tónussal, így kikerüli a csapdát, az anekdota nem bagatellizálja egy csattanóval a súlyos kérdéseket. Azt is hozzátette, hogy a kisebbségi magyarok léte alapvetően nem érdekel senkit, a nacionalizmus végképp alkalmatlan arra, hogy megértsük, mi történik egy kisebbségi környezetben.

A vendégek a beszélgetés végén visszatértek arra a kérdésre, mit követtünk el, amiért bűnhődni kell. Reményi szerint Végel nem nevezi meg a bűnt, összeáll az magától, és mindenkié, Európáé, a saját személyes hazugságainké, a peremvidéké egyaránt. Valahol ott van mindannyíunk közös bűne a 40 évbe rejtve, a bűnhődés a kelet-európai lét metaforája. Jánossy szerint felmérhetetlen az a teher, amely a titoizmus gyermekeit vagy tágabb értelemben a kommunizmus gyermekeit sújtja, olyan kódok kerültek a történelmi tudatunkba, amiket nagyon nehezen korrigálhatunk. Vári szerint nem tudtunk mások lenni, mint sorstalanok, ez bizonyos értelemben az egész kontinensre érvényes, nemcsak Közép-Európára.”

*

Végel László: Bűnhődés – Naplóregény
176 oldal
Noran Libro Kiadó, 2012

Végel Lászlónak egyre több sikeres könyve jelenik Németországban, itthon is ideje őt felfedezni. A Bűnhődés – Naplóregény című új könyve életműsorozatának első kötete. A közelmúlt történelmi éveit Berlinben töltő délvidéki író az európai lét múltja, jelene és lehetséges jövője fölött évődő értelmiségi intellektuális naplóját osztja itt meg olvasóval. Vitázó hőse egy közép-európai gondolkodó megfontolt megmeritkezése abban a kulturális, civil közegben, amelynek megélése korábban álom volt számára. Abban közelmúltbeli, jelenkori (berlini) életérzéssel itatja át az olvasóját, amely a „két város” – Berlin és Berlin - újraegyesítése után, a délvidéki háborúkat követően és azok ellenére ma is meggyőző, és kreatív sokszínűségével vonzza az ebből (abból) az érzésből korábban elzárt, kizárt közép-kelet-európai és „balkáni” magyart. Sok szép szomorúságélményt nyújtó, ám szeretnivalóan nosztalgikus pokoljárás ez a kivételes naplóregény.

*

A Bűnhődésből itt olvasható részlet.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Végel László Bűnhődése
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”

Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >

Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok

Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >

Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig

Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >