Ma Diána, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
O Lepom Borisu i drugim demonima
Bódis Gábor
Bármerre is induljon az új hatalom, a Szép Borisnál ez már megtörtént – írja Nebojša Milenković a Peščanikon:
…”Dakle: kako nam se ponovo dogodio Vučić? Ko je za to odgovoran, zaslužan ili kriv (zavisno od percepcije, naravno)? Gostujući na HTV-u u emisiji Nedjeljom u dva doskorašnji predsednik Srbije, u narodu poznatiji kao My name is Boris, među epohalne domete svoje vladavine naveo je upravo to što je uspeo da reformiše, evropeizira i ulepša čak i Nikolića i Vučića (o Dačiću da i ne govorimo). Dakle, zaslužan je Lepi Boris! Da li to onda znači da je Lepi Boris istovremeno i odgovoran, odnosno kriv ukoliko ima onih kojima ovo događanje Vučića eventualno nije po volji? Malo morgen! My name is Boris je samo zaslužan, a krivci su uvek na drugoj strani. Dakle, kakvu nam je (a bogami i Nikoliću, Dačiću i Vučiću) državu ostavio Lepi Boris? Da li će, parafraziram po sećanju legendarnu parabolu Vuka Istine Draškovića, onaj ko priziva aktuelni trojac pod evropsko-demokratski barjak na kraju ostati i bez ruke i bez barjaka? Nije li se upravo to dogodilo Lepom Borisu? Hoće li, naposletku, My name is Boris ostati upamćen kao: a) Boris diktator, b) Boris reformator (i restaurator), c) Boris nejaki ili d) Boris konfuzni? Da li se Vučićeva antikorupcionaška ruka dovoljno osnažila za barjak koji mu je bez borbe prepušten?”…
„Kojim god putem da krene nova vlast ― sve je već viđeno kod Lepog Borisa: malo Kosovo, malo Evropa (uz sve moguće kombinacije: hoćeš da priznaš, hoćeš da deliš, hoćeš da ne daš). Hoćeš da glumiš rešavanje problema, a da pri tome budeš popularan? Hoćeš da ideš u Srebrenicu da se klanjaš nevinim žrtvama, a da istovremeno odbijaš da način na koji su te žrtve ubijene nazoveš jedinim mogućim imenom? Na kraju, nije li se upravo My name is Boris mnogo pre Dačića rukovao čak i sa Tačijem? Dakle, svuda je Lepi Boris bio ali nigde nije stigao, a zajedno sa njim tumarala je i čitava zemlja baš kao što danas, zarobljena rešavanjem Borisove sudbine, taj put nastavlja i njegova stranka. Vesnine dijagnoze potvrđuje i najnovija Borisova odluka da ipak neće kaki, to jest da će, iako nas je mesecima ubeđivao kako nikada, nikako i nipošto neće, Demokratsku stranku na kraju ipak prepustiti Đilasu i tajkunima (videti: “Mišković preko Đilasa pokušava da preuzme DS” by Boris). Kako drugačije nego političkom konfuzijom nazvati najnovije promovisanje politike buvljaka, odnosno principa direktne pogodbe kao sredstva unutarstranačke demokratije kojim su Tadić i Đilas razvejali poslednje nade čak i onih najnaivnijih u toda DS možda može da se reformiše i počne da deluje kao ozbiljna opoziciona stranka?”…
„Postojeće stranke svojim ustrojstvom i kapacitetima jednostavno više nisu sposobne da odgovore na nagomilane zahteve društva; otuda i apatija u koju su zapale na posredan način predstavlja priznanje da Srbija današnjice jeste upravo onakva kakvom su je one napravile. U takvoj situaciji aktuelni predsednik Srbije ima mogućnost da PR magu iz Demokratske stranke, koji je osmislio tezu da će porazom My name is Borisa Balkanom zavladati ratovi, beda, inflacija i ostali cunamiji, na kraju svog mandata zahvali i kaže: Eto, nije se dogodilo! Nasuprot konfuznoj vlasti u Srbiji danas jednostavno više ne postoji politički organizovana građanska opozicija, niti sa aktuelnim političkim kalkulantima ona uopšte može biti moguća. Ova činjenica definitivna je i nepromenjiva, i tu više ne pomažu ni sramotna pozivanja na Zorana Đinđića koja ovoj neiskrenoj političkoj nekrofiliji samo dodaju neophodni začin bljutavosti za kraj.nIzlaz, naravno, uvek postoji, a to što ga u ovom trenutku možda još uvek jasno ne vidimo samo znači da nam se on sve vreme nalazi pred očima.”
Következő cikk: Growing Hungarian fascism? Similarities with Ceaușescu’s Romania?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >
Szaxofon
A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >
Alternatíva nélküli kor
Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >
Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”
A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >
Laudáció Márti néni tiszteletére
Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >
Mozaik vagy periféria?
A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >
A Nyugat és Takaró Mihály
Tehát ha azt halljuk: „zsidó, zsidó”, úgy értsük: „amit az elégedetlen magyar gondol” („Protestáló hit s >
A szocialista irodalompolitika váratlan dicsérete
A paradoxon abban rejlik, hogy a kitüntetettek közül kerülnek ki a múlt dicséretes példái, ugyanis ez >
Montaigne Esszéi
Korábban már említettem, hogy június 12 óta napi rendszerességgel naplót írok. Amit nem teszek közzé, egyelőre, >