2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

O Lepom Borisu i drugim demonima

Bódis Gábor
Bódis Gábor
O Lepom Borisu i drugim demonima
(LordMcWhiskers illusztrációja)

Bármerre is induljon az új hatalom, a Szép Borisnál ez már megtörtént – írja Nebojša Milenković a Peščanikon:

…”Dakle: kako nam se ponovo dogodio Vučić? Ko je za to odgovoran, zaslužan ili kriv (zavisno od percepcije, naravno)? Gostujući na HTV-u u emisiji Nedjeljom u dva doskorašnji predsednik Srbije, u narodu poznatiji kao My name is Boris, među epohalne domete svoje vladavine naveo je upravo to što je uspeo da reformiše, evropeizira i ulepša čak i Nikolića i Vučića (o Dačiću da i ne govorimo). Dakle, zaslužan je Lepi Boris! Da li to onda znači da je Lepi Boris istovremeno i odgovoran, odnosno kriv ukoliko ima onih kojima ovo događanje Vučića eventualno nije po volji? Malo morgen! My name is Boris je samo zaslužan, a krivci su uvek na drugoj strani. Dakle, kakvu nam je (a bogami i Nikoliću, Dačiću i Vučiću) državu ostavio Lepi Boris? Da li će, parafraziram po sećanju legendarnu parabolu Vuka Istine Draškovića, onaj ko priziva aktuelni trojac pod evropsko-demokratski barjak na kraju ostati i bez ruke i bez barjaka? Nije li se upravo to dogodilo Lepom Borisu? Hoće li, naposletku, My name is Boris ostati upamćen kao: a) Boris diktator, b) Boris reformator (i restaurator), c) Boris nejaki ili d) Boris konfuzni? Da li se Vučićeva antikorupcionaška ruka dovoljno osnažila za barjak koji mu je bez borbe prepušten?”…

„Kojim god putem da krene nova vlast ― sve je već viđeno kod Lepog Borisa: malo Kosovo, malo Evropa (uz sve moguće kombinacije: hoćeš da priznaš, hoćeš da deliš, hoćeš da ne daš). Hoćeš da glumiš rešavanje problema, a da pri tome budeš popularan? Hoćeš da ideš u Srebrenicu da se klanjaš nevinim žrtvama, a da istovremeno odbijaš da način na koji su te žrtve ubijene nazoveš jedinim mogućim imenom? Na kraju, nije li se upravo My name is Boris mnogo pre Dačića rukovao čak i sa Tačijem? Dakle, svuda je Lepi Boris bio ali nigde nije stigao, a zajedno sa njim tumarala je i čitava zemlja baš kao što danas, zarobljena rešavanjem Borisove sudbine, taj put nastavlja i njegova stranka. Vesnine dijagnoze potvrđuje i najnovija Borisova odluka da ipak neće kaki, to jest da će, iako nas je mesecima ubeđivao kako nikada, nikako i nipošto neće, Demokratsku stranku na kraju ipak prepustiti Đilasu i tajkunima (videti: “Mišković preko Đilasa pokušava da preuzme DS” by Boris). Kako drugačije nego političkom konfuzijom nazvati najnovije promovisanje politike buvljaka, odnosno principa direktne pogodbe kao sredstva unutarstranačke demokratije kojim su Tadić i Đilas razvejali poslednje nade čak i onih najnaivnijih u toda DS možda može da se reformiše i počne da deluje kao ozbiljna opoziciona stranka?”…

„Postojeće stranke svojim ustrojstvom i kapacitetima jednostavno više nisu sposobne da odgovore na nagomilane zahteve društva; otuda i apatija u koju su zapale na posredan način predstavlja priznanje da Srbija današnjice jeste upravo onakva kakvom su je one napravile. U takvoj situaciji aktuelni predsednik Srbije ima mogućnost da PR magu iz Demokratske stranke, koji je osmislio tezu da će porazom My name is Borisa Balkanom zavladati ratovi, beda, inflacija i ostali cunamiji, na kraju svog mandata zahvali i kaže: Eto, nije se dogodilo! Nasuprot konfuznoj vlasti u Srbiji danas jednostavno više ne postoji politički organizovana građanska opozicija, niti sa aktuelnim političkim kalkulantima ona uopšte može biti moguća. Ova činjenica definitivna je i nepromenjiva, i tu više ne pomažu ni sramotna pozivanja na Zorana Đinđića koja ovoj neiskrenoj političkoj nekrofiliji samo dodaju neophodni začin bljutavosti za kraj.nIzlaz, naravno, uvek postoji, a to što ga u ovom trenutku možda još uvek jasno ne vidimo samo znači da nam se on sve vreme nalazi pred očima.”

2012. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább