Ma Pál, Henrik névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Isto je pevati i ubijati
Énekelni és ölni ugyanaz
Bódis Gábor
„Mit kellett volna tennem? Egyszer már ágyúztuk Szarajevót, és tönkrementünk” (Ivica Dačić, szerb miniszterelnök)
„Ki mondta, hogy csodák nincsenek, a Miljackában a holttestek eltűnnek” – Tomislav Marković cikke az e-novine-n:
„Sad su došla druga vremena, preživeo sam lustraciju koje nije ni bilo, ponovo sam na vlasti, i to ne kao Miloševićev portparol i mali od palube, već kao premijer i ministar policije, tako reći glavni baja. A pošto smo empirijski utvrdili da se ubijanje ne isplati, onda možemo i da zapevamo. Pevanje i ubijanje su samo dva legitimna oblika političkog delovanja, a pravi političar se prilagođava okolnostima, u tome je tajna njegove dugovečnosti. Kad treba da se ubija, mi ubijamo, kad dođe vreme za pesmu, nije mi teško da se zagrlim sa Halidom Bešlićem i da otpevam "Ko bi rek'o čuda da se dese, da Miljacka leševe odnose"
„U vreme sveopšteg poricanja zločina, kada se bivši i sadašnji predsednik Srbije utrkuju u negiranju genocida u Srebrenici, kada su sve patriotske snage upregnute u zataškavanje i prikrivanje krvave uloge koju je država Srbija imala u ratovima devedesetih, kada se čak ni koljači ne sećaju šta su juče klali, našao se jedan div-junak da u par usputnih rečenica poništi sve nadljudske & podljudske napore srpske elite na brisanju zločinačke prošlosti gumicom marke "Zaborav & falsifikat & sin". Gostujući kod Ivana Ivanovića, Ivica Dačić je doslovce ovako opisao svoju posetu Sarajevu: "Ja sam otišao u Sarajevo i razgovarao sam sa najvišim bosansko-hercegovačkim političarima, imali smo super razgovore, zagrlio se i otpevao sa Halidom Bešlićem pesme, i onda su me napali kako je to neozbiljno. Pa šta je trebalo? Da pucam iz topova na Sarajevo? Pa to smo radili ranije, pa smo propali".
„Priznati zločin i biti istovremeno duhovit nije mali poduhvat, ali uz ajhmanovsko odsustvo empatije prema drugim ljudima, ništa nije nemoguće. Šta je Dačić zapravo rekao u iznenadnom nastupu iskrenosti? Dakle, pucali smo iz topova na Sarajevo, ali nas to nije nikuda odvelo, pa smo propali. Držali smo grad pod opsadom 1425 dana, ispalili smo 64.490 čahura (oko 329 dnevno), ubili smo 11.541 ljudsko biće, od toga 1.601 dete, počinili smo 115 masovnih ubistava; ranili smo oko 50.000 osoba; snajperima smo pobili 225 osoba, od toga 60 dece, a ranili njih 1.030; redovno smo granatirali i snajperisali redove za hleb i vodu, srušili smo ili oštetili ogromnu većinu građevina; sve to nam je bilo malo, pa smo tvrdili da naše žrtve same sebe granatiraju, i da svako malo insceniraju neki masakr, a za tela koja smo raskomadali govorili smo da su obične lutke bez krvi i mesa. Na kraju se ispostavilo da masovni zločini nisu najbolja politička strategija, pa smo propali (to što nas zapravo nisu skinuli sa vlasti jer smo ubijali naokolo, ovom prilikom možemo da ostavimo po strani).”
„Ali, eto, sad su došla druga vremena, preživeo sam lustraciju koje nije ni bilo, ponovo sam na vlasti, i to ne kao Miloševićev portparol i mali od palube, već kao premijer i ministar policije, tako reći glavni baja. A pošto smo empirijski utvrdili da se ubijanje ne isplati, onda možemo i da zapevamo. Pevanje i ubijanje su samo dva legitimna oblika političkog delovanja, a pravi političar se prilagođava okolnostima, u tome je tajna njegove dugovečnosti. Kad treba da se ubija, mi ubijamo, kad dođe vreme za pesmu, nije mi teško da se zagrlim sa Halidom Bešlićem i da otpevam "Ko bi rek'o čuda da se dese, da Miljacka leševe odnese". Dobro sad, mostove, leševe, sve je to isto. Ubica peva, reka nosi. Pritom, da budemo precizni, topovima ništa ne fali, opsadi još manje, samo to više nisu oportuna sredstva, nema tu ni "p" od političkog poena. Političke poene donosi pevanje. 3P, to je moja deviza. Dželat i žrtva zagrljeni, pevaju tužnu ljubavnu pesmu, ima li lepše slike pomirenja koje je danas toliko u modi? Dok sam pevao prvi refren, imao sam skoro paranormalno iskustvo, ukazala mi se vizija kako Slobodan Milošević i Zoran Đinđić na onom svetu zagrljeni pevaju "Mir, mir, mir, niko nije kriv".
„Ali, ako se jednog dana ispostavi da mir ipak ima alternativu, ja ću prvi, sa pesmom na usnama, pokrenuti topove i tenkove u željenom pravcu. A od vas očekujem da ih zasipate cvećem, kao što ste činili i onomad. Pa posle kažu da se zločin ne isplati.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SZERBIA ISMÉT MILITARIZÁLÓDIK?
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nyilvánosan ellenzi a sorkatonaság visszaállítását, arra hivatkozva, hogy az tovább növelné >
A pravoszláv szenteste Šešelj nagy stratégiai győzelmét jelképezte
A szentestei ünnepségen megjelent vezetők csetnikdalokat énekeltek. Ezek nem nevezhetők többé tiltott daloknak, sőt parlamenti döntés >
VMDK: A hatalom hadat üzent az egyetemnek
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli Jelena Kleut egyetemi oktató elbocsátását az Újvidéki >
Az alkotmány rendelkezései nagyrészt csak „holt betűk a papíron”!
A 2025-ben dokumentált nemzeti közösségi és egyéni jogsértések összképe azt mutatja, hogy Szerbiában a kisebbségi jogok >
VMDK: Történelmi melléfogások
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint politikai cinizmus és szakmai csőd az, ami ma a >
Cseppet sem sajnálom Madurót, de tartok az ébredező amerikai imperializmustól is
Félő, hogy ezzel az intervencióval és a nemzetközi jog súlyos sértésével Trump éppen a demokrata ellenzéket >
Szerbia tovább élezi viszonyát az Európai Unióval
Vicsek Annamária, a VMSZ alelnöke – aki jelenleg a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője – az EP-ben >
Mi mindenre lenne jogunk?
A mindennapi életnek szinte egyetlen területe sincs, ahol nem történtek emberi jogi- és nemzeti közösségi és >
Az író, mint kellemetlen tanú
Időben jelezte a katasztrófát, amikor az még nem tűnt fel. Sajnálkozna, hogy az én városom is >
VMDK: Az autokratikus hatalom „technikai magyarázatokkal” megalázza az Európai Parlament küldöttségét
Különösen aggasztó Kovács Elvira és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szerepe, amely ebben a helyzetben is >
2025-ben a nemzeti kisebbségek ellen 79 jogsértés került nyilvánosságra!
Az apja önös, megalkuvó, a Szerb Haladó Pártot (SNS) kiszolgáló politikáját folytató junior Pásztor nyilatkozataiból azt >
A legfontosabb fokmérő: a nemzetiségek számának alakulása
Az elvándorlás azt jelenti, hogy a lakosság elégedetlen a helyzetével és az életkörülményekkel, a leépült falvak >