2019. december 8. vasárnap
Ma Mária, Emőke névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Бест оф Сербиа

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Бест оф Сербиа
(MozzART26 illusztrációja)

A mieink annyira felsőbbrendűek, hogy magukat védik, míg az övéik el sem jutottak Hágáig – írja Nadežda Milenković a Peščanikon:

„Ovih dana se u svim medijima pominje i proslavlja Prvi balkanski rat iz kojeg smo, pre sto godina, izašli kao pobednici. I to bi moglo biti lekovito po mentalno zdravlje nacije. Mada bi bilo lekovito i pominjanje ratova koje smo izgubili. Makar ovog jednog.

Godinama smo slušali kako smo izgubili ”medijski rat”. Žalosna istina je da ga nismo ni vodili. Aleluja! Znači da ipak ima neki rat koji smo izgubili, a da izistinski (a ne samo na rečima kao u nedavnim balkanskim ratovima devedesetih) u njemu nismo učestvovali.

Ali, šta bi bilo da smo ga vodili? Pa da smo makar polovinu od tih milion dolara dnevno, umesto ”za Kosovo”, davali nekoj kredibilnoj, inostranoj, agenciji za formiranje takođe inostranog javnog mnjenja kao što su to učinili lideri Albanaca? Sada bismo, a verovatno i mnogo ranije, bili u boljoj pregovaračkoj poziciji. Ali ne, naši lideri više od dvadeset godina ulažu i domaće i strane pare u formiranje samo domaćeg javnog mnjenja sa jedinim ciljem – uspeh na domaćim izborima. A o tome ko bi trebalo da radi na građenju onog drugog, po državu važnijeg javnog mnjenja, naši lideri su imali različite stavove.

Milošević je rekao da će to on sam raditi. Da bi na kraju rekao: zar na Vidovdan, braćo Srbi?

Ćosić je takođe rekao da će to on sam raditi – napisaće sve najgore o Albancima čim se vrati pisanju romana.

Šta je Panić rekao, ne znamo, jer mu je srpski bio jako loš.

Milutinović je rekao da to neće niko raditi jer ”ke sera, sera”.

Koštunica je rekao da će to dobrovoljno i besplatno da radi naša dijaspora u rasejanju, a onda je nahuškao ove na domaćem terenu da pošalju zapaljive slike u svet.

Đinđić je, čim je uzeo vazduh da kaže, uz svesrdnu pomoć mnogobrojnih izdahnuo.

Tadić je rekao da će to raditi nacionalni savet, ali je mislio na svoje drugare iz mladosti, kraja, gimnazije, đakuzija, bazena, kafića…

Dačić je rekao – ima da im odbrusim ono što ću vama da otpevam (ili beše obratno: ima da vam odbrusim ono što ću njima da otpevam – na uvo?).

Nikolić i Vučić, koji svojim sadašnjim položajima svedoče koliko je važna profesionalna usluga, reći će: to će da rade isti ovi koji su i nama radili, ali ipak i dalje samo za nas i našu stvar.

I tako ćemo i dalje, umesto da sebe promovišemo drugima, sebe reklamirati nama samima, uglavnom nakaradno, sve praveći se da je to u cilju građenja i očuvanja nacionalnog identiteta, a ne građenja i očuvanja glasačke mašine.

I zato, zažmurite, opustite se i ponavljajte za mnom:

Naši huligani su deca, tuđi su – nacionalisti.

Srebrenica je diskutabilna, ”žuta kuća” je van svake sumnje; kad mi omalovažavamo Srebrenicu to je na osnovu istorijskih činjenica, kad oni omalovažavaju ”žutu kuću”, to je državni skandal.

Kad mi iskopavamo Dražu i Nedića to je zbog nacionalnog pomirenja, kad oni iskopaju Aćif-efendiju to je zbog nacionalne svađe.

Naši, Dveri, Obraz, 1389 su otačastveni pokreti, 64 županije su zabranjene.

Kad kradu ovi iz naše stranke to je manje zlo nego kad kradu oni iz druge. Fakat.

Naši u Hagu su toliko superiorni da mogu i sami da se brane, dok njihovi čak nisu ni stigli do Haga. U-ta-ta!”

2012. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább