2021. december 3. péntek
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Šumski dani na Sajmu knjiga

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Šumski dani na Sajmu knjiga
A könyv ölelése

A Belgrádi Könyvvásár mellékzöngéiről ír Paulina Janusz és Dušan Komarčević az e-novine-n:

„Umesto da sedam dana beogradskog Sajma knjiga iskoriste za prijatnu šetnju među štandovima, kupovinu po sniženim cenama i druženje sa, na primer, Damirom Avdićem, reporteri e-Novina podlegli su mazohističkom porivu te su odlučili da zavire na mračni deo pratećeg programa. Tako ćete, umesto top liste najboljih naslova koje možete pazariti, na vašem omiljenom portalu saznati šta traži metla na tribini na kojoj se, po receptu Koste Čavoškog, otkriva „druga strana o srebreničkom genocidu“; Emir Kusturica ekskluzivno objašnjava zašto je plakala višegradska devojčica, Rajko Vasić kontemplira o deficitu mentalnih proteza, a biograf Milorada Dodika otkriva šta je radio tokom dugih noći sa prvim čovekom Republike Srpske...”

„Sledeći trag naših malopređašnjih domaćina, Stefana K. i Biljane Đ., pohitasmo ka konferencijskoj sali Hale 4, gde je u podne zakazano svečano otvaranje nastupa Republike Srpske na Sajmu knjiga, a otvoriće ga prva glava manjeg entiteta lično uz "našeg svetskog režisera sa Mokre Gore". Sala je dobro popunjena, prazna su tek mesta u dnu sale. Već je pristigla delegacija u mantijama, za njih sedišta u prvim redovima, u kutu nekoliko devojaka svečano odevenih, ispred svake mikrofon, jedna sa akustičnom gitarom, biće svirke, šta li je prikladno u ovom svečanom trenutku, tu je i čika Ršum, nenametljivo posmatra sa strane, dva su mesta u prvom redu obeležena ceduljicama "rezervisano", naslućuje se za koga. Dvojac kasni desetak minuta, taman da se blago podigne tenzija među novinarima BN, Srne i RTRS, pretpostavljamo da je tu i "Glas Srpske". Kad se ocvala teta iz protokola, u brodo haljini sa dubokim prorezom na leđima, uskomeša, znamo da je klimaks blizu.”

"Stiže predsjednik", razabiremo kroz žamor. I doista, ulaze Predsednik i Neimar. Prvi u svečanom odelu, sa kravatom, nema opuštanja, stilom se brani entitet i identitet, Srpska pre svega, a ovaj drugi veran svom ležernom stajlingu - karirana košulja, braon sako, takve cipele. Neki ustaju da pozdrave Vođu koji se šeretski osmehuje.

Nakon prigodne zdravicu koju je održao direktor Predstavništva RS u Srbiji (uzgred, za razliku od vojvođanske kacelarije u Briselu, o ovoj DSS glas nije digao, svem legalizmu uprkos), mikrofon je preuzeo Kusturica - "svetski, a naš", kako ga je voditeljka najavila - te nas je udostojio informacija o gradnji Andrićgrada. Saznali smo da se radi punom parom, "uprkos kontinuiranoj, tihoj opstrukciji koja je postojala i koja je išla do toga da smo mi otimali nekom kamen, a nije bilo tako".

„Nije, dakako, jer kamen se, citirao je kasnije predsednik Srpske nacionalnog barda Bećković Matiju, "dosađivao". Emir ga je samo hteo probuditi iz vekovnog sna da bi od njega, običnog kamena, napravio, kako je rekao, "prvi renesansni trg na Balkanu". Je li od nekog takvog kamena napravio i prvi biskop u Višegradu, nije poznato, ali nam je Graditelj ispričao anegdotu o devojčici koja je, susrevši se prvi put sa velikim platnom, pet puta prekidala gledanje crtaća sa nekakvom ajkulom iz straha, valjda, da će je morska neman pojesti. Taman kad pomislismo da je vreme da pustimo suzu, stiže preokret - priča ima srećan kraj, jer je dete na koncu odgledalo crtać do odjavne špice. Život je katkad, ipak, bajka.No, ne žive svi Diznijev fairy tale. Ko će nam to bolje objasniti od Milorada Dodika:

"Ja želim samo da kažem da Republika Srpska, i pored izazova koje ima i koji su, čini mi se, uvijek isti, godine i vekovi prolaze, a kod nas su izazovi kako opstati, kako očuvati svoj identitet, kako očuvati teritorijalnu i političku strukturu, kako ih dodatno legalizovati kod onih koji nas ne žele i tako dalje... Podrška nam je zato važna, naročito podrška odavde, ali i preko Drine i preko drugih rijeka, tamo daleko, gdje su naši ljudi... Zato Republika Srpska ne staje, ona gradi svoj identitet i dalje."

„Nadahnut vekovima koje je, valjda, negde i nekad odsanjao, Dodik se nije upuštao u objašnjavanje benignih nelogičnosti, poput one da je Republika Srpska nastala devedesetih godina prošlog veka, dakle, pre cirka dve decenije. Vekovi, decenije, ko će oko toga glavu lomiti kad je u pitanju identitet i opstanak, a izazovi se ređaju jedan za drugim kao kamene ploče na prvom renesansnom trgu na Balkanu.”…

2012. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vitatott szobor

A VMSZ megalkuvó, a magyar közösséget több esetben is megalázó politikájának része, hogy az SNS-t mindenben >

Tovább

Az antifasizmus szerbiai módra

Erre azért is kénytelen vagyok utalni, mert az elmúlt években egyre több fasiszta jelvényt látok Újvidéken >

Tovább

„Megveszem az unokáimnak ezt a csokoládégyárat!”

Annyi bizonyos, hogy a vállalat székhelye átkerült Belgrádba, csak a gyárcsarnokok maradtak Szabadkán. A tulajdonosa és >

Tovább

Lenin álma helyett Sztálin valósága

Közvetlen környezetemben is tapasztaltam, hogy a kisebb vagy a nagyobb ortodox pártfunkcionáriusok minden belső vívódás nélkül >

Tovább

Kihalófélben levő kentaur

Jugoszlávia nincs többé, ám a „jugoszféra” kulturális tere ma is izgalmas, bár nyilvánvaló, hogy ez a >

Tovább

Nincs részarányos foglalkoztatás!

Ökrész Rozália parlementi felszólalása egyenesen botrányos. Nem, hogy számon kérte volna az illetékesektől, hogy a foglalkoztatásban >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók (2.)

A KJI konferenciájáról szóló riport közlése a Vajdasági RTV Napjaink c. november 22-ei műsorának végén nem >

Tovább

A mi papunk

 „Itt nyugszik a cigány Matyi” – ez volt a sírfelirat. Ez a nagyapám sírkövére köpött szöveg >

Tovább

Sajtószabadság-akadályozók

Hajnal Jenő és az MNT Tájékoztatási Bizottsága 2019. február 28-án el is utasította az új szerbiai >

Tovább

Méregből kábítószer

Az unoka útja annak a partizán komisszárnak a lányához vezet, aki a nagyapa kínszenvedéseit is okozza. >

Tovább

A Magyar Mozgalom azonnali tájékoztatást követel

A sajtót és a lakosokat sem hívta meg Pásztor Bálint a NIS-szel szervezett értekezletre a palicsi >

Tovább

Aki a-t mond, mondjon b-t is

Olyan vajdasági magyar közösséget kell teremteni, ahonnan a fiatalok nem elmenekülnek, hanem ahol elégedettek, lehetőségeket látnak >

Tovább