2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Šumski dani na Sajmu knjiga

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Šumski dani na Sajmu knjiga
A könyv ölelése

A Belgrádi Könyvvásár mellékzöngéiről ír Paulina Janusz és Dušan Komarčević az e-novine-n:

„Umesto da sedam dana beogradskog Sajma knjiga iskoriste za prijatnu šetnju među štandovima, kupovinu po sniženim cenama i druženje sa, na primer, Damirom Avdićem, reporteri e-Novina podlegli su mazohističkom porivu te su odlučili da zavire na mračni deo pratećeg programa. Tako ćete, umesto top liste najboljih naslova koje možete pazariti, na vašem omiljenom portalu saznati šta traži metla na tribini na kojoj se, po receptu Koste Čavoškog, otkriva „druga strana o srebreničkom genocidu“; Emir Kusturica ekskluzivno objašnjava zašto je plakala višegradska devojčica, Rajko Vasić kontemplira o deficitu mentalnih proteza, a biograf Milorada Dodika otkriva šta je radio tokom dugih noći sa prvim čovekom Republike Srpske...”

„Sledeći trag naših malopređašnjih domaćina, Stefana K. i Biljane Đ., pohitasmo ka konferencijskoj sali Hale 4, gde je u podne zakazano svečano otvaranje nastupa Republike Srpske na Sajmu knjiga, a otvoriće ga prva glava manjeg entiteta lično uz "našeg svetskog režisera sa Mokre Gore". Sala je dobro popunjena, prazna su tek mesta u dnu sale. Već je pristigla delegacija u mantijama, za njih sedišta u prvim redovima, u kutu nekoliko devojaka svečano odevenih, ispred svake mikrofon, jedna sa akustičnom gitarom, biće svirke, šta li je prikladno u ovom svečanom trenutku, tu je i čika Ršum, nenametljivo posmatra sa strane, dva su mesta u prvom redu obeležena ceduljicama "rezervisano", naslućuje se za koga. Dvojac kasni desetak minuta, taman da se blago podigne tenzija među novinarima BN, Srne i RTRS, pretpostavljamo da je tu i "Glas Srpske". Kad se ocvala teta iz protokola, u brodo haljini sa dubokim prorezom na leđima, uskomeša, znamo da je klimaks blizu.”

"Stiže predsjednik", razabiremo kroz žamor. I doista, ulaze Predsednik i Neimar. Prvi u svečanom odelu, sa kravatom, nema opuštanja, stilom se brani entitet i identitet, Srpska pre svega, a ovaj drugi veran svom ležernom stajlingu - karirana košulja, braon sako, takve cipele. Neki ustaju da pozdrave Vođu koji se šeretski osmehuje.

Nakon prigodne zdravicu koju je održao direktor Predstavništva RS u Srbiji (uzgred, za razliku od vojvođanske kacelarije u Briselu, o ovoj DSS glas nije digao, svem legalizmu uprkos), mikrofon je preuzeo Kusturica - "svetski, a naš", kako ga je voditeljka najavila - te nas je udostojio informacija o gradnji Andrićgrada. Saznali smo da se radi punom parom, "uprkos kontinuiranoj, tihoj opstrukciji koja je postojala i koja je išla do toga da smo mi otimali nekom kamen, a nije bilo tako".

„Nije, dakako, jer kamen se, citirao je kasnije predsednik Srpske nacionalnog barda Bećković Matiju, "dosađivao". Emir ga je samo hteo probuditi iz vekovnog sna da bi od njega, običnog kamena, napravio, kako je rekao, "prvi renesansni trg na Balkanu". Je li od nekog takvog kamena napravio i prvi biskop u Višegradu, nije poznato, ali nam je Graditelj ispričao anegdotu o devojčici koja je, susrevši se prvi put sa velikim platnom, pet puta prekidala gledanje crtaća sa nekakvom ajkulom iz straha, valjda, da će je morska neman pojesti. Taman kad pomislismo da je vreme da pustimo suzu, stiže preokret - priča ima srećan kraj, jer je dete na koncu odgledalo crtać do odjavne špice. Život je katkad, ipak, bajka.No, ne žive svi Diznijev fairy tale. Ko će nam to bolje objasniti od Milorada Dodika:

"Ja želim samo da kažem da Republika Srpska, i pored izazova koje ima i koji su, čini mi se, uvijek isti, godine i vekovi prolaze, a kod nas su izazovi kako opstati, kako očuvati svoj identitet, kako očuvati teritorijalnu i političku strukturu, kako ih dodatno legalizovati kod onih koji nas ne žele i tako dalje... Podrška nam je zato važna, naročito podrška odavde, ali i preko Drine i preko drugih rijeka, tamo daleko, gdje su naši ljudi... Zato Republika Srpska ne staje, ona gradi svoj identitet i dalje."

„Nadahnut vekovima koje je, valjda, negde i nekad odsanjao, Dodik se nije upuštao u objašnjavanje benignih nelogičnosti, poput one da je Republika Srpska nastala devedesetih godina prošlog veka, dakle, pre cirka dve decenije. Vekovi, decenije, ko će oko toga glavu lomiti kad je u pitanju identitet i opstanak, a izazovi se ređaju jedan za drugim kao kamene ploče na prvom renesansnom trgu na Balkanu.”…

2012. október 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az igazság Csernobilban van

A film óriási!  Mert nemcsak a múltról szól. Vagyis a múltról, ami visszatért. Megint lehet hazudni >

Tovább

A szélsőjobb balkáni tervei

A lehallgatott beszélgetéseket sorozatban közlő olasz lap forrása egyébként egy szlovén szélsőjobbos újságíró, Laris Gaiser. Ő >

Tovább

Zsidókat jobbra át

Csak szeretnénk nyugodtan elmondani, hogy a neokohn.hu az, ami és nem egyéb, a jelenlegi magyarországi kormányrendszer >

Tovább

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár >

Tovább

A VMJE nyári egyeteméről

Végső ideje lenne közösségi szinten elgondolkozni a jogászképzésről, mivel a jogászok – véemeszees irányítással – „szépen >

Tovább

Građanski sloj je siroče ovog društva

Trava strada i onda kada se slonovi međusobno bore, ali i onda kada se vole. I >

Tovább

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább