Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
„Budalaštine” u Kruševcu
Bódis Gábor
Vagyis hogyan vált Belgrade-ből Hellgrade – Marko Savković cikke a Peščanikon:
„Utorak, koji su mediji proglasili „danom istine“ (Blic, 16. oktobar) za srpski fudbal, pretvorio se u „čemer i jad“ (RTS, 16. oktobar), koji je zgrozio čak i premijera Dejvida Kamerona. Nije ga zgrozio loš kvalitet fudbala, već pojava koja uporno opstaje na sportskim borilištima Balkana. Radi se o sumanutoj potrebi pojedinaca u publici da tamnoputim sportistima upućuju tzv. majmunske krike. Ova manifestacija rasizma je teškom mukom iskorenjena sa tribina fudbalskih takmičenja na zapadu, ali je, što je u izveštajima medija u Engleskoj (BBC, Guardian, Daily Mail) naglašeno, još uvek prisutna u istočnoj Evropi. Kricima je prethodila tuča igrača, koju je započeo 18-ogodišnji Ninković, a nastavili pomoćni treneri (!) Maksimović i Vigli. Fudbaler engleske reprezentacije Deni Rouz, isključen zbog toga što je po završetku utakmice udario loptu u publiku, ispričao je kako su se krici čuli još tokom zagrevanja, da je on sam bio gađan kamenjem iz publike, vređan svaki put kada bi se lopta našla kod njega. On je zatražio da se Srbiji zabrani učešće u takmičenjima. Njegov poziv su podržali mnogi, uključujući i bivšeg fudbalera engleske reprezentacije Pola Insa, čiji je sin takođe igrao u Kruševcu. Usledila je razmena saopštenja dva fudbalska saveza. Fudbalski savez Srbije ostao je gluv, demantujući da je bilo rasizma uprkos postojanju video snimka koji ovo potvrđuje. Za njih je isključivi krivac pomenuti Rouz, koji jeste uputio nekoliko vulgarnih gestova kruševačkoj publici. Sve ove „budalaštine“ (Mondo, 16. oktobar) treba međutim smestiti u odgovarajući kontekst.“
„Pre svega, majmunski krici su se čuli i ranije. Na prvenstvu Evrope za igrače starosti do 21 godine, koje je 2007. održano u Holandiji, igrači su se potukli nakon što je Mat Derbišajer postigao gol iako je Slobodan Rajković ostao da leži na travi. Do tog trenutka su navijači Srbije već vređali Engleze po rasnoj osnovi. Nepisano pravilo glasi da se lopta izbacuje van terena, bez razmišljanja o tome da li igrač u pitanju simulira ili ne. Ipak, igrači engleske reprezentacije nastavili su akciju i postigli gol. Desilo se i to da je Engleska na identičan način primila gol u polufinalu. Ko prati fudbal, prisetiće se kakvu su virtuelnu „bitku“ na raznoraznim internet forumima tada vodili zagriženi navijači dve strane, baš kao i naših naklapanja o „pravdi“ koja je stigla „licemerne Engleze“. Mada je Srbija novčano kažnjena, rasizmom se tada nismo bavili. Nedum Onuoha, igrač koji je tada bio „na meti“ naših navijača, izjavio je za engleske medije kako mu se, pre te utakmice, nikada „ništa slično nije desilo“, da su na tribinama bili prisutni i članovi njegove porodice, da je „postajao sve više i više ljut“, ali da je „bes držao u sebi i koncentrisao se na posao“. Zanimljivo je, međutim i to da je Onuoha rekao kako „nije u redu sve ljude u jednoj zemlji proglasiti rasistima“ i postavio pitanje „koji je to stepen rasizma zbog koga jednoj zemlji treba zabraniti dalje takmičenje“. Onuoha, dakle, razume kako su neka ponašanja – u Engleskoj nezamisliva – u drugim društvima prihvatljiva i zaključuje da „nisu svi tako srećni“ (kao mi Englezi, prim. aut.). I zaista, momak je u pravu. Činjenica je da problem rasizma na tribinama ni u Engleskoj nije rešen preko noći, o čemu za britanski Eurosport piše još jedan bivši fudbaler, Pol Parker. On je savetovao mladog Rouza da ubuduće zadrži emocije za sebe; te da je pobeda nad rivalom čiji navijači uzvikuju rasističke parole najbolji način da se na njih odgovori. Parker to svakako zna, budući da je kao igrač Mančester Junajteda dva puta osvojio „duplu krunu“. Pritom, on je jedan od retkih komentatora koji je ukazao na to da je radovanje engleskih fudbalera nakon postignutog gola bilo preterano (i provokativno).“
„Koliko god se naši „sportski radnici“, pa čak i „vođe navijača“ upirali da dokažu da „nismo rasisti“, stvarnost ih demantuje. Kada im se, u retkim nastupima naših timova u evropskim takmičenjima ukaže prilika da se „pokažu“, oni to i čine. Izveštač BBC-ja iz Beograda tako piše o tome kakvu su reputaciju „izgradili“ i koliko su ponosni na nju, što je „Belgrade“ postao „Hellgrade“. U Srbiji, različiti oblici govora mržnje u toj su meri deo navijačkog folklora da više i nismo sigurni postoji li uopšte „navijanje“ u svom izvornom smislu – ushićenja i podrške izazvane dobrom igrom „našeg“ tima. Kada je već tako, nije jednostavno dati odgovor na pitanje šta činiti dalje.
„Predsednik vlade je izjavio kako je potrebno „ustanoviti koje su sudske prakse i koja su zakonodavstva najbolja i primeniti oštre mere“. Ovo prvo je već učinjeno. Izmene su pretrpeli kako Zakon o sprečavanju nasilja, tako i Zakon o krivičnom postupku, nakon što su konsultovana inostrana iskustva. Usvojen je najzad i Zakon o sportu, kojim je bliže uređena odgovornost organizatora. Značajni kapaciteti su izgrađeni u okviru MUP. U međuvremenu, prekršajni sud je počeo redovno izricati meru zabrane ulaska na sportske priredbe, i to u trajanju od godinu dana. Međutim, kada je ovaj zakon pisan, verbalnim oblicima nasilja nije posvećena pažnja. U članu 4. precizno je navedeno šta će se sve smatrati „nasiljem i nedoličnim ponašanjem“. Oponašanje majmuna ne možemo podvesti ni pod jedan od navedenih 10 stavova. Ovde se radi o krivičnom delu „nasilničkog ponašanja na sportskoj priredbi ili skupu“ (čl. 344a Krivičnog zakonika) za koje je predviđena kazna zatvora: od jedne do osam godina (za članove grupe), odnosno, od tri do dvanaest godina (za kolovođu grupe). Napominjemo kako je MUP usvojio tehniku prepoznavanja grupa i njihovih kolovođa. Policajci – tzv. „spoteri“ (eng. spotter) – na tribinama prate razvoj situacije i koriste audiovizuelnu opremu kako bi snimili počinioce. Isto tako, audio i video materijal nastao korišćenjem uređaja koji čine deo opštih bezbednosnih mera (npr. zatvoren sistem video nadzora koji postoji na pojedinim stadionima u Srbiji) prihvatljiv je u dokaznom postupku. Izmenama Zakona o sprečavanju nasilja uveden je i institut hitnog postupka, tako da je počinioce sada moguće brzo procesuirati. Posebno, neodgovornim organizatorima je moguće izreći kaznu zabrane vršenja određene delatnosti.mZakonski okvir postoji, mere postoje, kapaciteti postoje. Država je na potezu, zato što mora i zato što niko drugi – očigledno – ništa ne može.”
Következő cikk: A Hatvannégy Vármegye betiltását követelik Szerbiában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Újvidék – identitás nélkül
Újvidék évszázadokon át nem egy nemzetállamban, hanem nemzetileg összetett országban létezett. Ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia, >
A VMSZ (további) kormányzati szerepvállalásra készül
Pásztor Pista vezetésével a VMSZ tovább folytatja, tehát, az Aleksandar Vučićtyal kötött természetellenes szövetségét, aki – >
Folyik el a joghurt
Miután már a tartományi vezetőségből mindenkit menesztettek, vártuk, hogy mi mikor kapjuk meg az elbocsájtó szép >
Joghurt
A vállalati étteremben, ahol régen vidáman vodkáztunk, később csak söröztünk, de a pljeskavica mindig is jó >
Amikor egy kommunista csinovnyik találkozik a nacionalizmussal
„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek >
Fagyos szelek Belgrádból
Közben a magyar szerkesztőséget sikerült újabb szerkesztőkkel (Magyar Szóból, Rádióból) felerősíteni és a műsorok is mindinkább >
Már nyolc évvel ezelőtt is
„Az EU szankciókkal fenyegeti Oroszországot. Oroszország azonban nem ijedezik. Akik gyengítették az EU-t, azok erősítették Oroszországot. >
Az enyhüléstől az elhűlésig
Irány egy mélyített tér egyik szegletében levő nagy önkiszolgáló bolt. Illedelmesen megkérdeztem a kasszást, hogy van-e >
A kígyóbőr táska és a DB
Ekkor jött a „rossz rendőr” duma, hogy maga egy magas posztot tölt be (főszerkesztő voltam az >
Egy görög dráma színésznővel
A sajtóigazolványunkkal simán bejutottunk. Az első, akibe beléptünkkor belebotlottunk, Melina Mercouri világhírű görög színésznő volt. Lelkendezve >
Brezsnyev utolsó kongresszusa
Az utolsó Brezsnyev-kongresszus közben volt alkalmam kicsit körülnézni Moszkvában: Vörös tér, Lenin Mauzóleum stb. Az egyik >
A tudósító
Később letiltattam a hitelkártyámat, majd elmentünk a jugoszláv nagykövetségre, ahol éppen egy vajdasági volt a nagykövet >