Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A költő és a kultusz
Bódis Gábor
Sziveri Jánosról Pozsonyban – Juhász Katalin beszámolóját az Új Szóból vettük át:
„Egy lázadó poéta, akivel cudarul elbánt a sors, a kétpólusú, átjárók nélküli, szekértáboros irodalmi közélet, a süket és könyörtelen hatalmasok. Nem idomult senkihez, nem alkalmazkodott, nem alkudozott, egyszerre volt fekete bárány és fehér holló, ráadásul „határon túli”. És sajnos védtelen volt korunk örvényei ellen.
Sziveri János a huszadik század végi magyar költészet és szellemi élet kimagasló alakja és kultikus figurája. A bánáti Muzslán, a volt Jugoszláviában született 1954-ben. Első verskötetével, 1977-ben üstökösként robbant be az irodalomba. Három év múlva már a legendás újvidéki folyóirat, az Új Symposion főszerkesztője, ahonnét újabb három év múlva botrányos körülmények között elüldözik. Földönfutóvá válik, nem talál megfelelő, sőt semmilyen állást a Vajdaságban, egyre súlyosbodó betegségének kezelésére 1989-ben Magyarországra költözik, illetve inkább menekül. 1990-ben, harminchat éves korában meghal. Barátai azonban nem hagyják, hogy vele együtt művei is eltűnjenek a föld színéről. Megalapítják a Sziveri-díjat, amelyet egy állandóan változó kuratórium olyan költőknek ítél oda évente, akik még nincsenek agyonajnározva, ám minőséget képviselnek, és az irodalmi közéletben is részt vesznek valamilyen módon – szerkesztőként, kiadóként, szervezeti tevékenységgel. Ez a kis társaság fáradhatatlanul „kampányol” Sziveri János érdekében, ha kell, felcsapnak porszívóügynöknek is, felolvassák a verseit, elemzik a munkásságát, sztoriznak, kínálgatják őt az olvasóknak. Ezt tették nemrég a fővárosban is, a Komenský Egyetem magyar tanszékének társszervezésében. A Sziveri-emlékdélutánon átfogó képet kaphattunk egy nálunk (is) kevéssé ismert költő, egy isten áldotta tehetség és ördögi fazon életéről és költészetéről. Reményi József Tamás sietett leszögezni, hogy nem Sziveri „legendásítása” a céljuk, hanem annak a süket csöndnek a megtörése, amely végigkísérte a költő életét. Az úgynevezett polgári oldal számára túl kócos és rendetlen, továbbá túl népnemzeti volt, bármit is jelentsen ez a szó. Mert hiszen az avantgárd ugyanolyan erővel jelent meg verseiben, mint a nemzeti érzelmek, illetve a közösségi témák, amelyek persze teli voltak magánéleti utalásokkal, érzelmekkel. De a népnemzetiek sem fogadták be, mert hozzájuk képest viszont túl modern és harsány volt, amit csinált. Légüres térbe került, és Magyarországra költözése után sem javult a helyzete, mivel a határon túli szerzőket nem fogadják tárt karokkal az „anyaországban”, illetve a megmondóemberek hangzatos lózungokban gondolkodnak, ám nem igazán ismerik az ország határain kívül alkotó művészeket. Ezt a merész gondolatot Géczi János fogalmazta meg, aki Sziveri könyörtelen, szigorú folyóirat-szerkesztési módszereiről is szólt. A szintén újvidéki származású, jelenleg a veszprémi egyetemen tanító Ladányi István már másodikos gimnazistaként csodálta Sziverit, a versek mellett költői estjein produkált színészi játéka, mesteri előadásmódja és harcos egyénisége miatt is. Ladányi ma a Sziveri Intézet élén igyekszik bevonni a diákokat a közös munkába, az életmű gondozásába és kutatásába. Hizsnyai Zoltán, aki 1997-ben kapott Sziveri-díjat, azt hangsúlyozta, hogy költőnk egyszerre tudott emelkedett lenni és jól odamondani a rendszernek. Emellett az avantgárd egyfajta szintézisét teremtette meg verseiben, annak ellenére, hogy az avantgárdra általában az analitikusság jellemző. A fiatalabb költőnemzedéket képviselő Kollár Árpád pedig igenis kultikus figuraként kezeli Sziverit, aki nem ijedt meg a kockázatoktól és bátran lázadt a konvenciók ellen. Csehy Zoltán 2004-ben kapta meg a Sziveri-díjat, és egyfajta újjáéledő antik alapállást is felfedezett a költő verseiben, amely egyedülálló zenei energiákkal párosul. Ez a komponálási technika ritkaságnak számít, ezért sem tudtak vele mit kezdeni oly sokan. Nemrég jelent meg a Gondolat Kiadónál Sziveri János összes műveinek gyűjteményes kiadása, Reményi József Tamás szerkesztésében. Ebben a költő hét verskötetének anyaga mellett a hagyatékban talált gyerekverseit, fiatalkori képzőművészeti írásait, drámai műveit, sőt fennmaradt rajzait is megtalálják az érdeklődők, akikből remélhetőleg nálunk is egyre több lesz. A Pozsonyban „térítő” társaság egyébként másnap Nyitrára volt hivatalos, ottani egyetemistákhoz, akik jó esetben magyartanárok lesznek egyszer. Úgyhogy még semmi nincs veszve...”
Következő cikk: Egyezkedni értelmetlen, Orbán csak az erőből ért
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Mindenki önökre fog szavazni!
Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >
„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”
Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >
Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére
De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >
Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?
A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >
A kétpólusosság átka
Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >
Változik a viszonyulás?
Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >
Cipelni a hazátlanság gyökereit
A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >
„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?
Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >
A politikamentesítés „eredménye”
Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >
Greta Thunberg szelleme kísért a Vajdaságban
Van itt minden: rettegés az afrikaiaktól, ökobolsevik politikai szélhámosozás, Nobel-békedíjasozás (áthallással, hogy ugye mindig zsidók kapják, >
Bűn és bűnhődés ₋ a Trócsányi-ügy
De miért tette ki e kálváriának egyik leghűségesebb emberét a magyar miniszterelnök, ha amúgy is tudta, >