2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A költő és a kultusz

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A költő és a kultusz
Sziveri János (Dormán László fotója 1984-ből)

Sziveri Jánosról Pozsonyban – Juhász Katalin beszámolóját az Új Szóból vettük át:

„Egy lázadó poéta, akivel cudarul elbánt a sors, a kétpólusú, átjárók nélküli, szekértáboros irodalmi közélet, a süket és könyörtelen hatalmasok. Nem idomult senkihez, nem alkalmazkodott, nem alkudozott, egyszerre volt fekete bárány és fehér holló, ráadásul „határon túli”. És sajnos védtelen volt korunk örvényei ellen.

Sziveri János a huszadik század végi magyar költészet és szellemi élet kimagasló alakja és kultikus figurája. A bánáti Muzslán, a volt Jugoszláviában született 1954-ben. Első verskötetével, 1977-ben üstökösként robbant be az irodalomba. Három év múlva már a legendás újvidéki folyóirat, az Új Symposion főszerkesztője, ahonnét újabb három év múlva botrányos körülmények között elüldözik. Földönfutóvá válik, nem talál megfelelő, sőt semmilyen állást a Vajdaságban, egyre súlyosbodó betegségének kezelésére 1989-ben Magyarországra költözik, illetve inkább menekül. 1990-ben, harminchat éves korában meghal. Barátai azonban nem hagyják, hogy vele együtt művei is eltűnjenek a föld színéről. Megalapítják a Sziveri-díjat, amelyet egy állandóan változó kuratórium olyan költőknek ítél oda évente, akik még nincsenek agyonajnározva, ám minőséget képviselnek, és az irodalmi közéletben is részt vesznek valamilyen módon – szerkesztőként, kiadóként, szervezeti tevékenységgel. Ez a kis társaság fáradhatatlanul „kampányol” Sziveri János érdekében, ha kell, felcsapnak porszívóügynöknek is, felolvassák a verseit, elemzik a munkásságát, sztoriznak, kínálgatják őt az olvasóknak. Ezt tették nemrég a fővárosban is, a Komenský Egyetem magyar tanszékének társszervezésében. A Sziveri-emlékdélutánon átfogó képet kaphattunk egy nálunk (is) kevéssé ismert költő, egy isten áldotta tehetség és ördögi fazon életéről és költészetéről. Reményi József Tamás sietett leszögezni, hogy nem Sziveri „legendásítása” a céljuk, hanem annak a süket csöndnek a megtörése, amely végigkísérte a költő életét. Az úgynevezett polgári oldal számára túl kócos és rendetlen, továbbá túl népnemzeti volt, bármit is jelentsen ez a szó. Mert hiszen az avantgárd ugyanolyan erővel jelent meg verseiben, mint a nemzeti érzelmek, illetve a közösségi témák, amelyek persze teli voltak magánéleti utalásokkal, érzelmekkel. De a népnemzetiek sem fogadták be, mert hozzájuk képest viszont túl modern és harsány volt, amit csinált. Légüres térbe került, és Magyarországra költözése után sem javult a helyzete, mivel a határon túli szerzőket nem fogadják tárt karokkal az „anyaországban”, illetve a megmondóemberek hangzatos lózungokban gondolkodnak, ám nem igazán ismerik az ország határain kívül alkotó művészeket. Ezt a merész gondolatot Géczi János fogalmazta meg, aki Sziveri könyörtelen, szigorú folyóirat-szerkesztési módszereiről is szólt. A szintén újvidéki származású, jelenleg a veszprémi egyetemen tanító Ladányi István már másodikos gimnazistaként csodálta Sziverit, a versek mellett költői estjein produkált színészi játéka, mesteri előadásmódja és harcos egyénisége miatt is. Ladányi ma a Sziveri Intézet élén igyekszik bevonni a diákokat a közös munkába, az életmű gondozásába és kutatásába. Hizsnyai Zoltán, aki 1997-ben kapott Sziveri-díjat, azt hangsúlyozta, hogy költőnk egyszerre tudott emelkedett lenni és jól odamondani a rendszernek. Emellett az avantgárd egyfajta szintézisét teremtette meg verseiben, annak ellenére, hogy az avantgárdra általában az analitikusság jellemző. A fiatalabb költőnemzedéket képviselő Kollár Árpád pedig igenis kultikus figuraként kezeli Sziverit, aki nem ijedt meg a kockázatoktól és bátran lázadt a konvenciók ellen. Csehy Zoltán 2004-ben kapta meg a Sziveri-díjat, és egyfajta újjáéledő antik alapállást is felfedezett a költő verseiben, amely egyedülálló zenei energiákkal párosul. Ez a komponálási technika ritkaságnak számít, ezért sem tudtak vele mit kezdeni oly sokan. Nemrég jelent meg a Gondolat Kiadónál Sziveri János összes műveinek gyűjteményes kiadása, Reményi József Tamás szerkesztésében. Ebben a költő hét verskötetének anyaga mellett a hagyatékban talált gyerekverseit, fiatalkori képzőművészeti írásait, drámai műveit, sőt fennmaradt rajzait is megtalálják az érdeklődők, akikből remélhetőleg nálunk is egyre több lesz. A Pozsonyban „térítő” társaság egyébként másnap Nyitrára volt hivatalos, ottani egyetemistákhoz, akik jó esetben magyartanárok lesznek egyszer. Úgyhogy még semmi nincs veszve...”

2012. október 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább